PK BH 1998/485
PK BH 1998/485
1998.10.01.
Az általános kártérítés összegének meghatározása az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló perben [Ptk. 349. § (1) bek., 359. § (1) bek., 360. § (1)-(2) bek.; Pp. 217. § (1)-(2) bek.].
A felperesek bérlői voltak a perbeli budapesti, 59,46 m2 alapterületű, komfort nélküli, tanácsi bérlakásnak. 1982-ben elrendelték a ház korszerűsítését. Ennek érdekében a felperesek átköltöztek abba az átmeneti lakásba, amelyben jelenleg is laknak.
A perbeli lakás átalakítása után a felperesek a kialakított új, 85 m2-es összkomfortos lakásra igényüket bejelentették, de azt nem nekik utalták ki. Ezt követően több államigazgatási és bírósági eljárás folyt a felek között. Jogerős ítélet állapította meg, hogy a felpereseknek a perbeli felújított lakáshoz hasonló lakást kell biztosítani. Az alperes az idők során legalább 13 lakást ajánlott fel a felpereseknek. Ezek közül a felperesek 1992. május 20-án elfogadták a vételre felajánlott 82,65 m2 alapterületű összkomfortos öröklakást. Az ajánlat és elfogadás ellenére az alperes az 1992. november 2-án kelt adásvételi szerződéssel másnak adta el az öröklakást egy tárolóval együtt, összesen 3 574 258 forint vételárért, amelyből a lakás vételára 3 516 750 forint volt. Ezt megelőzően az alperes a felperesek átalakított lakását is eladta 1992. április 6-án. A bennlakó bérlő ezt a lakást a 2 635 000 forintos forgalmi érték alapján 790 000 forintért vásárolta meg.
Miután a perbeli lakásra vonatkozóan sem írtak alá szerződést a felek, a felperesek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elhelyezés helyett már pénzbeli kártérítést kérnek. Ezt az igényt az alperes is tudomásul vette.
A felperesek keresetükben 6 520 000 forint kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését: ez az az összeg, amelyért lakást tudnak maguknak vásárolni.
A kerületi önkormányzat alperes a kereset jogalapját elismerte, de kármegosztás alkalmazását kérte.
Az elsőfokú bíróság 1 700 000 forint és ennek 1992. április 6-tól járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a kártérítést a perbeli lakás 1992. április 6-án történt eladására vetítette, az alperes kártérítő felelősségét a Ptk 349. §-ának (1) bekezdésére alapította, az összegszerűséget a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése szerint határozta meg. A lakás eladáskori 2 635 000 forint forgalmi értékéből indult ki, de értékelve a lakásbérleti díj és az átmeneti lakás bére közötti lényeges különbséget, és ezt a felperesek terhére elszámolva, arra az eredményre jutott, hogy a felperesek a lakást „mintegy” 939 000 forintos kiadással szerezhették volna meg. Ennek a „kiadásnak” és a vételárnak a különbsége a megítélt összeg.
A másodfokú bíróság a marasztalási összeget 2 100 000 forintra felemelte. Kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletét annak kimondásával, hogy a felperesek az összeg kézhezvételétől számított 60 napon belül kötelesek az átmeneti lakást kiürítve az alperes birtokába adni.
Az ítélet indokolása szerint helyesen vetítette az elsőfokú bíróság a kártérítés összegét a károkozás időpontjára, és alkalmazta a törvényes késedelmi kamatot. Az ítélethozatal időpontjában irányadó forgalmi értékek alapulvételét azért nem látta indokoltnak, mert Budapesten az I., II., III., és XII. kerületek kivételével a lakások piaci árában „nem következtek be olyan jelentős változások, amelyek megközelítő kiegyenlítésére a törvényes kamatok ne lennének alkalmasak”. Figyelembe vette ugyanakkor a felperesek javára azt, hogy a perbeli lakás bérlője a vételárat kedvezményes kamatok mellett 35 éven át törlesztheti, amely a vevő terheit lényegesen csökkenti. Ettől a felperesek elestek, ezért a másodfokú bíróság mérlegeléssel felemelte az általános kártérítés összegét. Kármegosztás alkalmazására nem talált alapot.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben az alperes marasztalásának 3 516 750 forintra való felemelését és lakáskiürítési kötelezettségüknek tíz hónapra történő meghosszabbítását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 360. § (2) bek.]. Az adott esetben az alperes károkozása és a felperesek károsodása időben egybeesett; akkor történt, amikor az alperes a perbeli lakást 1992. április 6-án másnak adta el. Ezt a tényt nem változtatta meg az, hogy az alperes az egyik utóbb felajánlott másik lakást sem biztosította a felperesek számára. Az általános kártérítés mértékének - az ítélethozatal időpontjában érvényesülő forgalmi érték helyett - a perbeli lakás eladáskori értékének alapulvételével történt megállapítása a bíróság mérlegelési jogkörében történt. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti ügyben hozott határozatában kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a peradatok újabb egybevetésére és értékelésére.
A lakás átadására a másodfokú bíróság a felperesek számára 60 napos határidőt biztosított. A Pp. 217. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint tizenöt napos határidőt kell szabni. A (2) bekezdés értelmében a bíróság tizenöt napnál hosszabb teljesítési határidőt is megállapíthat, ha az a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére való tekintettel indokoltnak mutatkozik. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsának megítélése szerint is megfelelő a jogerős ítéletben meghatározott határidő. A felperesek által kért tíz hónap az alperes méltányos érdekét jelentősen hátrányosan érintené, és a kötelezettség természetére tekintettel sem lenne indokolt annak biztosítása.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet sem anyagi jogi, sem eljárásjogi szabályt nem sért, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján öttagú tanácsban meghozott ítéletével - a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésének első fordulata alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 23 295/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás