BK BH 1998/467
BK BH 1998/467
1998.10.01.
I. A közúti baleset okozásának vétsége olyan büntetőjogi keretrendelkezés, amelyet a közúti közlekedésigazgatási rendelkezések - különösen a KRESZ rendelkezései - töltenek ki tartalommal;
így az irányváltoztatásra és a forgalmi elsőbbségre vonatkozó szabályok megszegését is az igazgatási rendelkezéseknek az alapulvételével kell megítélni [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont; KRESZ 18. § (1) bek. c) pont, 25. § (2) bek.; KRESZ 1. sz. függelék III/b. pont].
II. Az elsőbbségi helyzetben levő gépjárművezető sebességtúllépésének csak akkor lehet a bűncselekményben közreható jelentőséget tulajdonítani, ha ezáltal az elsőbbségadásra kötelezettet megtévesztette vagy észlelhetőségét befolyásolta [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
A városi bíróság az 1995. július 3. napján kelt ítéletével a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozása vétsége miatt 6 hónapi - 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.
A megyei bíróság az 1995. december 1-jén hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a baleset helyszíne a 6. számú főútvonal Budapestre irányuló forgalmi oldala.
Az úttest - a terhelt haladási irányának megfelelően - terelővonallal van elválasztva; a belső forgalmi sáv 3,2 méter széles. Az ellenirányú egyetlen bal oldali forgalmi sáv 3,6 méter szélességű, és azt záróvonal választja el a már említett „belső” forgalmi sávtól.
A terhelt 1994. július 27-én 13 óra 40 perc körüli időben a személygépkocsiját Budapest irányába vezette. Az útszelvény kapaszkodó sávjában érte utol azt a több járműből álló gépkocsisort, amelyek közül az utolsó előtti pozícióban egy Lada gyártmányú személygépkocsi sebessége a túlterhelése miatt - csupán kb. 60 km/óra lehetett.
Az utolért gépkocsik mellett a terhelt a belső forgalmi sávot igénybe véve kívánt elhaladni.
A sávváltás végrehajtása, valamint a kapaszkodósávban lassabban közlekedő járművek melletti elhaladás érdekében a terhelt a járműve sebességét 85-90 km/órára gyorsította fel (nem zárható ki 95 km/óra haladási sebesség sem), és megkezdte a belső forgalmi sávba való áttérését.
A terhelt sávváltásával „szinte egy időben” F. M. ugyancsak sávváltásra határozta el magát, ám amikor megkezdte az irányváltoztatását, a terhelt által vezetett személygépkocsit nem észlelte, mert az - nagy valószínűséggel - a számára „észlelési holttérben” haladt.
A „szinte egyidejű” váltás következtében a terhelt által vezetett gépkocsi oldala érintkezett az F. M. által vezetett Lada gépkocsija bal oldalának a hátsó részével, majd az érintőlegesen ütközött két gépkocsi több méteren át egymás mellett haladt, és eközben a terhelt gépkocsijától még a kapaszkodósávban, a terelővonaltól jobbra 20 cm-nyi oldaltávolságban a jobb oldali első keréktől 11,2 méter, míg a jobb oldali hátsó keréktől - később kezdődően megjelenve - 6,9 méter hosszúságú oldalsodródási nyom maradt hátra az úttesten. A jobb oldali első és hátsó kerekek sodródási nyoma a leírt távolságok térbeli végpontjában érte el, majd lépte át a forgalmi sávokat elválasztó terelővonalat, a belső forgalmi sáv felé irányulva.
Az érintőlegesen ütköző-súrlódó gépkocsik fedőfestéke a terhelt gépkocsijának 15-20 km-rel nagyobb sebessége okán kölcsönösen fel- és visszakenődött egyes karosszériaelemekre: így különösen a terhelt gépkocsijának a jobb első ajtajára.
A kapaszkodó- és a belső sáv találkozásánál ütköző két gépkocsi közül a Lada személygépkocsi bal oldali külső visszapillantó tükre letörött. A terhelt az ütközést követően- a frontális ütközés elkerülése érdekében - túlzott mértékű balra kormányzást hajtott végre, és ekkor elvesztette uralmát a járműve felett. E kormányzási művelet következményeként a belső forgalmi sávba teljes terjedelmével átlépő gépkocsi jobb oldali első kerekétől további 15,5 méter, míg a jobb oldali hátsó keréktől 18,4 méter sodródási nyom maradt hátra e forgalmi sáv úttestfelületén, az oldalsodródási nyomok azonban az ellenirányú forgalmi sávot elválasztó záróvonalat tovább átlépve - és egy harmadik sodródási nyommal is kiegészülve - az úttest bal oldali szalagkorlátjáig vezettek. A terhelt által vezetett személygépkocsi ugyanis frontálisan a bal oldali szalagkorlátnak ütközött; eleje a védőkorlát alá szorult, a hátulja pedig a levegőbe emelkedett.
Ezekkel a történésekkel egyidejűleg Budapest felől P. irányában közlekedve a saját forgalmi sávjában érkezett erre az útszakaszra M. I. az általa kb. 80 km/óra sebességgel vezetett személygépkocsijával, melyben három személy - ezek között mózeskosárban egy egy hónapos gyermek - foglalt helyet.
M. I. a haladási sebességéhez tartozó féktávolságon belül észlelte a terhelt gépkocsijának az általa igénybe vett forgalmi sávba történt átvágódását, és már csupán arra volt lehetősége, hogy a gépkocsiját fékezés nélkül kismértékben balra kormányozza, az ütközést azonban nem tudta elhárítani és a gépkocsija a jobb oldalával alá haladt a terheltnek éppen a levegőbe emelkedett gépkocsija hátuljának.
A nagy erejű ütközés hatására M. I. személygépkocsija a hossztengelyében pörgő mozgásba kezdett, és ebben a folyamatban, amikor a hátsó része az ellenirányú forgalmi sávokat elválasztó záróvonalon átkerült a (középső) belső forgalmi sávba, ott a bal oldali hátsó sarkával ütközött a Lada személygépkocsi bal oldalával, mert a Lada vezetője a terhelt személygépkocsijával történt érintőleges ütközés ellenére is végrehajtotta, befejezte a megkezdett forgalmisáv-változtatását, és már a belső forgalmi sávban haladt, amikor ott azonos térbeli pontba érkezett M. I. pörögve átsodródott gépkocsija.
M. I. a saját forgalmi sávjában - bal hátuljával az ellenirányú forgalmi sávba átlógva - nyerte el végső megállási helyzetét, míg a Lada személygépkocsi vezetője a kapaszkodósávba kivezetve és az útpadkára részben lehúzódva állította le a járművet
A terhelt gépkocsijával történt ütközés során az M. I. személygépkocsija első ülésén - a biztonsági övet használva - utazó személy olyan fejsérüléseket szenvedett el, hogy traumás sokk miatt a helyszínen életét veszítette, míg felesége maradandó kozmetikai hibával járó, 5-6 hét alatt gyógyuló arckoponya-sérüléseket szenvedett el. A mózeskosárban szállított csecsemő 2-3 hónap alatt gyógyuló falcsonttörést és agyzúzódást szenvedett.
A terhelt és M. I. gépkocsivezetők egyaránt 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek, míg a terhelt házastársa 2-3 hónap alatt gyógyuló jobb oldali maradandó bordatörést szenvedett el.
A sorozatos ütközések következtében mindhárom személygépkocsi összetört (totálkárossá vált).
Az eljárt bíróságok határozatai szerint a terhelt megszegte a KRESZ 26. §-a (1) bekezdésének a) pontját, mert lakott területen kívül a megengedett sebességet túllépte. A terhelt részéről a KRESZ 18. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg ezzel összefüggésben a 25. §-a (2) bekezdésének a megszegése azután következett be, hogy érintőlegesen ütközött a Lada személygépkocsival. A terhelt részéről ezen két utóbbi KRESZ-szabályszegés nem szándékosan történt; ugyanis az ütközést követően a balra kormányzása miatt elveszítette az uralmát a járműve felett, és elháríthatatlanul vágódott neki a szalagkorlátnak.
A baleset bekövetkezéséhez nagymértékben hozzájárult a Lada személygépkocsi vezetőjének - F. M.-nek - a szabályszegése, aki megszegte a KRESZ 29. §-ának (1) bekezdését, mert a sávváltást és az ezzel összefüggésben álló irányváltoztatást szabálytalanul hajtotta végre, mivel nem győződött meg kellőképpen a mögöttes forgalomról.
A jogerős ítélet ellen a terhelt és meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a terhelt felmentése érdekében. Álláspontjuk szerint a terhelt terhére a balesettel okozati összefüggésbe hozható KRESZ-szabályszegés nem róható, ezért büntetőjogi felelősségének a megállapítása anyagi jogszabálysértéssel történt.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyetértve az első- és a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új másodfokú eljárást lefolytatására utasítását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
Az elsőfokú bíróság megalapozottan zárta ki annak a lehetőségét, hogy a terhelt a záróvonalat átlépve - már a belső forgalmi sávban - az F. M. által vezetett Lada gépkocsi előzésébe kezdett volna. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a terhelt sávváltoztatást kíván végrehajtani; a kapaszkodósávból a belső forgalmi sávba szándékozott áttérni, és az áttérést már megkezdte, amikor az előtte haladó F. M. szintén a belső forgalmi sávot akarta igénybe venni.
Az igazságügyi vegyész szakértők szakvéleménye alapján tényként fogadta el a bíróság, hogy a terhelt által vezetett és az F. M. által vezetett Lada személygépkocsik az oldalaikkal érintőlegesen ütköztek. Elfogadta továbbá az igazságügyi műszaki szakértő véleményét is abban a tekintetben, hogy a két gépkocsi ütközése akkor történt, amikor a terhelt balra térése már megkezdődött, és ekkor a gépkocsijának a jobb oldali kerekei még a kapaszkodósávban haladtak. Ezt objektív módon és egyértelműen igazolják a terhelt személygépkocsija jobb első és jobb hátsó kerekeitől még a kapaszkodósáv útfelületén hátramaradt súrlódási nyomok, valamint az F. M. által vezetett Lada típusú személygépkocsi ütközéskor letört bal oldali visszapillantó tükrének a belső forgalmi sáv közepén való feltalálási pontja. Ezekre a tényekre alapozva helyes az a következtetés, hogy F. M. a balesettel okozati összefüggésben megszegte a KRESZ 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt, mert a sávváltást szabálytalanul hajtotta végre; nem győződött meg ugyanis az igénybe venni szándékozott forgalmi sávban a vele azonos irányban haladó járműforgalomról, és ezzel okozati összefüggésben elmulasztotta a terhelt által vezetett személygépkocsinak az elsőbbséget megadni.
Az ügyben eljárt bíróságok ugyanakkor tévesen rótták a terhelt terhére a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése c) pontja szabályának - a baleset egyik keletkeztető okaként értékelt - megszegését, és ennek a tévedésnek tulajdoníthatóan a büntető anyagi jogi szabályok jogsértő alkalmazásával került sor a bűnössége megállapítására és vele szemben büntetés kiszabására.
A Btk. 187. §-a szerinti bűncselekmény olyan keretrendelkezés, amelynek az alapját a közúti közlekedési (különösen a KRESZ) igazgatási szabályok töltik ki.
Az adott esetben a végzetes eredményű közlekedési baleset két személygépkocsi forgalmisáv-váltásával okozati összefüggésben következett be, ezért a vád alá helyezett terhelt felelősségét az erre a forgalmi helyzetre vonatkozó speciális közlekedésigazgatási norma alapján kell megítélni.
Ebben a büntetőügyben a KRESZ irányváltoztatást szabályozó 29. §-ának (1) bekezdése tölti ki azt a büntetőjogi keretrendelkezést, amelynek megsértése és azzal okozati összefüggésben a törvényben előírt eredmény bekövetkezése esetén tényállásszerű a büntető anyagi norma. A KRESZ 29. §-ának (1) bekezdése szerint, aki járművel irányt változtat (terelővonalat, az úttest szélét vagy a képzeletbeli felezővonalát átlépi, forgalmi sávot változtat stb.) köteles az azonos irányban vagy szemben haladó, irányt nem változtató járműveknek elsőbbséget adni.
A KRESZ-ben használt fogalmak meghatározását tartalmazó l. számú függelék III/b. pontja a kötelezetti oldalról szabályozva akként rendelkezik, hogy az elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti a haladás irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására.
Az egységesen követett ítélkezési gyakorlat szerint a másik jármű továbbhaladási joga megadásában teljesülő elsőbbséget - annak valamennyi forgalombeli előfordulása esetében - az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetőjének az elsőbbség jogosultja részére - e jármű sebességére tekintet nélkül - meg kell adnia. A speciális rendeltetésű igazgatásrendészeti forgalmi szabályok ugyanis az elsőbbségi helyzetben közlekedőjármű vezetőjére korlátozó előírásokat nem tartalmaznak; mindenkor a kötelezetti oldalról fogalmaznak meg kötelezettséget, ezért az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője eredményesen nem hivatkozhat az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél vagy az adott feltételek mellett a biztonságosnál relatíve nagyobb sebességű haladására. A továbbhaladási elsőbbségjogosultja „szabálytalan” sebességnek a speciális norma szempontjából büntetőjogilag eltűrtségét az élet- és vagyonbiztonság mindenek feletti primátusa indokolja.
Az elsőbbség különféle speciális rendelkezéseinek az ítélkezési gyakorlatban történő ilyen értelmű alkalmazását az a közlekedési tapasztalat befolyásolja, hogy kritikus helyzetekben a veszély realizálódását már csupán az elsőbbség adására kötelezett jármű vezetője képes a végrehajtani szándékozott forgalmi manővere hatókörében zajló forgalomról gondos meggyőződéssel és a megfelelő előírásszerű magatartás tanúsításával elhárítani. Különösen érvényes ez a következtetés az elsőbbség jogosultjának olyan - csupán az aktuális térben és pillanatban, a biztonságos haladás követelményének meg nem felelő - relatív sebességtúllépése esetén, melyet a másik járműben helyet foglaló kötelezett járművezető esetleg fel sem ismerhet.
Az áttekintett körülmények okán megkövetelt járművezetői magatartásként kezelendő, hogy amennyiben az elsőbbségadásra kötelezett a meggyőződési kötelezettsége teljesítésekor a védett helyzetben közlekedő sebességét, így következményesen a csupán hirtelen fékezésre vagy irányváltásra kényszerítés megengedettsége szempontjából csupán bizonytalan módon képes megítélni, a tervezett forgalmi manőverét a forgalom tempója által diktált rövid időre halassza el.
A balesetért történő jogi felelősség megítélésekor azonban az elsőbbséggel rendelkező sebességtúllépésének felróható, közreható jelentősége lehet, ha erre a sebességre visszavezethetően a forgalmi helyzetről meggyőződésre a kötelezett kellő körültekintése mellett sem észlelhette elégséges időben a kedvezményezett járművet, avagy annak az adott feltételek melletti sebessége az elsőbbségadásra kötelezett számára megtévesztő volt.
Az egységesen követett ítélkezési gyakorlat szerint az elsőbbségi helyzetben közlekedő járművezetővel szemben a KRESZ 3. §-ának c) pontja az általános baleset-elhárítási kötelezettség szempontjából és annyiban kérhető számon, hogy a balesetkor fennálló tényleges feltételek mellett ez a járművezető az észlelési és cselekvési késedelem nélkül mennyiben tett eleget a baleset-elhárítási kötelezettségének.
Abban az esetben azonban, ha az elsőbbséggel rendelkező sebességtúllépésének a korábban említett két ok bármelyike megállapíthatósága miatt a baleset bekövetkezésében jelentősége van, úgy a büntetőjogi felelősség megállapításának és a ténylegesen sérült speciális norma felhívásának van helye.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó történeti tényállást, az áttekintett rendező elveket, az azokhoz kapcsolható közlekedésigazgatási normákat, valamint a bíróságok ítélkezési gyakorlatát szem előtt tartva megállapítható: az ügyben eljárt bíróságok sem a ténymegállapításaikban, sem pedig a jogi értékítéleteikben nem rótták a terhelt terhére a KRESZ-nek az irányváltoztatást szabályozó 29. §-a (1) bekezdése normaszegését: pontosabban azt, hogy a forgalmi-sávváltás megkezdésekor a terhelt elmulasztott elsőbbséget adni az F. M. által vezetett Lada személygépkocsinak.
A történeti tényállás megállapításai egyértelműen tartalmazzák, hogy a két személygépkocsi jobb, illetve bal oldalainak érintőleges súrlódó ütközésére és több méteren át történt együtthaladására még a külső (kapaszkodó) sávban, azt a belső forgalmi sávtól elválasztó terelővonaltól jobbra esően, mintegy 20 cm-re került sor. Az objektív leleten alapuló ezek a ténymegállapítások kétségtelenné teszik, hogy a terheltre még az elsődleges ütközés pillanatában sem hárulhatott felismerhető elsőbbségadási kötelezettség.
Indokolt röviden utalni arra is, hogy a terhelt milyen okok miatt sértette vétlen módon a KRESZ 18. §-a (1) bekezdésének c) pontját, valamint a 25. §-ának (2) bekezdését. A jármű feletti uralomvesztésnek nem csupán a terhelt balra kormányzása volt az oka. A tényállásból kitűnően F. M. a járművének irányváltoztatással a belső forgalmi sávba történő átvezetését a terhelt személygépkocsijával történt ütközés ellenére folytatta, és be is fejezte; már a belső forgalmi sávban közlekedve ütközött a gépkocsija M. I. gépkocsijával.
A terhelt gépkocsijának még a kapaszkodósávban, a jobb oldali első és hátsó kerekeitől egyaránt hátramaradt sodródási nyomai a sávváltó Lada személygépkocsitól származó erőteljes oldalirányú erőbehatást igazolnak. Az elsődleges járműütközést eredményező veszélyhelyzetet az a közlekedési forgalmi szabályszegés teremtette meg, melyet az elsőfokú bíróság ítélete F. M. terhére - közreható okként - meg is állapít. Az egységesen követett ítélkezési gyakorlat szerint pedig a más által teremtett veszélyhelyzetben végrehajtott ösztönös, reflexes járművezetői magatartás (a jobbról ütközés miatt a balra elkormányzás) normaszegésként fel nem róható. Mindezekből az is következik, hogy a terhelt terhére az általános baleset-elhárítási kötelezettség terén sem tehető semmiféle elmarasztaló megállapítás.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és a hivatkozott törvényhely (3) bekezdése értelmében maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek keretében a terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette, mivel a büntetőjogi felelősségét megalapozó, a balesettel okozati összefüggésbe hozható közlekedési szabályszegés a terhére nem volt megállapítható. (Legf. Bír. Bfv. I. 2115/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás