453/D/1998. AB határozat
453/D/1998. AB határozat*
2002.10.16.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 160. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 160. § (1) bekezdése alapján a panaszostól levont hozzájárulás visszatérítésének elrendelésére irányuló kérelmet visszautasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó – a több alkalommal kiegészített – alkotmányjogi panaszában a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) 160. § (1) bekezdését sérelmezte. A rendelkezés szerint a nem dolgozó elítélt nyugellátásából kell levonni a tartásra fordított költséghez hozzájárulás összegét, amennyiben a nyugdíjat a büntetés-végrehajtási intézetbe folyósítják. Álláspontja szerint ez alkotmányellenes diszkrimináció azon elítéltek helyzetéhez viszonyítva, akiknek nyugdíját nem az intézetbe, hanem máshová, például a családnak kézbesítik.
Az indítványozó az alkotmányellenesség megállapítása mellett az IMr. 160. § (1) bekezdése alapján tőle levont tartáshoz hozzájárulás visszatérítésének elrendelését kérte. Az eljárásban csatolta az igazságügy-miniszterhez címzett panaszára az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtási felügyeleti főosztályától kapott – elutasító – választ.
2. Az indítvány elbírálásánál az Alkotmánybíróság a következő jogszabályokat vette figyelembe:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény:
„41. § (2) A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt kötelezettségeit és jogait külön jogszabály határozza meg.”
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.):
„33. § (1) Az elítélt köteles – különösen –
[…]
g) a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és nem részesül nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásában.”
Az IMr. rendelkezései:
„157. § (1) Az elítélt […] intézetbe folyósított nyugellátását […] intézeti letétbe kell helyezni.”
„159. § (1) Az elítélt a tartására fordított költséghez – az országos parancsnok által megállapított összeggel – köteles hozzájárulni. A hozzájárulás napi összege nem lehet kevesebb, mint az egyhavi alapmunkadíj egy százaléka.
(2) A hozzájárulás szempontjából az elítélt önhibájából akkor nem dolgozik, ha annak oka fegyelmi vétség vagy bűncselekmény elkövetése, illetve, ha a munkaképtelen állapotát szándékosan maga okozta.”
„160. § (1) A nem dolgozó elítélt nyugellátásából – ha azt az intézetbe folyósítják – a hozzájárulás összegét le kell vonni.
(2) Ha a nyugellátásban részesülő elítélt dolgozik, a hozzájárulást a munkadíjából kell levonni.”
„161. § (1) Az elítélt munkadíjából és a letétjéből levonásnak, illetve végrehajtásnak csak az adó- és illeték jogszabályok, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezései szerint van helye.
(2) Az elítélt munkadíjából az intézet levonja
a) a tartásra fordított költséghez való hozzájárulás napi összegét;
b) a szükségleti cikkek vásárlására fordítható összeget;
c) a szabadulás idejére kötelezően tartalékolandó összeget.”
„163. § (1) Az elítéltet írásban kell felszólítani a szabadságvesztés végrehajtása során a bv. szervekkel szemben felmerült mindazon költségek megfizetésére, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján az elítélt visel, és a 161. § (2) bekezdésében foglaltak alapján tőle közvetlenül nem vonható le, vagy a levonás valamely okból nem volt lehetséges.
(2) Az (1) bekezdés szerint kell eljárni a bv. szervek részére jogszabály alapján járó egyéb tartozások megfizetése iránt.
[…]
(5) Ha az elítélt a felszólítástól számított 30 napon belül az (1)–(2) bekezdés szerinti tartozását nem fizeti meg, a bv. szerv a követelését bírósági úton érvényesíti.”
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet:
„73. § (1) Arra az időre, amely alatt a jogosult […] szabadságvesztését tölti, nyugellátását […] szüneteltetni kell, illetőleg, ha kéri azt az általa – visszavonásig érvényes – szabályszerű meghatalmazással ellátott személy kezéhez vagy a büntetés-végrehajtási intézethez kell részére folyósítani.
(2) A szüneteltetett nyugellátást […] a szabadságvesztés letöltése után egy éven belül előterjesztett kérelemre a jogosult részére egy összegben ki kell utalni.”
3. Az indítvány nem megalapozott.
3.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány alkotmányjogi panaszként elbírálható. Az indítványozó első beadványa 1998. május 4-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz törvényi feltételeiről történt kioktatása utána a Bv.tvr.-ben az általános rendelkezések között rögzített jogorvoslati jog [2. § (4) bekezdés] alapján az indítványozó „alkotmányossági panasszal fordult” az igazságügy-miniszterhez, aki azt az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtási Felügyeleti Osztályának továbbította. A főosztályvezető-helyettes a panaszt 1998. október 6-án kelt válaszában elutasította. Az alkotmányjogi panasz 1998. október 20-án érkezett az Alkotmánybírósághoz.
3.2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének szó szerinti szövegétől eltérően – nem csupán az Alkotmányban biztosított jogokra, hanem az egész jogrendszerre kiterjedően érvényesül [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280, 281.].
A diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát. Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között marad-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggéseiben vizsgálható. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése csak az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben akkor tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Ennek megítélésénél tekintettel kell lenni a szabályozás céljára is. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281–282.; 857/B/1994. AB határozat, ABH 1995. 716., 717.; 848/B/1996. AB határozat, ABH 2000. 649., 654–655.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997. 130., 140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999. 325., 342–343.; 11/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001. 153., 159–160.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001. 252., 255–256.; 1320/B/1996. AB határozat, ABK 2002. április, 184, 186.]
3.3. Az Alkotmánybíróság annak megítéléséhez, hogy a jogalkotó az indítványozó által sérelmezett szabályozáskor alkotmányellenes megkülönböztetést tett-e, vizsgálta azt a szélesebb jogszabályi környezetet, amelybe az IMr. 160. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés illeszkedik.
A 2. pontban idézett jogszabályi rendelkezésekből megállapítható: a szabadságvesztés büntetés lényegét képező szabadságelvonás nem jelenti azt, hogy az elítélt mentesül a büntetés végrehajtásának állami költségeihez való hozzájárulás alól. E hozzájárulás fedezete elsősorban az elítélt munkájáért járó munkadíj.
A Bv.tvr. 33. § (1) bekezdése rendelkezik úgy, hogy a munkadíj hiányában a tartás költségeihez hozzájárulás alapja a nyugellátás összege, függetlenül attól, hogy az elítélt milyen okból nem dolgozik. A 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet az elítélt döntésére bízza: a nyugellátást szabadulása után egy összegben kívánja-e felvenni, meghatalmaz-e más személyt annak havonkénti felvételére, vagy azt a büntetés-végrehajtási intézethez folyósíttatja. A nyugdíjból történő közvetlen levonásra nyilvánvalóan csak akkor kerülhet sor, ha az elítélt úgy rendelkezik, hogy a nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíjat részére a büntetés-végrehajtási intézethez folyósítsa.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a sérelmezett szabályozás – az elítéltnek a jogszabályban biztosított választási lehetőségére tekintettel – nem tekinthető ésszerűtlennek és önkényesnek. Objektíve igazolható az a törekvés, hogy az állam mint jogosult a büntetés-végrehajtási költségeknek az elítéltre hárított részéhez folyamatosan, és további intézkedések, illetve többletköltségek nélkül jusson hozzá. Azokban az esetekben ugyanis, amelyekben a nyugdíjat nem folyósítják a büntetés-végrehajtási intézetbe, és az elítélttől nem lehet más módon közvetlenül levonni a tartásra fordított költséghez hozzájárulás összegét, illetve ezt önként nem teljesíti, a követelést a szabadságvesztés végrehajtása után bírósági úton kell érvényesíteni.
Az Alkotmánybíróság fentiekre tekintettel nem állapította meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét, így az IMr. 160. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
3.3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a meghatározza az Alkotmánybíróság hatáskörét. E rendelkezés alapján az indítványozótól levont hozzájárulás visszatérítéséről az Alkotmánybíróság akkor sem rendelkezhetne, ha megállapította volna a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét. Így az erre irányuló kérést az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 2002. szeptember 10.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás