BK BH 1998/520
BK BH 1998/520
1998.11.01.
A maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozása vétségében a terhelt bűnösségének a kimondása törvényes, ha a jogerős ítéletében megállapított tényállás alapulvételével egyértelmű, hogy a terheltnek felróható abszolút és relatív sebességtúllépésben jelentkező közlekedési szabályszegése közvetlen okozati összefüggésben állt azzal, hogy a terhelt a hosszú útkanyarban a járművét állóra fékezve, az áttért a menetirány szerinti bal oldalra és összeütközött az ott - a felezővonal közvetlen közelében - haladó, a sértett által vezetett gépkocsival [Btk. 187. § (2) bek. a) pont; KRESZ 25. § (1) bek., 26. § (1) bek. a) pont III. tétel].
A városi bíróság az 1996. március 22. napján kelt ítéletével a terheltet maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 160 napi tétel - napi tételenként 130 forint - pénzbüntetésre, valamint 1 év 1 hónapra a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt december 23-án 12 óra 30 perc körül a munkáltatója személygépkocsijával közlekedett a főúton, száraz felületű aszfalt úttesten, jó látási viszonyok között. Egy 230-250 m hosszú útkanyarban 88-104 km/ó. sebességgel haladt a gépkocsival, amelyben kb. 100 kg súlyú papírt szállított.
Vele szemben közlekedett a sértett gépkocsija, amelyben két utas foglalt helyet, és az emelkedőn mintegy 40-43 km/ó. sebességgel haladt a terelővonal közvetlen közelében. A terhelt gépkocsijára - a sebessége és az útkanyar íve miatt - kb 3,3 m/s2 oldalgyorsulási erő hatott. Ezeknek a körülményeknek tulajdoníthatóan, amikor a gépkocsit állóra fékezte, az 25 méteres féknyomot hátrahagyva áttért a menetiránya szerinti bal oldali közlekedési sávba, ahol 30-40 cm-es átfedéssel, 61-79 km/ó. sebességgel ütközött a sértett által vezetett gépkocsi bal oldali elejével. A sértett maradandó fogyatékossággal járó súlyos, míg a gépkocsi két utasa 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A terhelt megszegte a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának III. tételében, valamint a KRESZ 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
A városi bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1996. június 21-én kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte; egyebekben a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Az abban kifejtettek szerint objektív tényállási elem hiánya miatt a vádlott cselekménye nem bűncselekmény, mert az irányadó tényállás alapján kétséget kizáró bizonyossággal nem állapítható meg az elkövetési magatartásként megjelölt közlekedési szabályszegés és az eredmény bekövetkezése között az okozati összefüggés fennállása. Tisztázatlan ok-okozati összefüggésből magyarázatként vezeti le az ítélet a baleset bekövetkeztének a szükségességét; nem bizonyítható, hogy a baleset bekövetkeztének oka a vádlott relatív vagy rendkívül csekély mértékű abszolút sebességtúllépése lenne. A balesethez vezető vészfékezésnek a terhelten teljesen kívülálló és neki fel nem róható oka volt. Mindezekre figyelemmel a vádlott felmentését vagy az ítéletek hatályon kívül helyezését indítványozták.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős ítéletek hatályukban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Az adott esetben a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati ok nem állapítható meg. Felülvizsgálatnak a hivatkozott törvényhely értelmében akkor van helye, ha a terhelt elítélésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. E feltétel meglétét a jogerős határozatban megállapított tényállás alapján kell vizsgálni, ugyanis a felülvizsgálati eljárásban az alapeljárás során megállapított tényállás az irányadó.
A felülvizsgálati indítvány szerint nincs bizonyítva a terheltnek felrótt közlekedési szabályszegés és a bekövetkezett eredmény között az okozati összefüggés, mivel nem a sebesség helytelen megválasztása, hanem ismeretlen ok késztette a terheltet a fékezésre.
Ezzel szemben az ítéleti tényállás azt rögzíti, hogy a terheltre - a személygépkocsijának sebessége és az útkanyarulat íve miatt - mintegy 3,3 m/s2 oldalgyorsulási erő hatott. Ez a körülmény, valamint a személygépkocsijának sebessége és az, hogy a szemből érkező, sértett által vezetett gépkocsi a terelővonalhoz közvetlen közel haladt, késztette a terheltet arra, hogy a gépjárművét állóra fékezze. A fékezés következtében csúszott át a terhelt által vezetett gépkocsi a bal oldali közlekedési sávba, és ütközött a másik gépkocsival. Ennek az irányadó történeti ténymegállapításnak az alapján pedig helyesen jutott az eljáró bíróság arra a következtetésre, hogy a baleset azért következett be, mert a terhelt megszegte a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának III. tételében, valamint a KRESZ 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályokat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott jogerős határozatokat a Be. 291. §-a (7) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 123/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás