495/B/1998. AB határozat
495/B/1998. AB határozat*
2000.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletek alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Putnok Város Önkormányzatának a települési szilárd hulladék gyűjtéséről, elszállításáról és elhelyezéséről szóló 30/1995. (VII. 1.) rendelete, valamint a kommunális adóról szóló 9/1991. rendeletének a magánszemélyek kommunális adójára vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyező 31/1995. (VII. 1.) rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, az indítványban foglalt további kérelmeket pedig visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Putnok Város Önkormányzatának a települési szilárd hulladék gyűjtéséről, elszállításáról és elhelyezéséről szóló 30/1995. (VII. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör. 3.), valamint a kommunális adóról szóló 9/1991. rendeletének a magánszemélyek kommunális adójára vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyező 31/1995. (VII. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.4.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a támadott rendeletek úgy módosították a települési szilárd hulladék elszállítására és a kommunális adóra vonatkozó korábbi helyi szabályozást, hogy súlyosan megsértették a jogállamiság alkotmányos elvét és a jogrend iránti bizalmat.
Az indítványozó sérelmezte, hogy az Ör.4. hatályon kívül helyezte azokat a rendeleti előírásokat, amelyek lehetővé tették, hogy a települési szilárd hulladék elszállítási költségei a kommunális adóbevételek terhére kerüljenek elszámolásra. Vélekedése szerint az Ör. 3. és az Ör. 4. az önkéntes fejlesztési befizetéseikkel adómentességet szerző adóalanyt megfosztotta attól a "törvényesen szerzett, illetve kapott jogától, amely kedvezményezetté tette az adóban megtestesült szemétdíj-költség megfizetése alól".
Az indítványban foglaltak alapján a támadott rendeletek azért is jogsértőek, mert az önkormányzat "a kedvezmény megvonásával sújtott érintett állampolgárokat személyre szólóan nem értesítette ki, ... jogorvoslati lehetőséghez így nem jutottak".
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az önkormányzat "értékesítette a lakosság önkéntes hozzájárulásával létrehozott vagyonrészt, a TIGÁZ-tól kapott részvényeket és ... az érintett lakosság véleményének kikérése nélkül a költségvetésbe olvasztva felhasználta", s nem a szemétdíjak kompenzációjára vagy a szemétszállítási szolgáltatás ellentételezésére fordította.
Az indítvány kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan is, hogy az Alkotmánybíróság intézkedjen a korábbi rendelkezések alapján megszerzett adókedvezmények visszatérítéséről.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "képviselőtestület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".
1. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 1. § (1) bekezdése arra hatalmazza fel a települési önkormányzat képviselő-testületét, hogy – e törvény rendelkezéseinek megfelelően – helyi adókat vezethet be. A Hatv. 5. § b) pontja szerint az önkormányzat – rendeletével – kommunális jellegű adó előírására jogosult.
A putnoki önkormányzat az említett törvényi rendelkezések alapján – a kommunális adóról szóló 9/1991. rendeletével (a továbbiakban: Ör.2.) a magánszemélyek és a vállalkozók kommunális adójának bevezetéséről határozott. Az Ör.2. 6. §-a szerint "a kommunális adót az önkormányzat közműfejlesztési, infrastruktúrális és környezetvédelmi feladatok ellátására használhatja fel". Az Ör.2. módosítására irányuló 22/1992. rendelet 1. §-a a kommunális adó megfizetésére vonatkozóan adókedvezményt, illetve mentességet állapít meg a következők szerint: "50%-os adókedvezmény illeti meg mindazokat a 65 év feletti nyugdíjasokat, akiknek az egy főre eső jövedelme a 6500 Ft-ot, egyedülállók esetében a 7000,– Ft-ot nem éri el. Mentesítjük továbbá a 70 év feletti nyugdíjasokat a kommunális adó megfizetése alól." Az Ör.2. más, az indítványban említett kedvezményről nem tartalmaz rendelkezést, s nem utal ilyen kedvezményekre a köztisztaságról, a közterületek tisztántartásáról és a szemét kezeléséről szóló 4/1991. rendelet (a továbbiakban: Ör.1.) sem.
2. Az Alkotmánybíróság e határozata megalkotásakor tekintettel volt arra a körülményre is, hogy a putnoki önkormányzat az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) végrehajtására, e törvény felhatalmazása alapján megalkotta az Ör.3.-at, amellyel az Ör.1.-et módosította. Az Ör.3. 1. § (2) bekezdése a szolgáltatás igénybevételét kötelezővé tette, a 2. § (5) bekezdése pedig megállapította a szolgáltatás díját.
Az Ör.4. – ugyancsak 1995. július 1-jével – hatályon kívül helyezte az Ör.2.-nek a magánszemélyek kommunális adójára vonatkozó rendelkezéseit, így az előbbiekben említett 6. §-t.
A bemutatott jogszabályi rendelkezések összevetéséből kitűnik, hogy a putnoki önkormányzat a magánszemélyek kommunális adója megszüntetésével egyidejűleg úgy vezette be a települési szilárd hulladék elszállítására irányuló közszolgáltatást, illetve módosította e szolgáltatás jellegét, hogy a korábban hatályban volt szabályozásban biztosított adókedvezményeket is eltörölte.
3. Az Alkotmánybíróság az adókedvezmények alkotmányosságával kapcsolatos elvi álláspontját már korábbi határozataiban kialakította. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 456,460.; 182/B/1992. AB határozat, ABH 1992. 588, 591.; 1393/B/1992. AB határozat, ABH 1993. 626, 629.] Az utóbbiakban említett döntés kifejezetten rámutatott arra, hogy "az adókedvezményekre senkinek nincsen az Alkotmányon alapuló alanyi joga; az adókedvezmények megadása, illetőleg visszavonása a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik, önmagában alkotmányossági problémát nem képez. Az adókedvezményre vonatkozó jogszabályi rendelkezések vizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak megállapítása tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelési jogkörében megállapított kedvezményekkel nem sért-e alkotmányos rendelkezést." (ABH 1993, 629.)
Az adókedvezmények csökkentése, megvonása alkotmányosságának megítélésére vonatkozóan a 9/1994. (II. 5.) AB határozat [ABH 1994. 74, 78.], valamint a 16/1996. (V. 3.) AB határozat tartalmaz meghatározó jelentőségű állásfoglalást. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a határozott időre szóló – egyszer már megszerzett – adókedvezmények általában nem vonhatók el. A rövidebb időtartamú kedvezményeket megszerzett adóalanyoknak "az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján, a jogbiztonság alkotmányos követelményére figyelemmel jogos várományuk van az adórendszer ezen részére vonatkozó állandóságára". [16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996. 61, 70, 73.] Amint az idézettekből is kitűnik, az adókedvezmények és mentességek kizárólag az adórendszer egészén belül értelmezhetők, s nem válnak önálló, az adórendszer más elemeitől független intézménnyé. A valamely adónemhez tartozó kedvezmények tehát csak az adókötelezettség fennállása, az adott adónem alkalmazása során érvényesíthetők.
A vizsgált ügy kapcsán az Alkotmánybíróság megjegyzi a következőket: a kommunális adó – függetlenül attól a körülménytől, hogy a településtisztasággal összefüggő feladatok finanszírozására kerül felhasználásra – olyan közteher, amelyet az önkormányzat jogalkotási aktussal állapít meg és jogalkalmazási aktusok sorozatával hajt be. Az adójogviszony – ebből fakadóan – amint arra elvi jelentőségű döntésében az Alkotmánybíróság már rámutatott – "sajátos pénzügyi jogi tartalmú közjogi jogviszony". [16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996. 61, 66, 73.] A szemétszállítás díja pedig a települési szilárd hulladék elszállítására irányuló közszolgáltatás ellenértéke, amelyet az önkormányzat a Kötv. 2. § f) pontjában foglalt felhatalmazás alapján állapíthat meg, a díj jogosultja azonban a hulladékszállítást végző szolgáltató.
A Kötv. említett 2. § f) pontja szerint a helyi önkormányzat jogosult a hulladékszállítás díjának megfizetésével kapcsolatos kedvezmények és mentességek megállapítására is, ezek azonban – az Alkotmánybíróság e tárgyban alkotott döntéseinek megfelelően – a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságához, az ingatlan jellegéhez, valamint a tulajdonos (használó) személyi körülményeihez kapcsolódhatnak. [26/1997. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1997. 482, 486.; 54/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 492,495.; 55/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 496, 501.] Mindezekből kitűnik, hogy az önkormányzatnak nincs olyan alkotmányos kötelezettsége, hogy a közszolgáltatás mint polgári jogi jogviszony körén kívül eső tényeket (így korábbi adókedvezményeket, mentességeket megalapozó körülményeket) díjfizetési kedvezmény vagy mentesség formájában értékeljen.
A vázoltak alapján az Alkotmánybíróság az Ör.3. és az Ör.4. alkotmányellenességét nem állapította meg és a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően a megsemmisítésükre irányuló kérelmet elutasította.
4. Az indítványozó az Ör.3. és az Ör.4. elleni egyéni jogorvoslati lehetőségek hiányát is kifogásolta. Az önkormányzati rendelet az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltaknak megfelelően jogszabálynak minősül. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdés első mondata előírja, hogy " a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti". Az idézett alkotmányi rendelkezésből az következik, hogy jogszabály ellen nincs helye jogorvoslatnak. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat már felhívta a figyelmet arra, hogy "az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdései a jogok és kötelezettségek érvényesítésére és elbírálására, továbbá az ezzel összefüggő jogorvoslatra, tehát a jogalkalmazási folyamatra, nem pedig az alanyi jogokat és jogi kötelezettségeket keletkeztető jogalkotási folyamatra vonatkoznak. A jogalkotási jogsérelemmel kapcsolatos jogvédelem egyedüli eszköze az alkotmánybírósági út". [ABH 1992. 135, 147, 149.]
Az Ötv. 16. § (2) bekezdése alapján "az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos – a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott – módon ki kell hirdetni". Sem az Ötv., sem más törvény nem tartalmaz olyan szabályozást, amely az önkormányzati rendeletről az érintetteknek személyre szóló értesítés küldését írja elő. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a vonatkozásban sem tartotta megalapozottnak.
5. Az Alkotmánybíróságnak – sem az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény, sem más törvényi rendelkezés alapján – nincs hatásköre arra, hogy az önkormányzati részvényértékesítésből származó bevétel felhasználását vizsgálja, ezért az erre irányuló kérelmet visszautasította.
Az Alkotmánybíróság hatásköre hiányában visszautasította a megszerzett adókedvezmények összege visszatérítésének elrendelésére vonatkozó kérelmet is.
Budapest, 2000. május 16.
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás