BK BH 1998/420
BK BH 1998/420
1998.09.01.
Az összbüntetési eljárást akkor is a legutóbb befejezett ügyben eljárt elsőfokú bíróság folytatja le, ha a terhelt korábbi ügyében a fiatalkorúak bírósága hozott ítéletet, mivel a Be. 297. §-ában foglalt rendelkezés nem kizárólagos illetékességi okot fogalmaz meg [Be. 297. §, 378. § (1) bek.].
A városi bíróság a terhelttel szemben az összbüntetés tartalmát az alapítéletekkel kiszabott
1. 1 év 6 hónap börtön
2. 4 hónap fiatalkorúak fogháza
alapulvételével 1 év 9 hónap börtönbüntetésben állapította meg.
A 2. alatti ügyben a terheltet lopás vétsége miatt 4 hónapi - egy évi próbaidőre felfüggesztett -, a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, a terhelt a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el az 1. alatti ítélettel elbírált bűncselekményeket (8 rendbeli lopás bűntettét és 2 rendbeli lopás vétségét), ebben az ítéletben a bíróság a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelte.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést eljárási szabálysértésre hivatkozva, hatályon kívül helyezés és az illetékes elsőfokú bíróságnak új eljárásra történő utasítása érdekében. Az eljárási szabálysértést abban látta, hogy a terhelttel szemben a 2. pont alatti elítéltetést a városi bíróság mint fiatalkorúak bírósága hozta meg, így álláspontja szerint az összbüntetési eljárásra is ez a bíróság lett volna illetékes mint kizárólagos illetékességgel rendelkező bíróság.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartva az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. E körben a fellebbezés a következők szerint alapos.
Kétségtelen tény, hogy a Be. 378. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az ügyben első fokon kizárólagos illetékességű bíróság járt el, az összbüntetésről is ez a bíróság határoz. Az sem vitatható, hogy a terheltet a 2. pont alatti ügyben az elsőfokú bíróság mint fiatalkorúak bírósága vonta felelősségre.
Töretlen a bíróságok egységes ítélkezését irányító Legfelsőbb Bíróság e körben kialakított és folytatott az az ítélkezési gyakorlata, mely szerint az összbüntetési eljárás lefolytatásánál az általános illetékességi szabály érvényesül, ha az összbüntetés alapjául szolgáló, korábban hozott ítéletet a fiatalkorúak bírósága hozta (BH 1982/10-416. sz.). Hasonló tartalmú eligazítást tartalmaz a BH 1984/5-175. számú jogesete is, mely szerint az összbüntetési eljárást akkor is a legutóbb befejezett ügyben eljárt elsőfokú bíróság folytatja le, ha valamelyik alapügyben a fiatalkorúak bírósága ítélkezett.
Minthogy Legfelsőbb Bíróság az eseti döntések felülvizsgálatát követően változatlan tartalommal szerepeltette ezt a két döntést az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása és megtartása érdekében kiadott gyűjteményében, így a megyei bíróság azokat változatlanul irányadónak tekintette, a Be. 297. §-ában foglalt rendelkezés ugyanis nem kizárólagos illetékességi okot fogalmaz meg.
Ekként az ügyészi perorvoslat eredményre nem vezethetett. Az ügy érdemét érintően a megyei bíróság megállapította, hogy a városi bíróság helyesen észlelte, hogy nevezett elítélt esetében fennállnak az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 92. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt feltételei.
Helytállóan rögzítette az alapítéletek lényeges rendelkezéseit, és azokból okszerű következtetést vont le arra, hogy az összbüntetés megállapítása során a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezésekből kell kiindulnia.
Nem tévedett az elengedés mértékének meghatározása során sem. Akkor, amikor a rövidebb, 2. alatti büntetés közel 1/3. részét elengedte, megfelelően kiküszöbölte a két büntetés egyhuzamban töltéséből fakadó hátrányokat.
További mérséklésre a megyei bíróság sem látott lehetőséget. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései ugyancsak megfeleltek a jogszabályi előírásoknak, így azokat a megyei bíróság helybenhagyta. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3. Bf. 1223/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás