57/1998. (XI. 27.) AB határozat
57/1998. (XI. 27.) AB határozat1
1998.11.27.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc–Pestszentimre önkormányzatának a helyi adók bevezetéséről szóló 20/1995. (VI. 29.) rendelete 6. § c) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc–Pestszentimre önkormányzatának a helyi adók bevezetéséről szóló és a 16/1996. (V. 30.), a 20/1996. (VI. 20.), a 44/1996. (XII. 23.) és a 20/1997. (VI. 4.) rendeletekkel módosított 20/1995. (VI. 29.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 6. § c) pontja törvényellenességének vizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte, mivel az önkormányzat képviselő-testülete a törvényességi felhívásában foglaltaknak nem tett eleget.
A hivatalvezető álláspontja szerint az Ör. kifogásolt előírása ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvénynek (a továbbiakban: Htv.) a kommunális adóra vonatkozó rendelkezéseivel és sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. A Htv. alapján a magánszemélyek kommunális adójának adótárgya a lakás tulajdonjoga, haszonélvezete, bérleti joga. Ebben a körben olyan nevesített vagy kiemelt adótárgyat a Htv. nem ismer, amelyben ,,gazdasági tevékenységet'' folytatnának. Azzal, hogy az Ör. a gazdasági tevékenység folytatására használt lakást a magánszemélyek kommunális adója tekintetében a lakás céljára használt lakáshoz képest háromszoros mértékű adótétellel adóztatja, törvényi felhatalmazás nélkül, jogszerűtlenül kiszélesítette az adótárgyak körét.
Megállapítása alapján a magánszemélyek kommunális adója keretében az adótárgy fogalmának önkormányzati rendeletben történő bővítő értelmezése a jogbiztonságot is sérti. Véleménye szerint az arányos közteherviselés elvét sértő, szükségtelen és indokolatlan diszkrimináció az, ha egyazon gazdasági tevékenységet az Ör. más adómértékkel terhel, ha annak gyakorlója azt a lakásban és megint másként, ha az építményadó hatálya alá tartozó nem lakás céljára szolgáló helyiségben végzi.
2. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának általános helyettese az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában a hivatalvezető indítványához csatlakozott. Kérte az Alkotmánybíróságot, hogy eljárásában az ügyben általa folytatott vizsgálatról készített jelentésében foglalt megállapításokat is értékelje. Álláspontja szerint az Ör. sérelmezett rendelkezése ellentétes az Alkotmányban deklarált, jogállamiságból fakadó jogbiztonság, valamint a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvével.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja:
1. Az Ör. 1. §-a értelmében az önkormányzat a közigazgatási területén a magánszemélyek kommunális adóját, az építményadót és a telekadót vezette be.
Az Ör. 2. §-a a magánszemélyek kommunális adójának adótárgyait a következőkben határozza meg:
,,(1) Kommunális adókötelezettség terheli a XVIII. kerületi Önkormányzat közigazgatási területén azt a magánszemélyt, aki
a) lakás,
b) lakás céljára szolgáló épületrész,
tulajdonjogával vagy haszonélvezeti jogával rendelkezik.
tulajdonjogával vagy haszonélvezeti jogával rendelkezik.
(2) Nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik.''
Az Ör. eredeti 6. § a) és b) pontja az adó mértékéről így rendelkezik:
,,Az adó mértéke
a) a 2. § (1) bekezdésében meghatározott adótárgyanként 3000 Ft/év,
b) lakásbérleti jogonként 3000 Ft/év.''
Az önkormányzat képviselő-testülete a 44/1996. (XII. 23.) rendeletével az Ör. 6. § a)–b) pontjait új c) és d) pontokkal egészítette ki. Ennek értelmében a magánszemélyek kommunális adójának mértéke:
,,c) azon magánszemély esetében, aki lakásában főállású vállalkozói tevékenységet folytat, vagy lakását vállalkozás céljára bérbe adja, az adó mértéke 12 000 Ft/év.
d) kiegészítő (melléktevékenységet) vállalkozói tevékenységet folytat, az adó mértéke lakásonként 6000 Ft/év.''
A hivatalvezető törvényességi észrevétele következtében az önkormányzat képviselő-testülete a 20/1997. (VI. 4.) rendeletével az Ör. 6. § d) pontját hatályon kívül helyezte, a c) pontot pedig a következőképpen módosította:
Az adó mértéke: ,,c) Azon lakás esetében, melyben gazdasági tevékenységet folytatnak 12 000 Ft/év''.
2. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam.
A 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
A 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
A Htv. 2. §-a előírja, hogy az önkormányzat adómegállapítási joga az e törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki.
A Htv. 4. §-a szerint: ,,Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén a következőkre terjed ki:
a) az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra,
b) munkaerő foglalkoztatására,
c) nem állandó lakosként való tartózkodásra, és
d) az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (a továbbiakban együtt: adótárgy).''
A Htv. 5. §-a alapján: ,,Az önkormányzat rendeletével
a) vagyoni típusú adók,
b) kommunális jellegű adók, továbbá
c) helyi iparűzési adó
bevezetésére jogosult''.
bevezetésére jogosult''.
A Htv. 5. §-a tehát a 4. §-ban megállapított adótárgyak felsorolásához igazodó sorrendben tipizálja az önkormányzat által bevezethető adókat. A Htv.-ben ez az elkülönítés érvényesül az egyes adónemek részletes szabályainak meghatározásánál is: a kommunális jellegű adókról a törvény III. fejezete, a helyi iparűzési adóról pedig a IV. fejezete rendelkezik.
A magánszemélyek kommunális adójának részletes szabályait a Htv. 24–26. §-a állapítja meg.
A Htv. 24. §-a szerint ,,Kommunális adókötelezettség terheli a 12. §-ban, valamint a 18. §-ban meghatározott magánszemélyt, továbbá azt a magánszemélyt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik.'' A 12. § (1) bekezdése értelmében ,,Az adó alanya (3. §) az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékű jog jogosítottja a továbbiakban együtt: tulajdonos.)'' A 18. § alapján pedig ,,Az adó alanya (3. §) az, aki az év első napján a telek tulajdonosa. Ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog, illetőleg több tulajdonos esetén a 12. §-ban foglaltak az irányadók.''
3. A Htv. fenti rendelkezései alapján tehát a magánszemélyek kommunális adójának adótárgya csak lakás és nem lakás céljára szolgáló épület tulajdona, vagyoni értékű joga, telek tulajdona, vagyoni értékű joga és nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti joga lehet. A Htv. tehát e helyi adó tekintetében nem jelöl meg olyan külön adótárgyat, melyben gazdasági tevékenységet folytatnak. A Htv. alapján a gazdasági, vállalkozási tevékenység gyakorlása a helyi iparűzési adó adótárgya lehet (35–36. §).
Az Ör. idézett 2. §-a a Htv. rendelkezéseihez igazodva állapítja meg a magánszemélyek kommunális adójának adótárgyait. Az Ör. vizsgált előírása azonban az adó mértékének szabályozása körében a Htv.-vel ellentétesen bővítette az adótárgyak körét.
Az Alkotmánybíróság az 57/1996. (XII. 22.) határozatában már megállapította: miután az adó alanyait, az adó tárgyát, az adónemeket, az alapvető adómentességeket és kedvezményeket a Htv. állapítja meg, sem az adó alanya, sem az adó tárgya tekintetében nincs lehetőség a törvénytől való eltérésre (ABH 1996. 339, 341.).
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 6. § c) pontja ellentétes a Htv. 24. §-ával, ezért az sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
4. Az indítványok alapján az Alkotmánybíróság az Ör. kifogásolt rendelkezésével összefüggésben vizsgálta a jogbiztonság és a diszkrimináció tilalmának sérelmét is.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a magánszemélyek kommunális adója keretében az adótárgy körének törvényellenes és az Ör. 2. §-ával is ellentétes kiterjesztése a jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság sérelmével is járt. Az Ör. kifogásolt szabálya a jogalkalmazóra bízta az adott lakás bármilyen gazdasági tevékenységre való használata és ezáltal a megkülönböztetett adókötelezettség megállapítását. Az Ör. e tekintetben ugyanis értelmező szabályt nem tartalmaz.
Az Ör. már idézett 1. §-a alapján az önkormányzat a magánszemélyek kommunális adójával együtt vezette be az építményadót. Az Ör. 9. § (1) bekezdése alapján az építményadó kötelezettség kiterjed az önkormányzat illetékességi területén lévő minden nem lakás céljára szolgáló épületre, épületrészre, kivéve, ha a nem lakás célú építmény az azonos telken lévő lakóépület számára biztosít kiegészítő funkciót. Ezeket az építményeket az alapterületük arányában lehet adóztatni, meg kell állapítani a nem lakás céljára szolgáló építmény adóalapként számításba vett alapterületét. A diszkrimináció tilalmát sérti az Ör. azáltal, hogy más mértékű adókötelezettséget ír elő, ha ugyanazt a gazdasági tevékenységet lakásban folytatják és akkor, ha azt az építményadó hatálya alá tartozó nem lakás céljára szolgáló helyiségben végzik. Azáltal pedig, hogy az Ör. más mértékű kommunális adókötelezettséget ír elő az olyan lakás esetében, amelyben gazdasági tevékenységet folytatnak és azok tekintetében, amelyekben gazdasági tevékenység nem folyik, azonos adótárgyak adóalanyai közötti diszkriminációt alkalmaz. A gazdasági tevékenység adóztatására ugyanis más jogszabályi rendelkezések vonatkoznak.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. vizsgált előírása sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és 70/A. § (1) bekezdését is.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Alkotmánybírósági ügyszám: 705/H/1997/3.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás