PK BH 1998/493
PK BH 1998/493
1998.10.01.
I. A végrehajtási lapot kiállító bíró nem kizárt a végrehajtási lap visszavonására irányuló kérelem elintézéséből [Pp. 15. §, Vht. 9. §, 212. § (1) bek.].
II. Harmadik személy vagyontárgyának lefoglalását az adós nem kifogásolhatja. Ez esetben igényper indításának lehet helye [Pp. 371. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság - a Legfelsőbb Bíróság ítéletével helybenhagyott elsőfokú ítélet alapján - végrehajtási lapot állított ki az adós ellen 34 856 000 Ft tőke és járuléka iránt. Végrehajtást kérőként a Kereskedelmi Bank Rt.-t tüntette fel, végrehajtás alá vonható vagyontárgyként az adós ingatlanát, valamint az adós lakásában „található minden fellelhető ingóságot” jelölte meg. Az elsőfokú bíróság végzésével az adósnak a végrehajtási lap visszavonása iránt előterjesztett kérelmét elutasította.
E végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést a végzés megváltoztatása iránt. Ebben sérelmezte, hogy a jogerős ítéletben pernyertes felperesnek megjelölt szervezet nem azonos a végrehajtást kérővel. Támadta, hogy a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmét ugyanaz a bíró bírálta el, aki azt kiállította. Kifogásolta, hogy a lakásán fellelhető összes ingóságot végrehajtás alá vonhatóként tüntették fel annak ellenére, hogy a lakást nem kizárólag ő használja.
A végrehajtás kérő a fellebbezésre tett észrevételében a végzés helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Pp. 257. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A Kereskedelmi Bank Rt. az elsőfokú bíróság előtt megnyugtatóan igazolta, hogy a pernyertes felperes és a végrehajtást kérő személye azonos, így a végrehajtási lap visszavonásának a Vht. 211. §-a által előírt feltételei nem állnak fenn.
A Vht. 212. §-ának (1) bekezdése szerint a végrehajtást elrendelő bíróság saját hatáskörében jogosult - első fokon eljárva - a végrehajtási lap visszavonására, amiből okszerűen következik, hogy a Vht. 9. §-a szerint egyébként irányadó Pp. 15. §-ában szabályozott kizárási ok nem valósult meg. Az adós fellebbezése alapjaként hivatkozott eljárási szabálysértés nem állapítható meg, az ügyben eljárt bíró jogszerűen vett részt az ügy elintézésében.
A Pp. 371. §-ának (1) bekezdése szerint az, aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, a vagyontárgynak a foglalás alóli feloldása iránt végrehajtási igénypert (a továbbiakban: igénypert) indíthat a végrehajtást kérő ellen. A törvény idézett rendelkezéséből az következik, hogy ha a végrehajtási eljárás során a végrehajtó olyan vagyontárgy lefoglalása iránt intézkedne, amely nem az adós tulajdona, az ebből származó igény érvényesítése nem az adós, hanem a tulajdonos joga. Az elsőfokú bíróság a végrehajtás alá vonható ingóságok körét az adós lakcímén fellelhető összes vagyontárgyában határozta meg, vélelmezve, hogy a lakás elsődlegesen az adós ingóságainak elhelyezésére szolgál. Ez önmagában nem jogszabálysértő. Ha a végrehajtási eljárás során a végrehajtó olyan vagyontárgyat is lefoglalna, amely harmadik személy tulajdona, az végrehajtási igényperben követelheti annak foglalás alóli feloldását.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-ának utaló szabálya folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. VIII. 20.909/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás