PK BH 1998/487
PK BH 1998/487
1998.10.01.
A közös vagyoni vélelem rövid ideig tartó házasság esetén [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek.].
A peres felek 1991. november 30-án kötöttek házasságot, életközösségük 1992 november elején megszűnt, majd házasságukat a bíróság az 1994. január 19-én első fokon jogerőre emelkedett ítéletével felbontotta.
A házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben az elsőfokú bíróság ítéletével az ingóságokat természetben megosztotta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 591 500 forint értékkülönbözetet, továbbá megállapította, hogy az M. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-ben az alperes 1 100 000 forint névértékű törzsbetétjének megfelelő üzletrész a felek egyenlő arányú közös tulajdona.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, mellőzte az alperes marasztalását, valamint az M. Kft. 1 100 000 forint névértékű alperesi törzsbetétjének megfelelő üzletrész közös vagyonkénti megállapítását, és a felperest kötelezte arra, hogy fizessen meg az alperesnek 158 500 forint értékkiegyenlítést.
Az irányadó tényállás szerint az alperes 1991 februárjában 308 254 ATS-nek megfelelő, kb. 2 000 000 forintot nyert az Ausztria Lottó játékon. A házasság megkötésekor tulajdonában állt egy 1988. november 2-án vásárolt és a különvagyonát képező öröklakás, melynek 700 000 forintos eladási árából, valamint a szülei által neki ajándékba adott 800 000 forintból az 1992. június 15-én kelt szerződés szerint 1 500 000 forintért a saját nevére vette meg a házas ingatlant.
Az együttélés alatt a felperes havi átlagkeresete 16 153 forint volt (37. sorsz.), az alperes a munkaviszonya alapján havi 10 000 forint igazolt jövedelemmel rendelkezett, a peres adatokból azonban alaposan következtethető, hogy egyéb tevékenységeiből ennél lényegesen nagyobb, pontosan meg nem állapítható keresetre tett szert.
Az eljárás során a felek közt vitás volt az alperes által az M. Kft.-ben jegyzett 1 100 000 forint törzsbetétnek megfelelő üzletrész, valamint az 1992. október 28-án vásárolt gépkocsi elszámolása, melyek a felperes álláspontja szerint a közös vagyonhoz tartoztak, az alperes ezzel szemben azt állította, hogy azokat a különvagyonát képező lottónyereményből vásárolta. A lottón nyert pénzt az alperes 1991 februárjában felvette, annak felhasználására azonban további adat nem áll rendelkezésre. Az alperes előadása szerint a vitás összeget részben hasznosította, kölcsön adta, de költött is belőle, egyebek közt 1992. július 9-én a felperesnek 45 000 forintért vett egy személygépkocsit, amely a jogerős ítélet szerint a felek közös vagyonaként került elszámolásra.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes nem bizonyította, hogy az üzletrész és a személygépkocsi vétele a korábbi lottónyereménye felhasználásával történt, ezért ezeket a tételeket a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a közös vagyoni vélelem általános szabályának megfelelően a felek közös vagyonának tekintette. A másodfokú bíróság az életközösség fennállása alatt szerzett üzletrész és személygépkocsi tekintetében a peres adatok egybevetésével arra a meggyőződésre jutott, hogy a felek rövid ideig tartó életközössége alatt a rendelkezésükre álló jövedelmükből az életvitelükre fordítandó költségek mellett ilyen kiadások fedezésére kellő anyagiakkal nem rendelkezhettek, és ebből következtetett arra, hogy mind az üzletrész, mind a terepjáró gépkocsi vételére az alperes megmaradt különvagyonából került sor. A terepjáró gépkocsit ezért a vagyonmérlegből kihagyta, az üzletrészre nézve pedig mellőzte a közös vagyon tényének megállapítását.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben arra hivatkozott, hogy az alperes tényleges jövedelme lényegesen meghaladta a perben bizonyított keresetét, és mivel a vitás vagyoni tételek megszerzésére az életközösség fennállása alatt került sor, a másodfokú bíróság a Csjt. 27. §-a (1) bekezdésének megsértésével a közös vagyoni vélelem folytán kötelező erejű bizonyítási szabályokkal ellentétes mérlegeléssel döntött.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. A különvagyon körét a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése tartalmazza, és a 27. §-ban megfogalmazott vélelemmel szemben a különvagyon életközösség alatti, a közös vagyont gyarapító felhasználásának bizonyítása azt a felet terheli, aki arra hivatkozik, és érdekében áll, hogy a bíróság állítását valónak fogadja el.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye, ez a rendelkezés az anyagi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó.
A felperes felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közös, illetve különvagyoni beruházások körében a bíróság jogerős ítéletével a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelése során nyilvánvalóan, így jogszabálysértően helytelen következtetésre jutott-e.
A vagyonközösséghez kapcsolódó vélelem a közös vagyont védi, ezért az életközösség alatt szerzett vagyont csak akkor lehet a közös vagyonból kihagyni, ha az arra hivatkozó házastárs bizonyítja, hogy a vitás vagyontárgy a különvagyonához tartozik. A bizonyítás szabad rendszerében (Pp. 6. §, 206. §) azonban a bíróság nem tévedett, amikor meghatározó jelentőségű tényként vette figyelembe, hogy 100 000 forint törzstőke bevitele a házasságkötés időpontja előtt történt, az 1 000 000 forint törzstőke alperesi befektetésére 1992. január 20-án, két hónappal a házasság megkötése után került sor, amikor a házastársak jövedelme még az alperesi oldalon kimutatott kereset többszörösét és a felperes által jellemzett kiemelkedően magas alperesi bevételeket figyelembe véve sem közelítette meg a törzstőke fenti összegét. A felperes a házasság megkötésekor különvagyonnal nem rendelkezett, az életközösség rövid fennállásának ténye pedig, ha ez idő alatt a felek együttesen és külön-külön sem gyarapították a meglévő vagyonukat, önmagában nem keletkeztet közös vagyoni vélelmet, ezért vizsgálni kell azt is, hogy az életközösség alatti vagyonmozgás milyen forrásból ered.
Tény, hogy az alperes lottónyereményének kezelése 1991 februárjától nem volt nyomon követhető, de a perbeli adatók még utalást sem tartalmaznak arra nézve, hogy abból az alperes jelentősebb összeget elköltött. Az alperes 1988-ban megvásárolt, 33 m2 alapterületű öröklakását az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint 1990-ben már csak 150 000 forint tartozás terhelte, és a lakás méreteit tekintve annak felújítása sem jelenthetett olyan kiadást, ami a nyeremény összegéhez képest számottevő. A Kinizsi utca 2. szám alatti házas ingatlant - mely nem képezte a perbeli jogvita tárgyát - az alperes a lakástulajdonának eladási árából az 1992. június 15-én megkötött adásvételi szerződéssel szerezte meg, ebben az időben azonban a vitás törzsbetét már több hónapja a kft.-be bevitt vagyonként volt lekötve, ezért az alperesnek az 1992 februárjában megvolt különvagyonát nem csökkenthette. A kft.-től a peres adatokkal szemben esetleg befolyt haszon az alperest szintén csak az 1992 februárjában megszerzett üzletrész után illette volna meg, így az a bizonyítottsága esetén sem állt rendelkezésre a törzsbetét befizetésekor. A külföldi utazásokra a törzsbetét lekötése után került sor, így azok költségei nem csökkenthették az 1992 februárjában megvolt alperesi különvagyont.
Nem helytálló ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott az az álláspont, hogy a bíróság jogerős ítéletének meghozatalakor a Pp. bizonyítási szabályait figyelmen kívül hagyta, és lényegében az alperes különvagyonának „vélelmezésével” döntött. A széles körű bizonyítás adatai nyilvánvalóvá tették, hogy a házasfelek két hónapi együttélés alatt még az alperesi különvagyon ez idő alatt jelentkező hasznaként sem juthattak hozzá 1 000 000 forint értékű közös vagyonhoz, így a másodfokú bíróság szabad mérlegelési jogkörében eljárva, a bizonyítékok okszerű és logikus egybevetésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a törzsbetét jegyzésével a korábbi, okirattal bizonyítottan megvolt különvagyonának a részbeni felhasználásával szerzett üzletrészt, az tehát a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a különvagyona.
Alapos azonban a felülvizsgálati kérelem a terepjáró gépkocsi tulajdoni helyzetével kapcsolatban. Ezt a gépkocsit az alperes 1992. október 28-án attól a kft.-től vette meg, melynek a becsatolt okirat szerint 1991. október 22-től tagja, sőt egyik ügyvezető igazgatója volt. A gépkocsit „totálkáros” állapotban a kft. nevében hozták be az országba, azt kisebb hibáktól (pl. fényezés) eltekintve teljes egészében felújították, és ezután került sor arra, hogy a gépkocsit az alperes lényegesen a forgalmi érték alatti vételáron, 90 000 forintért megvehette. A tulajdonszerzésre közvetlenül az életközösség megszűnése előtt került sor, de az alperes személyes előadása alapján nem kétséges, hogy amikor az alperes a gépkocsit az országba behozta, majd megjavíttatta, már a saját tulajdonszerzése érdekében járt el. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy a felek közel egyéves együttélése után a gépkocsi vételárára az alperes különvagyonát használták fel, a különböző költekezések után különvagyona meglétét az alperes az adott időpontra nézve már nem is tudta eredményesen bizonyítani.
A gépkocsi tehát a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek közös vagyonához tartozott, mégpedig olyan értékben, ahogyan azt az igazságügyi műszaki szakértői vélemény a rendelkezésre álló adatok szerint az életközösség megszakadásának időpontjára vetítetten becsülte.
A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott tételeit vizsgálva tehát a Legfelsőbb Bíróság az M. Kft. üzletrésze tekintetében törvénysértést nem észlelt, a terepjáró gépkocsira nézve az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltakra is visszautalva megállapította, hogy ez a vagyontárgy a közös vagyonhoz tartozott, és mivel az alperes tulajdonában maradt, ez után az alperes értékkiegyenlítés megfizetésére köteles.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, és a rendelkező rész szerint a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott, az értéktérítésre nézve az elsőfokú ítéletet hagyta helyben. (Legf. Bír. Pfv. II. 20 285/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás