• Tartalom

BK BH 1998/474

BK BH 1998/474

1998.10.01.
Az esetleges eljárási késedelem önmagában nem alapozza meg az eljáró bíró - és különösen a bíróság összes bírájának - kizárása iránti kérelmet [Be. 35. § (1) bek. c) pont, 42. § (3) bek.].
A megyei bíróság a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette miatt indult büntetőügyben az I. r. vádlott védője által benyújtott elfogultsági kifogást elutasította és a kizárást megtagadta.
A végzés indokolása szerint az I. r. vádlott meghatalmazott védője a városi bírósághoz érkezett beadványában elfogultsági kifogással élt az ügyben eljáró bíró, valamint a városi bíróság összes bírája ellen, és kizárásukat kérte. Ennek során arra hivatkozott, hogy az általa a védence előzetes letartóztatását fenntartó elsőfokú végzés ellen bejelentett fellebbezés folytán a városi bíróság az iratokat késve terjesztette fel a másodfokú bírósághoz, így megsértette a soron kívüli elbírálás követelményét, ezáltal pedig a Be. 4. §-ában megfogalmazott alapelveket.
A megyei főügyész a kizárási kérelem elutasítását indítványozta.
A megyei bíróság a védő kizárás iránti kérelmét megalapozatlannak találta.
A Be. 35. §-a (1) bekezdésének c) pontja általános jellegű kizárási okot jelöl meg, lényege az, hogy az ügy tárgyilagos és részrehajlás nélküli megítélése a hatóság tagjától nem várható el. A törvénynek ezt a rendelkezését úgy kell értelmezni, hogy az elfogultságot csak konkrét és alapos okból lehet megállapítani.
Az esetleges eljárási késedelem - amely a szabadságelvonással járó kényszer-gyógyintézkedésekkel összefüggésben valóban súlyos következményekkel járhat - adott esetben megalapozhatja a bíró felelősségét megfelelő feltételek megvalósulása mellett, végső soron akár a bíróság felelősségét, amelyet a sérelmet szenvedett fél kezdeményezhet; önmagában, egyéb adatok hiányában azonban nem lehet alappal következtetni az eljáró bíró és különösen nem az adott bíróság összes bírájának az elfogultságára.
A városi bíróság elnöke és bírái - a csatolt nyilatkozatokból kitűnően - nem tartották az ügyben magukat elfogultnak.
A meghatalmazott védő - az általa jogszabálysértőnek tartott eljáráson túlmenően - nem jelölt meg más, olyan konkrét tényt, körülményt, amelyből arra lehetne következtetni, hogy akár az eljáró bírótól, akár a bíróság több bírájától nem várható el az ügy tárgyilagos elbírálása.
Erre tekintettel a másodfokú bíróság - a kizárási kérelmet alaptalannak találva - a kizárást a Be. 42. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint tartott tanácsülésen megtagadta.
Megjegyzi a megyei bíróság, hogy az adott esetben a városi bíróság terhére egyébként sem róható a védő által kifogásolt késedelem. Az iratokból megállapítható ugyanis, hogy az előzetes letartóztatást fenntartó elsőfokú végzés ellen a védő által bejelentett fellebbezés 1998. január 5-én érkezett meg a városi bírósághoz, a városi bíróság pedig haladéktalanul felterjesztette az iratokat a megyei főügyészségen keresztül a megyei bírósághoz. Az iratok a főügyészségre 1998. január 8-án, a megyei bírósághoz 1998. január 10-én érkeztek meg. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. f. 130/1998. sz.).
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére