PK BH 1998/492
PK BH 1998/492
1998.10.01.
A perújítási eljárásban a kereseti igénynek más tényekre alapított és ebből következően más jogcímen történő érvényesítésére már nincs lehetőség; így az ilyen célzattal előterjesztett perújítás nem engedhető meg [Pp. 247. § (1) bek., 266. § (1) bek., 267. § (1) bek.].
A perújító felperes az alappert megindító keresetében annak megállapítását kérte, hogy az általa írt művek Magyarországon történő, magyar nyelvű kiadásával az alperesek jogsértést követtek el. Követelte, hogy a bíróság tiltsa el őket ettől a magatartástól, és marasztalja őket 5 000 000 Ft szerzői jogdíjban is. Kérelmét arra alapította, hogy - állítása szerint - a kiadói szerződésekkel az I. r. alperes csak a műveknek az Egyesült Államok területén történő magyar nyelvű kiadására szerzett jogot; így nem volt jogosult a magyarországi székhelyű kiadói cégre (a II. r. alperesre) a kiadói jogot átruházni.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését helybenhagyta. Úgy foglalt állást, hogy a perújító felperes a kiadói szerződésekben megjelölt művek magyar nyelvű kiadói jogát időbeli és területi korlátozás nélkül ruházta át. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. alperes nem sértett szerzői jogokat, amikor a kiadói jogokat az általa Magyarországon alapított cégnek átengedte.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be perújítási kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és az alperesek kereset szerinti marasztalása iránt. Perújítását arra alapította, hogy a kiadói szerződések szerint a magyar nyelvű kiadói jog ellenszolgáltatás nélkül visszaszáll a felperesre, ha bármelyik kiadás elfogyása esetén, két éven belül azt az I. r. alperes nem adja ki. Bizonyítást ajánlott fel arra nézve, hogy ez a bontó feltétel bekövetkezett és az I. r. alperes a műveket ezt követően és ennek ellenére adta ki Magyarországon.
Az elsőfokú bíróság végzésével a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította. Rámutatott, hogy a perújító felperes a perújítási kérelemben megjelölt címen nem terjesztett elő kereseti kérelmet, ezért annak érdemi vizsgálatára a perújítási eljárás keretei között nem volt jogi lehetőség.
A végzés ellen a perújító felperes nyújtott be fellebbezést a végzés megváltoztatása és az elsőfokú bíróságnak a perújítási kérelem érdemi tárgyalására utasítása érdekében. Álláspontja szerint az alapper tárgya az alperes jogosulatlan kiadói tevékenysége volt, és a perújítási kérelemben előadottak annak csak egy újabb indokát tartalmazták. Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 266. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság hivatalból vizsgálja, hogy a perújításnak a 260-262. §-ban meghatározott előfeltételei fennállanak-e. A megengedhetőség körében a 260. § (1) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban azt kell elbírálni, hogy a perújító fél által a perújítás alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon. A bíróság a tárgyaláson a perújítás érdemében is tárgyalhat és határozhat; ha azonban célszerűnek látszik, a perújítás megengedhetősége kérdésében külön tárgyal, és végzéssel határoz.
A Pp. 267. §-ának (1) bekezdése szerint a perújítási eljárásban a keresetváltoztatásra a 247. § (1) bekezdése irányadó. A Pp. 247. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. Ebből az következik, hogy a perújítási eljárásban a keresetnek más tényekre alapított és ebből következően más jogcímen történő érvényesítésére már nincs lehetőség; így az ilyen célzattal előterjesztett perújítás nem engedhető meg.
A törvény idézett rendelkezéseire figyelemmel helyesen tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság annak, hogy a perújító felperes az alapperben a kiadás elfogyásától számított két éven belüli újabb kiadás elmaradására mint a felperes és az I. r. alperes közti szerződést bontó feltételére nem hivatkozott. Jogszabálysértés nélkül állapította meg azt is hogy az említett tényekre és az ahhoz fűződő jogkövetkezményre alapított igényt a perújítási eljárásban meg nem engedett keresetváltoztatásként kellett értékelni. Akkor sem tévedett, amikor a perújítási kérelmet ebből az okból mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant utasította el.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ának utaló szabálya folytán irányadó 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. VIII. 21.059/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás