PK BH 1998/479
PK BH 1998/479
1998.10.01.
A házastársi közös lakás használatáról - ha arra harmadik személynek haszonélvezeti joga van - a haszonélvező nyilatkozata nélkül nem lehet érdemben dönteni [Ptk. 157. § (1) bek.].
A peres felek 1982. január 30-án kötöttek házasságot, melyből 1984. október 12-én Adrienn nevű gyermekük született, és együtt nevelték a felperes előző házasságából született leánygyermekét is. Utolsó közös lakásuk az életközösség fennállása alatt megvásárolt, de az alperes kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott másfél szobás, összkomfortos öröklakásban volt. Életközösségük 1994 januárjában megszűnt, ekkortól a lakást megosztva használják. A felperes keresetében a házasság felbontását, a közös gyermek nála való elhelyezését és tartásdíj megállapítását, valamint az utolsó közös lakás kizárólagos használatára történő feljogosítását kérte. Az alperes a házasság felbontását ellenezte, és a közös lakás megosztott használatára tartott igényt. Az elsőfokú eljárásban a felperes kérte a házastársi ingó vagyon megosztását is, ezzel összefüggő határozott kereseti kérelmet azonban nem terjesztett elő, a kötelék, a gyermekelhelyezés és lakáshasználat tárgyában részítélet meghozatalát kérte.
Az elsőfokú bíróság részítéletével a felek házasságát felbontotta, a közös gyermeket a felperesnél helyezte el, az alperest tartásdíj fizetésére kötelezte és szabályozta az alperes és a gyermek kapcsolattartását. Az utolsó közös lakás kizárólagos használatát a felperes részére biztosította, az alperest a lakás kiürítésére kötelezte. Indokolásában utalt arra, hogy a felek közös tulajdonában áll a V. utcai házas ingatlan is, ahol az alperes lakhatása megoldható.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes a felperesi kereset teljes elutasítása, egyben a lakáshasználat rendezésének módja ellen fellebbezett. A felperes a másodfokú eljárásban keresetét kiterjesztette: kérte az életközösség fennállása alatt szerzett ingatlanokból álló közös tulajdon megszüntetését és a korábban megjelölt közös vagyon körének kibővítésével a házastársi közös vagyon megosztását. Az utolsó közös lakásról becsatolt tulajdoni lap adataiból kitűnik, hogy az ingatlanon 1994-ben az alperes édesanyja haszonélvezeti jogot szerzett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú részítélet helyes indokai alapján helybenhagyta. Indokolása szerint a házassági életközösség helyreállítására a felek tartós különélése miatt már nincs remény, a lakáshasználat tárgyában pedig az elsőfokú bíróság helyesen döntött úgy, hogy a lakás - alapterületénél fogva - objektíve oszthatatlan, így a felperesi oldalon jelentkező családvédelmi érdekek indokolták a felperes kizárólagos lakáshasználatát elrendelő döntést.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, arra hivatkozott, hogy a lakáshasználat tárgyában hozott jogerős ítélet megalapozatlan.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes által a másodfokú eljárásban előterjesztett, és a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint felemelt keresetéhez mellékletként csatolt tulajdoni lapon feltüntetett adatokból megállapítható, hogy az ingatlanon az alperes édesanyját haszonélvezeti jog illeti meg. A Ptk. 157. §-ának (1) bekezdése értelmében haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti, a (2) bekezdés szerint a haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él.
Függetlenül tehát attól, hogy az ingatlan a felek közös tulajdona vagy az alperes különvagyona, illetve hogy a felperes a haszonélvezetet alapító szerződést keresetfelemelésében megtámadta, a haszonélvezeti jog fennállásának figyelembevétele nélkül és a haszonélvező nyilatkozata hiányában a lakás használatáról megalapozott döntés nem hozható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése értelmében részítéletnek tekintette, annak felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.253/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás