MK BH 1998/50
MK BH 1998/50
1998.01.01.
Ha a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés vagy valamely magatartás miatt – a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének hiánya esetén – jogszerű eljárás megindítását helyezi kilátásba, e körülmény nem jelent jogellenes fenyegetést [Mt. 7. § (1) bek.].
A felperes különböző munkakörökben, 1974-től állt munkaviszonyban az alperessel, illetve a jogelődjével. Az utolsó munkaköre tárházvezető volt. A felperes munkaviszonya a felek közös megegyezése folytán 1995. június 12-én megszűnt.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a megállapodás érvénytelenségének kimondását, a rendes felmondás szabályainak alkalmazását, munkabér és végkielégítés megfizetését kérte.
A keresetlevelet a munkaügyi bíróság a megyei bíróság végzése folytán megismételt eljárásban tárgyalta. Az ennek eredményeképpen hozott ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltségben marasztalta. Az elsőfokú ítélet indokolásának lényege szerint - a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében lévő jogi álláspont alapulvételével, amely szerint a rendkívüli felmondás kilátásba helyezése fenyegetésnek minősül - az alperes jogszerűen élhetett volna a rendkívüli felmondás jogával. Emiatt az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A felperest másodfokú perköltségben marasztalta. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes a selejtezéssel kapcsolatos lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, emiatt az alperes a rendkívüli felmondást jogszerűen helyezte kilátásba. A leltárhiány tényét a másodfokú bíróság nem értékelte a rendkívüli felmondás egyik lehetséges jogszerű indokaként. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság érdemi döntését helytállónak találta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben az ítélet "megváltoztatását" és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a közös megegyezés, a megállapodás megkötése előtt csupán a hiányt rótta a terhére, ezért a bíróságok törvénysértéssel vizsgálták a további lehetséges rendkívüli felmondási okokat (szabálytalan selejtezés). Emiatt a jogerős ítéletet az 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §-ának (2) bekezdésébe és az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §-ába, 7. §-ába és 96. §-ába ütközőnek tartotta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében egymagában az a körülmény, hogy a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés vagy valamely magatartás miatt jogszerű eljárás megindítását helyezi kilátásba, nem jelent jogellenes fenyegetést. Ezért az adott esetben a felperes megtámadásra irányuló nyilatkozatának, illetve a keresetlevélnek az az indoka, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése hiányában az alperes rendkívüli felmondást helyezett kilátásba, nem alapos, mivel ez nem minősül jogellenes fenyegetésnek.
A kifejtettek miatt nincs helye a megtámadási kereset vizsgálatánál az alperes - feltételezett - rendkívüli felmondása esetleges indokai jogszerűsége értékelésének. Helytállóan hivatkozott e körben az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezett ítélete indokolásában arra, hogy az alperes részéről a rendkívüli felmondás kilátásba helyezése nem tekinthető olyan magatartásnak, vagyis fenyegetésnek, amely "a másik félnek jelentős és utóbb maradéktalanul nem orvosolható joghátrányt vagy egyéb következményeket helyez kilátásba". A felperes az adott esetben tehát jogorvoslatot vehetett volna igénybe az alperes rendkívüli felmondása miatt.
A kifejtettek miatt az Mt. 7. §-ában meghatározott - fenyegetésre alapított - kereseti kérelem nem megalapozott. Mindezek alapján a jogerős ítélet érdemi döntése - a fenti, módosított indokolással - helytálló. Következésképpen nincs jelentősége annak, hogy mely feltételezett rendkívüli felmondási okot vizsgáltak a bíróságok, illetve hogy melyik indok vizsgálatát mellőzték.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét - módosított indokolással - hatályában fenntartotta. Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költség iránti igénye nem volt, ezért erről a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett rendelkeznie.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.854/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás