PK BH 1998/478
PK BH 1998/478
1998.10.01.
A védjegy törlése iránti ügyben az egyes törlési okok önálló vizsgálata [1969. évi IX. tv. (Vt.) 1. §, 2. § (1) bek., 3. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c) pont, 40. §; Pp. 213. § (1) bek., 215. §].
A „Máltai Keserű” szóelemet tartalmazó színes, ábrás, térbeli védjegyet a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) az ellenérdekű fél kérelmére a védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdésének c) pontja alapján törölte, mert álláspontja szerint az egyrészt megtévesztésre alkalmas a megjelölt termék származása tekintetében a Máltai szó használata miatt, illetve a védjegy az összetéveszthetőségig hasonlít az ellenérdekű fél javára bejegyzett „UNICUM” színes, ábrás, térbeli védjegyéhez.
Az elsőfokú bíróság végzésével a II. r. kérelmező vonatkozásában az eljárást a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjára figyelemmel, a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette, mert megállapította, hogy a II. r. kérelmezőnek nincs olyan jogi érdeke, amely lehetővé tenné számára a hivatali határozat megváltoztatása iránti kérelem előterjesztését. Az I. r. kérelmező tekintetében megállapította, hogy a vitás védjegy jogosultja a P. Kft. a védjegyből eredő jogait az I. r. kérelmezőre átruházta, így az I. r. kérelmező kérelmét érdemben bírálta el, azt azonban alaptalannak találta.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. kérelmező sem a megváltoztatási kérelmében, sem az eljárás során nem kifogásolta a védjegy törlésének elrendelését annak megtévesztésre alkalmas volta miatt. Ezért az elsőfokú bíróság ezzel a kérdéssel érdemben nem is foglalkozott, mert véleménye szerint a Pp. 215. §-a kizárja azt, hogy a kérelmező által nem kifogásolt törlési okkal kapcsolatos kérelmet is elbírálja.
Az összetéveszthetőség tekintetében pedig helytállónak tartotta a hivatal határozatát. Ezzel kapcsolatos megállapítása szerint a fogyasztók emlékezetében a megjelölések nagy vonalakban, elmosódott kép formájában maradnak meg, így ezek az emlékképek a vásárlók számára a megjelöléseket akkor is összetéveszthetővé teszik, ha azok bizonyos részleteikben el is térnek egymástól. A jelen ügyben ezt az összetéveszthetőséget a palackok gömbölyded formája és a címkéken lévő keresztek okozzák, amelyhez még néhány elem, az üvegek színe, a címkék alakja, a feliratok ívelése, a piros és fehér színek váltakozása is hozzájárul.
Az I. r. kérelmező fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének és az MSZH határozatának is a megváltoztatását és az ellenérdekű fél kérelmének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint kérelme minden törlési okra kiterjedt, és az 1997. január 22-én benyújtott előkészítő iratában kifejezetten sérelmezte a megtéveszthetőségre alapított törlési ok helytállóságát. Az összetéveszthetőség vonatkozásában pedig állította, hogy a védjegyek oly mértékben eltérnek egymástól, részleteikben és összehatásukat tekintve is, hogy a fogyasztók számára az összetéveszthetőség kizárt.
Az ellenérdekű fél az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, egyetértve annak indokaival.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Elöljáróban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmezők és ezen belül az I. r. kérelmező a védjegy törlését a megtéveszthetőség vonatkozásában nem kifogásolta, illetve ebben a vonatkozásban a kereseti kérelemhez kötöttség szabálya miatt a Pp. 215. §-a alapján nem látott lehetőséget a hivatal határozatának a felülvizsgálatára. A Vt. 40. §-a szerint alkalmazandó Pp. 213. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítéletben (végzésben) érvényesített valamennyi (kereseti) kérelemre azzal, hogy a Pp. 215. §-a alapján a döntés nem terjedhet túl a (kereseti) kérelmen, illetve az ellenkérelmen. A kereseti kérelemhez kötöttségnek a fenti szabálya alapján - arra figyelemmel, hogy a kérelmezők az MSZH határozatának a megváltoztatását kérték - az elsőfokú bíróságnak e kérdést teljes terjedelmében vizsgálnia kellett volna, és nem mellőzhette a törlés egyes indoka helytállóságának a vizsgálatát. A kereseti kérelemhez kötöttség szabályán való túlterjeszkedést csak az jelentette volna, ha az elsőfokú bíróság az MSZH határozatának megváltoztatásán túl egyéb, a megváltoztatási kérelemmel nem érintett kérdésben is döntött volna. Abból, hogy a kérelmezők a megtévesztő jellegre vonatkozóan az eljárás során részletes előadást nem tettek, nem lehet olyan következtetést levonni, hogy magának a határozatnak a megváltoztatását ezen ok alapján nem kérték. Ellenkező esetben nem is lett volna értelme az MSZH-határozat megváltoztatása iránt kérelmet előterjeszteni, mert amennyiben a kérelem a megtéveszthetőségre nem terjedt ki, úgy érdemben nem is lett volna lehetősége a bíróságnak az MSZH-határozatot megváltoztatnia, még akkor sem, ha egyébként az összetéveszthetőség vonatkozásában a kérelmet alaposnak találta volna. A védjegy törlésére ugyanis egyetlen törlési ok is alapul szolgálhat. Eljárási szabályt sértett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az MSZH határozatának felülvizsgálatát a megtévesztő jelleg vonatkozásában érdemben mellőzte.
Ettől függetlenül a Legfelsőbb Bíróságnak az összetéveszthetőség vonatkozásában a fellebbezést érdemben kellett vizsgálnia, mert amennyiben ebben a keretben a fellebbezés alaptalan, úgy a Pp. 213. §-ával és 215. §-ával összefüggő eljárási szabálysértésnek nincs az ügy érdemi elbírálására kiható jelentősége, mert akár megtévesztő a védjegy, akár nem, az összetéveszthetőségre tekintettel azt törölni kellett.
Az I. r. kérelmezőnek azonban a védjegyek összetéveszthetőségig hasonló jellege vonatkozásában előterjesztett kérelme alapos.
A Vt. 1. §-a alapján a védjegy rendeltetése az, hogy az oltalmazott megjelölés megkülönböztetést biztosítson az áruk és szolgáltatások tekintetében. Megkülönböztetésre a Vt. 2. §-ának (1) bekezdése alapján akkor alkalmas a megjelölés, ha az árunak más azonos vagy hasonlójellegű árukkal szemben sajátos, eltérő jelleget ad. A Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja (mint az oltalmazhatóságot kizáró ok) alkalmazhatósága szempontjából az összetéveszthetőségig hasonlító jelleg tekintetében tehát azt kell elsődlegesen vizsgálni, hogy a fenti funkción belül a védjegyek, megjelölések egymással összetéveszthetők-e. Annak eldöntéséhez, hogy a megjelölések az összetéveszthetőségig hasonlóak-e, mindenekelőtt annak van jelentősége a kombinált, szóelemeket is tartalmazó védjegyek esetében, hogy a megkülönböztethetőséget melyik védjegyelem biztosítja elsődlegesen, azaz a kombinált védjegyen belül mi az, ami dominál a megkülönböztető funkció szempontjából. Általában és a jelen ügyben is, a kombinált védjegyen belül az elsődleges megkülönböztető jelentősége a szóelemeknek van, különösen akkor, ha a szóelem egyben a termék neveként is funkcionál. A kérelmező védjegye tekintetében tehát az elsődleges, domináns elem a „Máltai Keserű” szóelem, míg az ellentartott védjegy szóeleme az „UNICUM”. Mindkét likőripari terméknek ezek a szóelemek egyben a nevét is adják, ezért az átlagos vásárló esetében annak van ügy döntő jelentősége, hogy a nevük alapján összetéveszthetők-e a megjelölések és ezen keresztül a termékek. A két szóelem egymástól teljesen eltérő, azok összetéveszthetőségére semmiféle lehetőség, még elméletileg sem állapítható meg. A domináns szóelemek vonatkozásában tehát az összetéveszthetőség megállapítása ki van zárva.
Kombinált védjegyek esetében esetenként elképzelhető, hogy a domináns, névként is funkcionáló szóelemek különbözőségétől függetlenül, az egyéb elemek oly mértékben jellegzetesek vagy hasonlóak egymáshoz, hogy azok összetéveszthetővé teszik a megjelöléseket. A jelen ügyben azonban az egyéb elemek - így az üvegek térbeli formájában és színében meglévő távoli hasonlóság, illetve az a tény, hogy az ábrás elemben mindkét megjelölésnél a keresztnek egy-egy markáns és mindenki által ismert változatait alkalmazzák - ezt kizárják. A palackok formája jellegében hasonlít csak egymásra annyiban, hogy mindkettő gömbölyded. A palackok színe, mivel e sötét árnyalat általánosan alkalmazott, nem lényeges. A címkék, azaz az ábrás elemek egymástól teljesen eltérőek. Az ellenérdekű fél által használt, a Vöröskereszt jelképét felhasználó tömzsi kereszt semmiképpen nem téveszthető össze az ugyancsak közismert máltai kereszttel. Az a tény, hogy az ellenérdekű fél megjelölésének ábrás része keresztet tartalmaz, önmagában nem szolgálhat az ellenérdekű fél javára, mert a heraldisztikában használatos, illetve a vallási meggyőződést kifejező keresztmegjelölést senki nem sajátíthatja ki a saját terméke vonatkozásában. Az egymástól eltérő, közismert keresztmegjelölések önmagukban akkor sem összetéveszthetők, ha egyébként színes ábrázolásuk is - szükségképpen - megegyezik.
Összefoglalóan tehát, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben ellentartott két megjelölés domináns szóelemeinek különbözősége az összetéveszthetőséget önmagában kizárja. Az egyéb, mellékes és jellegében távoli hasonlóságot mutató elemek nem jelennek meg egyik megjelölés tekintetében sem olyan súllyal, hogy a domináns, eltérő szóelemek mellett a kombinált megjelöléseket összetéveszthetőkké tennék. Ezért tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az MSZH erre hivatkozással helytálló indokkal törölte az I. r. kérelmező védjegyét.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését, fellebbezéssel támadott részében a Pp. 259. §-a révén alkalmazandó 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a védjegy megtévesztő jellege tekintetében kell állást foglalnia, lehetővé téve az I. r. kérelmezőnek, hogy ezzel ellentétes álláspontját kifejtse, ugyanis az I. r. kérelmező által hivatkozott, 1997. január 22-i beadvány az iratok között nem található. (Legf. Bír. Pkf. IV. 23 281/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás