PK BH 1998/482
PK BH 1998/482
1998.10.01.
Volt házastársak között a közös tulajdonnak megváltás útján történő megszüntetése esetén az elszámolás körébe vonható kérdések [Ptk. 296. § (1) bek.].
A felperes és az I. r. alperes 1973. június 30-án megkötött házasságát a bíróság az 1993. december 6-án jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta.
Az 1996. szeptember 12-én jogerőre emelkedett ítéletével a házastársi vagyonközösséghez tartozó ingóságokat természetben megosztotta, és rendelkezett az így jelentkező értékkülönbözet kiegyenlítéséről. A felperes és az I. r. alperes egyenlő arányú közös tulajdonában álló, az utolsó közös lakást is magában foglaló, kétszobás összkomfortos szövetkezeti öröklakáson fennállott közös tulajdont megszüntette és a felperest jogosította fel az I. r. alperes tulajdoni illetőségének beköltözhető állapotban történő magához váltására.
A megváltási árat igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapulvételével úgy határozta meg, hogy a beköltözhető 1 450 000 forint forgalmi értéket csökkentette az ingatlant még terhelő 130 476 forint hiteltartozással, valamint az életközösség megszűnése után a felperes által egyedül törlesztett 210 163 forint közös kölcsöntartozással, és az így kapott 1 109 361 forint tiszta értéket felezte meg a felperes és az I. r. alperes között. A közös tulajdon fennállása alatt az I. r. alperest terhelő, de a felperes által kifizetett 5423 forint biztosítási díjat és 10 511 forint felújítási költséget a megváltási árból levonta, és így állapította meg azt az összeget, amelyet a felperes az ingatlan magához váltása folytán az alperesnek téríteni tartozik.
Ezt meghaladóan kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1993. december 1. napjától 1996. szeptember 30. napjáig 84 125 forint lejárt lakás-többlethasználati díjat. Elutasította a felperesnek azt a kérelmét, hogy a bíróság a megváltási ár, az értékkiegyenlítés és a lakás-többlethasználati díj összegébe az I. r. alperes terhén felmerült hátralékos gyermektartásdíjat számítsa be, és ezzel a felperes által fizetendő marasztalási összeget csökkentse. Mindezek eredményeként kötelezte a felperest, hogy a fenti jogcímeken fizessen meg az alperesnek 637 394 forintot.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a marasztalási összeg 276 297 forintra való mérséklését kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a bíróság a megváltási ár meghatározásánál figyelmen kívül hagyta azt a szempontot, hogy az 1975-ben és az 1978. szeptember 24-én született közös gyermekeik lakhatását a közös lakásban ő biztosítja, így az elszámolás alapjául a részben lakott értéket kellett volna figyelembe venni. Sérelmezte a többlethasználati díjban történt marasztalását azért, mert az I. r. alperes a lakásból önként távozott, és a vele való együttlakás elviselhetetlen volt, végül kifogásolta, hogy a bíróság az I. r. alperest terhelő gyermektartásdíj-hátralék beszámításával az általa fizetendő térítést nem csökkentette.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem a gyermektartásdíj elszámolásával kapcsolatban alapos, a megváltási ár és a többlethasználati díj vonatkozásában azonban alaptalan.
I. A felperes keresetében az életközösség megszűnését követően 1991. december 1-jétől követelt tartásdíjat a gondozásában élő gyermekek után, az elsőfokú bíróság az 1993. május 12-én kelt - és fellebbezéssel nem támadott - ideiglenes intézkedésével kötelezte az alperest, hogy 1993. május 1. napjától fizessen meg Gábor és Szabolcs után a jövedelme 20-20%-át kitevő, gyermekenként havi 1550 forint alapösszegű tartásdíjat, melynek végrehajtását közvetlen bírói felhívással az alperes munkáltatójánál elrendelte. Gábor nagykorúvá válása után az 1993. november 20-án kelt végzésével a Gábor után fizetendő tartási kötelezettséget megszüntette azzal, hogy a munkáltató a Szabolcs javára a korábban megállapított tartásdíjat továbbra is vonja le, és azt a felperesnek fizesse ki. Az alperes munkáltatója által csatolt kimutatás szerint az alperes munkabéréből 1995 márciusáig különböző összegeket vontak le gyermektartásdíj címén, ebből az okiratból azonban nem állapítható meg, hogy az átutalt tartásdíjak kiszámítása milyen módon, folyósítása pedig melyik gyermek részére történt. A felperes határozott fellebbezési kérelemmel élt, melyben bejelentette, hogy 1996 májusától az alperes tartásdíjat egyáltalán nem fizet, ezért az így felmerült hátralékot az általa fizetendő megváltási árban kívánja elszámolni (Pfv. 3.).
Iratellenes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az alperes tartásdíj-fizetési kötelezettségét tartalmazó ideiglenes intézkedést a bíróság teljes egészében hatályon kívül helyezte, így nincs beszámításra alkalmas jogerős bírósági határozat. A bíróság a 4. P. 20.185/1993/10. számú végzésével ugyanis kizárólag a Gábor után fizetendő tartásdíj-fizetési kötelezettséget szüntette meg, Szabolcs után - a korábbiaknak megfelelően - a munkáltatót a megállapított tartásdíj végrehajtásának foganatosítására is felhívta, ez a jogerős bírói döntés pedig a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint beszámítható követelés.
Ezen túlmenően a felperes az elsőfokú ítélet meghozatalát követő tartásdíjrészletekre a Pp. 247. §-ának b) pontja szerint a keresetét kiterjeszthette, így a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel utasította el a Szabolcs után követelt tartásdíj megállapítására irányuló igényt, illetve a már lejárt tartásdíjrészleteknek a felperesi marasztalási összegbe való beszámítását.
Mivel a fentiekkel összefüggő elszámolásra nézve a szükséges adatok nem állanak rendelkezésre, ebben a körben az új eljárás lefolytatása és az új határozat meghozatala nem mellőzhető.
II. Az ezt meghaladó részében a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A közös tulajdonú lakásingatlanon fennálló közös tulajdont a bíróság a bentlakó felperes magához váltásával szüntette meg, ennek pedig az a következménye, hogy a bentlakás értékcsökkentő hatását annak a tulajdonostársnak kell viselnie, aki a továbbiakban az ingatlant használja. A nagykorú gyermek vagy más hozzátartozó bentlakása kivételes körülmények hiányában (pl. a közös nagykorú gyermek gondozást, ellátást igénylő betegsége) általában nem csökkenti a bentlakó által fizetendő megváltási árat (BH 1993/1/27.). A felek gyermekei a közös tulajdon megszüntetésének időpontjában nagykorúak voltak (illetve Szabolcs a jogerős ítélet meghozatalát követő néhány nap múlva vált nagykorúvá), a perben olyan, különlegesen méltánylandó körülmény pedig, amely a fenti általános szabálytól való eltérést indokolná, nem volt megállapítható.
A felperes többlethasználati díj megfizetésére való kötelezése ugyancsak megfelel a jogszabályi előírásoknak. A közös tulajdon fennállása alatt az alperes a Ptk 141. §-a szerint jogosult volt a lakásingatlan használatára ugyanúgy, ahogy a közös tulajdonból eredő kötelezettségeit is teljesítenie kellett, ezt a kötelezettségét a bíróság meg is állapította (az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatos terhek anyagi térítése). A bíróság indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy az alperes távozása önmagában nem zárta el őt a tulajdoni illetőségének megfelelő használatától, ugyanis a perben nem vitás adatok szerint a lakásba való visszatérését a felperes és a közös gyermekek zárcserével akadályozták meg, a felperes pedig nem bizonyította, hogy a kétszobás lakásból az I. r. alperes illetőségének megfelelő részt nem használta. A többlethasználati díj összegének megállapítása aggálytalan ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján történt.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a tartásdíj elszámolására tekintettel - minthogy az a teljes marasztalási összegre kihat - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Szabolcs nevű gyermek után fizetendő és elszámolandó tartásdíj tisztázása és ennek eredményeként a felperest terhelő marasztalási összeg megállapítása érdekében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.727/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás