PK BH 1998/437
PK BH 1998/437
1998.09.01.
Értékpapír egyenértékének megállapításánál követendő eljárás [Vht. 9. §, 179. § (3) bek.; Pp. 177. § (1) bek.].
A Fővárosi Bíróság az 1994. szeptember 19. napján meghozott ítéletével kötelezte az adóst, hogy adjon ki a végrehajtást kérőnek 15 nap alatt 26 039 darab, egyenként 10 000 Ft névértékű Egis-részvényt. E határozatot az adós a törvényes határidőn belül fellebbezéssel támadta meg, de jogorvoslati kérelmét 1996. máricus 1-jén visszavonta. Ezt követően ellene végrehajtási eljárás indult, amelynek során kiderült, hogy az említett számú, első fokon jogerőre emelkedett ítéletben foglalt kötelezettségének azért nem tud eleget tenni, mert a részvények már nem állnak rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította, hogy a kiadni rendelt 26 039 darab 10 000 Ft névértékű Egis-részvény egyenértéke 2 740 344 360 Ft.
E végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést annak megváltoztatása iránt. Azt kérte, hogy az egyenérték elsődlegesen a részvényeknek a jogvita keletkezésekor, másodlagosan azok értékesítésekor fennállott értékének alapulvételével kerüljön megállapításra. Harmadlagos kérelme arra irányult, hogy a fizetési kötelezettségét a bíróság az értékesítéskor fennállott értéknek, valamint törvényes kamatának megfelelő összegben határozza meg.
A végrehajtást kérő a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Pp. 257. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A Vht. 179. §-ának (3) és (4) bekezdése értelmében, ha végrehajtható határozat az adóst olyan meghatározott ingóság kiadására kötelezte, amely a végrehajtás foganatosításakor már nincs meg, a végrehajtást elrendelő bíróság - általában a felek meghallgatása után - megállapítja az ingóság értékét; a további végrehajtás az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránt folyik.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható: az adós mint alperes a per elsőfokú szakaszában úgy nyilatkozott, hogy a részvényeket természetben ki tudja adni, és fellebbezésében sem jelezte, hogy ebben változás következett be. Azokat ténylegesen 1995. augusztus 8-án értékesítette. Ezt követően a marasztaló ítélet elleni perorvoslati kérelmét visszavonta, majd a végrehajtási eljárásban bejelentette, hogy azok nem állnak rendelkezésére. Emiatt az egyenérték megállapításának a törvény idézett rendelkezése által előírt feltételei fennállnak.
Az elsőfokú bíróságnak értékpapír egyenértékének megállapításáról kellett rendelkeznie, ezért indokolatlan foganatosított szakértői bizonyítást [Vht. 9. §-a, Pp. 177. §-ának (1) bekezdése]. A szakvéleményre alapítottan jogszerű döntést hozott, amikor az adós által ki nem adott - a tőzsdei forgalomban egyébként részt vevő - Egis-részvények értékét a jelen eljárás folyamatban létekor irányadó forgalmi értéknek megfelelő összegben határozta meg. A pénzbeni egyenértéken ugyanis általában azt az összeget kell érteni, amennyiért a végrehajtást kérő a részére kiadni rendelt ingóságot megszerezheti, illetőleg - értékpapír esetében - amennyiért az értékesíthető.
Az előzőekben kifejtettekre is tekintettel, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a Pp. 259. §-a szerint irányadó 253. §-ának (2) bekezdése alapján - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. VIII. 23.674/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás