525/B/1998. AB határozat
525/B/1998. AB határozat*
2004.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 327. § (1) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
A városi bíróság a folyamatban lévő per felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján azért kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, mert a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 327. § (1) és (4) bekezdése, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 12. §-ában és az e törvény végrehajtásáról szóló 30/1997. (VI. 30.) FM rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések nem biztosítják a vadászterület földtulajdonosi közösségének perképességét, noha a tulajdonosi közösség az államigazgatási eljárásban ügyfélként szerepelhet.
Az eljárást kezdeményező bíróság kifejtette, hogy a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) és az e törvény végrehajtásáról szóló 30/1997. (VI. 30.) FM rendelet (a továbbiakban: Vtv. vhr.) rendelkezései alapján a vadászterület tulajdonosaiból áll a társult vadászati jog jogosultjainak olyan közössége, amelynek nevében képviselőjük járhat el, amely maga állapítja meg működési szabályait, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 28. §-ában meghatározott körbe tartozik, e minőségében jogképes, a vadászati hatóság előtt az államigazgatási eljárásban ügyféli pozíció illeti meg, ám mindezek ellenére a Vtv. sem a földtulajdonosi közösséget, sem a nevében eljáró képviselőt „nem nyilvánítja jogképessé” és olyan rendelkezést sem tartalmaz, amely elismeri a közösség által létrehozott szervezet perbeli jogképességét.
Rámutatott továbbá arra, hogy az államigazgatási eljárásban ügyfélként résztvevő tulajdonosi közösség az ügyfelet megillető alanyi joga alapján 30 napon belül keresettel kérheti a határozat felülvizsgálatát a bíróságtól. Mivel azonban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 327. §-ának (1) bekezdése nem jelenti azt, hogy a közösség egyúttal perképességgel is rendelkezik, a Pp. 327. § (4) bekezdése pedig csak a polgári jogképességgel nem rendelkező közigazgatási szerv perbeli jogképességét ismeri el, álláspontja szerint sérül az Alkotmány 50. § (2) bekezdésében rögzített követelmény, továbbá az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog. A szabályozás fent említett hiányossága miatt az indítványozó a Pp. 327. § (1) és (4) bekezdése tekintetében az alkotmányellenesség megállapítását, valamint e bekezdések megsemmisítését indítványozta, a Vtv. 12. §-ában és a Vtv. vhr. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre nézve pedig mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.
Az indítvány benyújtását követően a törvényhozó módosította a Vtv. 12. §-át, beiktatta annak (2) bekezdését, amely úgy rendelkezett, hogy a tulajdonosok szabályszerűen megválasztott és a vadászati hatóságnál nyilvántartásba vett – hatósági igazolással rendelkező – képviselője külön meghatalmazás nélkül a vadászati közösség ügyeiben eljárva a tulajdonosok nevében jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, képviseli a vadászati közösséget a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával összefüggő hatósági, illetve bírósági eljárásban és más szervek előtt, valamint harmadik személyekkel szemben.
Az indítványozó utóbb módosította az indítványt és csupán a Pp. 327. § (1) bekezdésében, valamint (4) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességének utólagos megállapítása, valamint e bekezdések megsemmisítése iránt tartotta fenn.
II.
Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése kimondja: „A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.”
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése akként rendelkezik: „[A] Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
A Pp. 48. §-a szerint a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek (perbeli jogképesség).
A Pp. 327. § (1) és (4) bekezdése az alábbiakat tartalmazza:
„(1) A közigazgatási per indítására az jogosult, akinek jogát vagy törvényes érdekét az eljárás alapjául szolgáló ügy érinti.”
„(4) A perben fél lehet az a közigazgatási szerv is, amelynek a 48. § értelmében egyébként nincs perbeli jogképessége.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány az 50. § (2) bekezdésében általánossá teszi a bíróságnak azt a jogát, hogy a közigazgatási határozatok törvényességét ellenőrizze.
Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése által meghatározott felülvizsgálati jog általános érvénnyel a bírói függetlenség, továbbá a hatalmi ágak egymástól való elválasztásának alkotmányos követelményéhez kötődik. [159/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 410, 411.; 829/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 427, 431.; 968/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1159, 1160.]
Az Alkotmánybíróság korábban nyomatékkal mutatott rá a bírói jogértelmezés jelentőségére az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével összefüggésben és kifejtette: a bírói függetlenség az ítélkezés függetlenségét tekintve abban rejlik, hogy a törvényeket és igazgatási normákat önállóan értelmezik. A bírói gyakorlat „koherenciáját folyamatossága, hagyományai és az elmélettel való kölcsönhatás segíti elő. A „jogot” végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg. [Erősíti ezt az Alkotmány 50. § (2) bekezdése is, amely szerint a közigazgatási határozatok törvényességét bíróság ellenőrzi.] A csak a törvényeknek való alávetettség nemcsak a másik két hatalmi ág befolyását zárja ki tehát az ítélkezésre, hanem – az Alkotmány határai és követelményei között maradó – független, folyamatos és rendszerképző törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is biztosítja a bírói függetlenséget.” [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 262.]
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem állapítható meg értékelhető alkotmányjogi összefüggés egyfelől a közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának az Alkotmány 50. § (2) bekezdésében rögzített követelménye, továbbá az Alkotmány 57. § (5) bekezdése által rögzített jogorvoslathoz való jog, másfelől a Pp. 327. §-ának támadott rendelkezései között.
Kétségtelen, hogy az államigazgatási eljárás, illetőleg a polgári peres eljárás szabályai szerint az ügyfél fogalma nem azonos, ebből eredően a vadászterület földtulajdonosainak közössége például az államigazgatási eljárásban önállóan, ügyfélként volt jogosult eljárni, míg a határozat bírói felülvizsgálata során e közösség jogalanyisága eltérő megítélés alá esett. A jelen alkotmányossági vizsgálatot megelőző államigazgatási eljárásban résztvevő földtulajdonosok közösségének tagjai a közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatát a Pp. 48. §-ában meghatározott fél perbeli jogképességével bíró tulajdonosi minőségükben kérhették. A vadászterület határának megállapítását tartalmazó határozat felülvizsgálatára irányuló perben azonban – mint azt a BH 2000. évi 473. sz. alatt közzétett ítélet is tanúsítja – a kérdéses földrészletek tulajdonosainak a bírói gyakorlat szerint a Vtv. 12. §-ának módosítását megelőzően is volt perbeli legitimációja.
A Pp. 327. §-ában foglaltak nincsenek kihatással az érintett földrészletek tulajdonosainak perbeli helyzetére abban a tekintetben, hogy az említett peres eljárásban rendelkeznek-e perbeli legitimációval. A Pp. 327. §-ának az indítvánnyal támadott bekezdései nem zárják ki a bírói út igénybevételének lehetőségét, így a jogorvoslathoz való alkotmányos jog gyakorlását sem; e szakasz (1) bekezdése a közigazgatási per megindítására jogosultak körére, míg (4) bekezdése a per során a közigazgatási szerv eljárási jogosultságára vonatkozik.
Az Alkotmánybíróság utal a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban rögzített álláspontjára, amely szerint meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Ugyanezen határozatában elvi éllel rámutatott: „[A] törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik.” (ABH 1991, 175, 176.)
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Pp. 327. § (1) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítása és ezen rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2004. május 10.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás