BK BH 1998/519
BK BH 1998/519
1998.11.01.
A nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérlete valósul meg, ha a vádlott a sértettnél levő táskában tartott pénz megszerzése érdekében egy ún. tomfával legalább 17 esetben, nagy erővel sújt a sértett fejére, akinek a halála azért nem következett be, mivel a koponyaboltozati csontjainak a vastagsága az átlagosat meghaladta [Btk. 166. § (2) bek. b) és d) pont].
A megyei bíróság az 1996. november 20-án meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a fiatalkorú vádlottat nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, és ezért 7 évi - a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó - szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A csaknem 17 éves vádlott a vádbeli napon, este az utcán orvul megtámadta a 46 éves sértettet avégből, hogy annak táskáját és a benne remélt 50 000-80 000 forintot megszerezze. Egy kb. 50 cm hosszú, 3 cm átmérőjű, keményfából készített tomfával hátulról, viszonylag nagy erővel a sértett fejére ütött. A sértett az ütéstől elesett, de nem vesztette el az eszméletét, és a vádlottat felismerte. A vádlott ekkor a letört végű tomfával a sértett fejét és a védekezésül felemelt kezét tovább ütötte. A sértett fejét legalább 17, viszonylag nagy erejű ütés érte - nyolc napon túl gyógyuló külső sérüléseket okozva -, ezenkívül a bal kezén 2, a jobb kezén 3 kézközépcsont darabosan, illetve elmozdulással eltörött, melyek gyógytartama 8-10 hét volt. A jobb kéz sérülései maradandó fogyatékossággal gyógyultak. A bántalmazást a vádlott akkor hagyta abba, amikor egy fiatalember ment a helyszín felé; a vádlott ekkor a sértett földre esett táskáját hátrahagyva elfutott.
Az alkalmazott eszközzel és erővel a fejre mért ütésekkel koponyaűri vérzés és agyzúzódás útján halálos sérülést lehet előidézni; ezek elmaradásában szerepet játszott az a körülmény, hogy a sértett koponyaboltozati csontjainak a vastagsága az átlagosat meghaladta.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője a minősítésnek rablásra és maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésre változtatása és a büntetés enyhítése végett; a vádlott törvényes képviselője a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait betartva folytatta le az eljárást. Az ítélet megalapozottságát vizsgálva az állapítható meg, hogy a tényállás egy részlete nincs kellően felderítve, ezért az ítélet részben megalapozatlan. A nyomozás során beszerzett pszichológus szakértői vélemény olyan megállapítást is tartalmaz, mely szerint a vádlott az első ütés leadása után pánikállapotba került, és a sértett további bántalmazása a tudati beszűkülés jegyeit mutatja. Ilyen adatok mellett a súlyos bűncselekményt elkövető fiatalkorú esetében a beszámítási képesség biztos megítéléséhez általában indokolt az elmeorvos szakértői vélemény beszerzése.
Az elsőfokú bíróság ennek ellenére elmeorvos szakértői vélemény beszerzése nélkül állapította meg, hogy a vádlott beszámítható állapotban követte el a cselekményt. Ezt a mulasztását a Legfelsőbb Bíróság kiküszöbölte azáltal, hogy elmeorvos szakértőt rendelt ki a fellebbezési eljárás során. Az igazságügyi elmeorvos szakértő véleménye szerint a vádlott teljes mértékben beszámítható, és a cselekményt is ilyen állapotban követte el.
Ezáltal az ítélet idevonatkozó megállapítása is megalapozottá vált.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott.
A védőnek mind írásban, mind szóban nagy részletességgel kifejtett ellentétes álláspontja téves.
A bíróságnak a tényállást az ügy elbírálásához szükséges részletességgel kell megállapítania. Az adott ügy elbírálásánál közömbös, hogy a helyszínre érkező tanú a gépkocsijával pontosan milyen távolságban állt meg; hogy a vádlott és a sértett az út melyik oldalán volt ekkor; hogy a sértett a kapukulcsot behelyezte-e a zárba vagy csak próbálkozott ezzel; hogy a vádlott egy vagy két kézzel fogta-e a tomfát, így ezeknek a körülményeknek esetleg nem pontos megállapítása az ítélet megalapozottságát nem érinti. A védő arra is hivatkozott, hogy a tomfa rövidebb volt annál, mint amit az ítélet megállapított, az orvos szakértő nem az elkövetés tényleges eszköze alapján nyilvánított véleményt, és mivel a sértett koponyacsont-vastagodásának a természete nincs felderítve, alaptalan az a megállapítás, mely szerint az ütések a csont az átlagost meghaladó vastagsága miatt nem okoztak a fejen súlyosabb sérülést, vagyis az ütések erejének kisebbnek kellett lennie.
Az eljárás során a tomfa nem került elő, a méreteit és jellemzőit a vádlott vallomása alapján, mérlegeléssel állapította meg a bíróság. Az orvos szakértő ennek a vallomásnak az ismeretében állapította meg, hogy ezzel az eszközzel, a megállapított módon és erővel használva, életveszélyes vagy halálos sérülést is elő lehet idézni. Az ütések erejét nemcsak a fejsérülések, hanem elsősorban a csonttörések mutatták, a sértett koponyacsontjának nagyobb vastagsága csupán megerősítette az ütések erejére ebből levont következtetés helyességét. Az elkövetés eszközéről és az ütések erejéről tett megállapítások tehát megalapozottak.
Iratellenes a védőnek az az állítása is, mely szerint a sértett nem esett el az első ütés után, ennek ellenkezőjét ugyanis perrendszerű mérlegeléssel a vádlott vallomása alapján állapította meg a bíróság.
Az állapítható meg tehát, hogy az ügydöntő tények tekintetében a vádlott, a sértett és a tanú vallomásai lényegében egybehangzóak, az ellentéteket a bíróság mérlegeléssel feloldotta, és az ítélet egyes ténymegállapításai elfogadott bizonyítékokon alapulnak.
Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének a megállapítása törvényes, és megfelel a törvénynek a cselekmény jogi minősítése is.
A védő a tényállás egyes megállapításainak a helyességét kétségbe vonta, valamint a vádlott ölési szándékát tagadó vallomása alapján vitatta, hogy a vádlottnak ölési szándéka lett volna.
A tényállás megalapozott, attól eltérő tényekre hivatkozni nem lehet. A használt eszköz pedig - a megállapított erővel és módon használva - alkalmas volt halálos sérülés okozására. Az a tény, hogy 3 cm átmérőjű keményfából készített bottal, fejre mért, nagyobb erejű ütések koponyacsonttörést, agysérülést okozhatnak, az agysérülés pedig halálhoz vezethet, olyan elemi ismeret, amellyel a vádlott értelmi szintjén álló személy tisztában van. A vádlott kifejezetten a sértett fejére célzottan nagyszámú ütést adott le, ami nemcsak a halálos eredménybe való belenyugvásra, hanem az eredmény kívánására levonható következtetést is megalapozza. A tényállást elemezve pedig az állapítható meg, hogy a sértett fejére mért nagyszámú ütésnek a sértett megölése volt a célja; nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott egyenes ölési szándékát megállapította.
A különös kegyetlenséggel és nyereségvágyból való elkövetés megállapítása az ítéletben írt indokok alapján helytálló. A súlyosító és enyhítő körülmények megállapítása az ítéletben túlnyomó részben helyes, ezek felsorolása mindössze annyi kiegészítést igényel: további súlyosító körülmény, hogy a vádlott a cselekményt a vele szemben gyanútlan és jóhiszemű személy sérelmére, orvul támadva követte el. Ezt a körülményt is értékelve, a kiszabott büntetés eltúlzottan súlyosnak nem tekinthető, annak enyhítésére indok nincs, ezért az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. lII. 307/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás