PK BH 1998/427
PK BH 1998/427
1998.09.01.
A közüzemi díj beszedésére jogosult késedelmének következménye a kamat és a perköltség viselése körében [Ptk. 302. § b) pont, 303. § (3) bek., 387. §, Pp. 80. § (1) bek., 4/1971. (VI. 5.) NIM r. mell. 16. § (7) bek.].
A jogerős ítélet arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a Díjbeszedő Rt. felperesnek 2167 forintot. A felperesnek a késedelmi kamat és perköltség iránti követelését megalapozatlannak találta, és azt elutasította. A felperest összesen 5000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében az alperes 1992. szeptember hónapban összesen 424 kW villamosenergiát fogyasztott el, amelynek díja 2167 forint. Az energia ellenértékének a megfizetésére a felperes 1994. január 26-án szólította fel a felperest, a felszólító levél azonban nem tartalmazza, hogy a felperes ténylegesen milyen időszakra vonatkozó fogyasztás ellenértékét követeli, és azt sem, hogy az ellenérték miből adódik. Minthogy a felperes nem igazolta és bizonyította, hogy a számlát az alperesnek ténylegesen bemutatta, illetve sikertelen bemutatás esetén értesítést hagyott hátra, a felperes követelése nem vált esedékessé, ezért a felperesnek a kamatfizetésre irányuló követelése megalapozatlan volt annak ellenére, hogy az eljárás során az alperes magát a követelést elismerte. Ugyancsak megalapozatlan volt a felperes perköltség iránti igénye is, mert a felperes olyan követelést érvényesített, amely a megfelelő tartalmú számla bemutatása hiányában még a perindításkor sem vált esedékessé.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, ennek keretében az alperesnek 1992. november 1. napjától évi 20%-os késedelmei kamat és perköltség fizetésére kötelezése érdekében a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy a perbeli időben hatályban lévő 1/1982. számú Fővárosi Tanács rendelet 3. §-a szerint eljárva, a díjbeszedő megkísérelte a számlát bemutatni, illetve annak eredménytelensége miatt számlával azonos tartalmú értesítőt hagyott hátra az alperesnek. Ezt követően került sor arra, hogy 1994. január 26-án az alperest teljesítésre szólította fel. A felszólító levél tartalmazta azokat az adatokat, amelyekből beazonosítható volt, hogy a tartozás az 1992. október havi számla ellenértéke. Ez a felszólító levélben, illetve az ekkor csatolt kimutatásban feltüntetésre került. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy követelése azonosítható adatokat tartalmazó számla bemutatása hiányában nem vált esedékessé. Miután az alperes a felszólításra nem teljesített, a Ptk. 298. §-ának b) pontja alapján késedelembe esett. A késedelem objektív jogkövetkezménye pedig a kamatfizetési kötelezettség, amely akkor is beáll, ha késedelmét utóbb a kötelezett kimenti, és független attól is, hogy a késedelem az alperesnek felróható-e vagy sem (Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése(. Álláspontja szerint jogszabálysértéssel kötelezte a másodfokú bíróság illeték megfizetésére is. A tőkeösszeg megfizetése tekintetében ugyanis az elsőfokú bíróság ítélete jogerőre emelkedett, így a felperes a járulékos költségek kivételével pernyertesnek tekintendő, és nem kötelezhető perköltség viselésére sem. A másodfokú bíróságnak az általa megállapított tényállás alapján is a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján kellett volna a perköltség viselésről rendelkeznie.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét a peres felek hozzájáruló nyilatkozata alapján (Pp. 274. §-ának (4) bekezdése( tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem törvénysértő.
A Ptk. 387. §-a értelmében közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a fogyasztó számára folyamatos és biztonságosan, a fogyasztó igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást - így különösen gázt, villamos energiát és vizet - nyújtani, a fogyasztó pedig köteles időszakonként díjat fizetni.
A vitás időszakban hatályos és a 4/1971. (VI. 5.) NIM rendelet mellékletével közzétett Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat 16. §-ában (7) bekezdése értelmében a fogyasztó a számlát a bemutatáskor, illetve az azon feltüntetett időpontig, de legkésőbb a bemutatástól számított 8 napon belül köteles kiegyenlíteni. A számla bemutatásával azonos hatályú a számla kézbesítésének megkísérléséről szóló értesítés olyan esetben, amikor a fogyasztót vagy a nevére szóló számla átvételére, illetve kiegyenlítésére jogosult személyt a számla kézbesítésekor a szerződésben megadott fogyasztás helyszínén nem találták.
E rendelkezés alapján egyértelműen megállapítható, hogy a közüzemi szolgáltatást nyújtó cég megbízása alapján eljáró felperes kötelezettsége volt, hogy a díj iránti igény érvényesítésekor a fogyasztó részére átadja azt a részletes számlát, amelyből a fogyasztás mértéke és az ennek alapján számított díjfizetési kötelezettség megállapítható.
A Ptk. 302 §-ának b) pontja értelmében a jogosult késedelembe esik, ha elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon. A Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
A felperes 1994. január 26-án kelt felszólítása nem tartalmazta azokat az adatokat, amelyekből a villamosenergia-fogyasztás pontos mértéke és az ennek alapulvételével számított díj megállapítható lett volna. A felperes nem igazolta, hogy a fogyasztás pontos mértékét és az ennek alapulvételével számított díj összegszerűségét tartalmazó számlamásolatot, illetve kimutatást (értesítőt) az alperes részére megküldte volna. Ezért a felperesnek az alperes késedelmét kizáró késedelme a peres eljárás megindításakor is fennállott. A felperes ugyanis akkor járt volna el helyesen, ha a perindítást megelőzően az alperest a teljesítésre úgy szólítja fel, hogy részére a fogyasztás mértékét és az annak alapulvételével számított díj összegét részletesen tartalmazó számlamásolatot vagy kivonatot is megküldi. Figyelemmel arra, hogy a felperes késedelme az alperes késedelmét kizárta, nem tévedett a jogerős ítélet akkor, amikor az alperes késedelmikamat-fizetésre kötelezését mellőzte.
A Pp. 80. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell marasztalni. E szabály helyes értelme szerint az igény jogosultjának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy igényét a kötelezettel szemben (akár a per előtt is) hitelt érdemlően megalapozza. Ha a felperes a per megindítása előtt az igénye megalapozásához szükséges bizonyítékokat nem tárja fel az alperes előtt, az alperes terhére akkor sem állapítható meg költség, ha az első tárgyaláson a követelést elismerő nyilatkozatot azért nem tett, mert a tárgyaláson nem volt jelen, és emiatt a felperes által feltárt bizonyítékot nem ismerhette meg, és az elsőfokú bíróság a bizonyíték figyelembevételével azonnal ítéletet hozott. Az adott esetben is ez történt, azaz a felperes a jogszabály által megkívánt és a követelése megalapozottságát bizonyító kivonatot vagy kimutatást az alperes részére nem küldte meg, tehát nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a pert elkerülje, és az alperes a követelést elismerje. Az alperes pedig azonnal, ahogy a bizonyítékot megismerte, a felperes követelését elismerő nyilatkozatot tett. Ezért a perköltség viselésére az adott esetben a jogerős ítélet megalapozottan kötelezte a felperest; annak a felek pernyertessége, pervesztessége arányában történő megosztására a kifejtettek értelmében nem is volt jelentőség.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem törvénysértő, ezért ezt a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Pfv.IV.23.101/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás