PK BH 1998/431
PK BH 1998/431
1998.09.01.
A Magyar Biztosítók Szövetségének mentesülése ismeretlen üzembentartó által okozott kár esetén [58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 2. § b) pont, 9. § (1) bek., 10. § (3) bek.].
A felperes 1993. szeptember 17. napján Budapesten egy mozdulatlan kocsisorban állt a tulajdonában álló, Lada Samara típusú személygépkocsival. Ekkor nekiütközött az úttesten éppen megforduló személygépkocsi, amelynek vezetője a helyszínről nagy sebességgel elhajtott. A BMW gépjármű forgalmi rendszáma hamis, a felperes által felismert vezetője pedig egyéb bűncselekmények miatt körözés alatt áll. A BMW valós nyilvántartási adatait, továbbá tulajdonosát vagy üzembentartóját nem sikerült felderíteni. A felperes módosított keresetében 93 905 Ft járműkár és kamatai megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes helytállási kötelezettsége fennáll a felperes Lada Samara típusú személygépkocsijában 1993. szeptember 17. napján bekövetkezett kár vonatkozásában. Úgy foglalt állást, hogy a felperesnek kárt okozó gépjárművet nem lehet ismeretlennek minősíteni, mert annak rendszámát és típusát a felperes megadta, és utóbb a vezető személyére is fény derült. Megállapította, hogy az adott esetben a vezetőt kellett üzembentartónak tekinteni, amely megalapozza az alperes helytállási kötelezettségét. Rámutatott, hogy ebből a szempontból közömbös, hogy a rendszám, alvázszám, motorszám esetleg hamis vagy hamisított.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Részletesen kifejtett jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) előírásait. Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy a másodfokú ítéletben kifejezésre jutó gyakorlat a biztosítók érdekeit sértő visszaélésekre adhat lehetőséget.
A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - a peres felek hozzájárulása alapján - a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértés a hivatkozott rendeletnek az alperesi Szövetség helytállási kötelezettségét szabályozó rendelkezései téves alkalmazásában jelölte meg. [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
Az R. 9. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a károsult a biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzembentartó gépjárműve által vagy az ismeretlen gépjárművel a Magyar Köztársaság területén okozott kára megtérítése iránti követelését az e rendelet és a mellékletében foglalt általános feltételek alapján - a 10. § keretei között - a Szövetséggel szemben is érvényesítheti.
Az R. 10. §-ának (3) bekezdése értelmében nem terjed ki a Szövetség kártalanítási kötelezettsége az ismeretlen üzembentartó által a gépjárműben, az útban, az út tartozékát képező közlekedési műtárgyakban, elektromos hírközlési berendezésekben és egyéb közművekben, ezek tartozékaiban, valamint a reklámhordozó eszközökben okozott károkra.
A R. 2. §-ának b) pontja szerint üzembentartó: a gépjármű tulajdonosa vagy a forgalmi engedélybe bejegyzett üzembentartó.
A törvény idézett rendelkezései szerint nem állapítható meg az alperes helytállási kötelezettsége abban az esetben, ha a károkozó gépjármű üzembentartója ismeretlen. Az üzembentartó fogalmát - ami a perben vizsgált mentesülési ok szempontjából is irányadó - maga a jogszabály határozza meg akként, hogy a forgalmi engedélybe bejegyzett tulajdonost vagy üzembentartót kell annak tekinteni. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azt a bíróság valónak fogadja el. Ebből az következik, hogy a jelen eljárás során a felperesnek kellett volna igazolnia, hogy kit kell a R. 2. §-ának b) pontjában előírt követelményeknek megfelelő üzembentartónak tekinteni. Ezt azonban nem tudta bizonyítani. A perbeli jogvita elbírálása során ezért abból kellett kiindulni, hogy a felperesnek kárt okozó gépjármű üzembentartója ismeretlen. E tényhez pedig az R. 10. §-ának (3) bekezdése azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy mentesíti az alperest a kár megtérítésének kötelezettsége alól. Ebből következően nem volt jogi lehetőség arra, hogy a felperes kárát az alperesre átháríthassa.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte, és helyette - a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése]. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.590. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás