GK BH 1998/550
GK BH 1998/550
1998.11.01.
Külföldi választottbírósági határozat megtámadására, érvénytelenítésére - kivéve, ha a külföldi választottbíróság a felek kikötése alapján a magyar jogot alkalmazta - a magyar bíróságoknak nincs joghatósága [az 1962. évi 25. tvr.-tel közzétett New York-i Egyezmény 3. cikke, 5 cikk 1/c. és 1/e. pontja; 1994. évi LXXI. tv. 1. §; 12/1962. (X. 30.) IM r. 1. § a) pont].
A felperes 1996. december 13-án benyújtott keresetében a Hamburgi Tőzsde Gabonakereskedői Egyesületének Döntőbírósága - mint választott bíróság - 1996. október 21-én kelt ítéletének érvénytelenítése iránt indított pert az alperes ellen. A 2. sorszám alatt kiegészített keresetében arra hivatkozott, hogy Magyarország - az 1962. évi 25. tvr.-tel közzétéve - csatlakozott a külföldi választott bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június hó 10-én kelt Egyezményhez (a továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény 3. cikke rendelkezik a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
Az alperes Magyarországon végrehajtási igénnyel jelentkezett, ezért a felperes az Egyezmény 5. cikkében írt megtagadhatósági jogorvoslattal kívánt élni. Erre - az Egyezmény 5. cikkének 1. pontja alapján - az illetékes magyar bíróságnak van joghatósága. Keresetét az 5. cikk 1/c. pontjában foglaltakra is alapította.
A felperes előadta, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. 56. §-ában foglaltak teszik lehetővé a külföldi választottbírósági határozat érvénytelenítését és felfüggesztését. Hivatkozott az 1994. évi LXXI. tv. 59. és 60. §-ára is. Előadta, hogy nemcsak a végrehajtás ellen kér jogorvoslatot, de a határozat megtagadhatóságának kimondását érvénytelenítési per keretében kéri, figyelemmel a 12/1962. (X. 31.) IM rendelet 1. §-ának a) pontjában foglaltakra. Álláspontja szerint a magyar bírság joghatóságát az 1979. évi 13. tvr. 9. fejezetének 54. §-a is megalapozza, tekintettel e jogszabály 11. fejezetében foglaltakra.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Határozatának indokolása szerint a csatolt választottbírósági ítéletből megállapíthatóan a választottbírósági eljárás során nem a magyarjog szabályai kerültek alkalmazásra, ezért is a felperes keresetének elbírálására a magyar bíróság joghatósággal nem rendelkezik. Az Egyezmény 3. cikke azt mondja ki, hogy a külföldön hozott választottbírósági határozatoknak is végrehajthatóknak kell minősülniük. Arról azonban nem tartalmaz rendelkezést az Egyezmény, hogy valamely választottbírósági ítéletet melyik bíróság előtt lehet megtámadni. Következtetés vonható le azonban az 5. cikk 1/e. pontja alapján arra, hogy az Egyezmény a megtámadást vagy abban az országban tartja megengedhetőnek, amelynek területén a választottbíróság működik, vagy pedig abban az országban, amelynek a jogát alkalmazták a választottbírósági eljárásban.
Az 5. cikk 1/c. pontja a végrehajtási eljárásban érvényesíthető kifogást tartalmaz. Azaz erre a jogszabályhelyre csak a már megindult végrehajtási eljárásban és a határozat végrehajthatósága tekintetében meghozott záradék fellebbezéssel történő megtámadásakor lehet hivatkozni.
Az 1994. évi LXXI. tv. felperes által hivatkozott szakaszai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, hogy bármely külföldi választottbíróság határozatát a magyar bíróság előtt is meg lehetne támadni. A felsorolt illetékességi szabályok azt teszik egyértelművé, hogy a törvény hatálya csupán a Magyarország területén meghozott választottbírósági ítéletekre vonatkozik.
Az 1979. évi 13. tvr. IX. fejezetének 54. pontja általános eljárási lehetőséget rögzít polgári, családjogi, munkajogi vitákban, de nem tartalmazza a választottbírósági ítélet megtámadhatóságának a jogát és az erre vonatkozó joghatósági szabályokat. Ennek ellene mond az a tény is, hogy a tvr. külön fejezetben foglalkozik a külföldi választottbírósági ítélet (határozat) elismerésével és végrehajtásával, de a megtámadhatóság kérdésével ebben a fejezetben sem. A 12/1962. (X. 31.) IM rendelet 1. §-ának a) pontja a Fővárosi Bírság joghatóságát ugyancsak nem alapozza meg. A felperes által hivatkozott megtámadhatósági jogorvoslat tehát nem nyújt lehetőséget arra, hogy ezen a jogcímen külön érvénytelenítési keresetet indítson a felperes. Ez a megtámadhatósági lehetőség csak a végrehajtási eljárásban érvényesíthető. A fenti indokok alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva utasította el.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezéssel élt, kérte a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását az eljárás lefolytatására. Arra hivatkozott, hogy az alperessel szembeni jogvitáját a hamburgi tőzsde által 1996. október 21. napján hozott választottbírósági ítélet próbálta rendezni. Ennek érvénytelenítése miatt fordult a Fővárosi Bírósághoz. Fenntartotta a keresetének jogalapja körében előadottakat. Álláspontja szerint az általa hivatkozott jogszabályhelyeket az elsőfokú bíróság nem kellő alapossággal vizsgálta.
Az alperes fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az üggyel kapcsolatban joghatósággal nem rendelkezik. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Hamburgi Tőzsde Gabonakereskedői Egyesületének Döntőbírósága - mint választottbíróság - által hozott ítélet érvénytelenítésére a magyar bíróság joghatósággal nem rendelkezik. Ezért a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján helytállóan utasította el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság határozatának jogi indokolását azonban az alábbiak szerint pontosítja:
A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. 1. §-a akként rendelkezik, hogy a törvényt - eltérő rendelkezés hiányában - akkor kell alkalmazni, ha az eseti vagy állandó választottbíróság helye (székhelye) Magyarországon van. Eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a hamburgi székhelyű tőzsdei választottbírósági ítélet érvénytelenítésére tehát az 1994. évi LXXI. tv. rendelkezései nem alkalmazhatók.
A 12/1962. (X. 31.) IM rendelet - a külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása tárgyában New Yorkban, 1958. június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1962. évi 15. törvényerejű rendelet végrehajtásáról - 1. §-ának a) pontja akként rendelkezik, hogy a külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása tárgyában New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény alapján kell végrehajtani azt a választott bírósági határozatot, amelyet nem a Magyar Köztársaság területén hoztak. E jogszabályhely sem alapozza meg tehát a külföldi választottbírósági határozat érvénytelenítésére a magyar bíróság joghatóságát.
A felperes fellebbezése alaptalan volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes fellebbezéssel kapcsolatban felmerült jogi képviseleti munkadíjának megfizetésére. (Legf. Bír. Gf. VI. 30.842/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás