BK BH 1998/570
BK BH 1998/570
1998.12.01.
I. A társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg a rágalmazás, ha a fontos közfeladatot ellátó települési képviselő a hivatalos eljárása során a közélet tisztaságának megóvása érdekében tesz az önkormányzat testülete előtt olyan bejelentést, amely a sértettre elmarasztaló lehet [Btk. 10. §, 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont; Be. 214. § (3) bek. a) pont].
II. Ha bűncselekmény hiányában történő felmentésnek van helye, a valóság bizonyításának - mint büntethetőséget kizáró oknak - a vizsgálata szükségtelen [Btk. 179. §, 182. § (2) bek.; Be. 214. § (3) bek. a) és c) pont].
A városi bíróság az 1997. május 9-én kihirdetett végzéssel a terheltet nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta, kötelezte a terheltet a magánvádló részére 2000 forint eljárási illeték megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt ügyvezető igazgató, egyben a megyei jogú város képviselője, a gazdasági bizottság elnöke. A város közgyűlése 1996. május 8-i ülésén megtárgyalta a város egyik épületében a lakásépítési lehetőség felajánlásáról szóló javaslatot. A terhelt, mint a gazdasági bizottság elnöke, ismertette a bizottság álláspontját, amelynek lényege szerint amíg a koncepcionális kérdések nem rendeződnek, nincs értelme a javaslattal foglalkozni. Ezt követően a közgyűlésen több képviselő felszólalt, majd a polgármester szünetet rendelt el. A terhelt jelezte, hogy egy bejelentéssel kíván élni, amely zárt tárgyalást igényel. Az ügyrendi bizottság határozata alapján a közgyűlés zárt tárgyaláson folytatta a munkáját. Itt a terhelt felszólalásában előadta, hogy a gazdasági bizottság ülését megelőzően - ahol ezt az ügyet tárgyalták - a magánvádló felhívta ót telefonon (bár bizonyítani nem tudja, mert magnófelvétel nincs róla, és tanúja sincs, mert a telefonhívás az esti időpontban történt), és a következő ajánlatot tette neki: támogassa ennek a vásárlásnak az ügyét a gazdasági bizottságban, valamint a közgyűlésen, és akkor - amennyiben a lakóépületnek a felavatására kerül sor - az ezzel kapcsolatos reklámfeladatokkal a terhelt cégének megbízást ad, illetőleg egy olyan tenderen, amiben a közeljövőben mindketten érintettek lesznek, a javukra visszalép.
A magánvádló a közgyűlésen felajánlotta a terheltnek, hogy amennyiben visszavonja a fenti kijelentését a közgyűlés előtt, akkor ennek az ügynek a részéről nem lesz folytatása. Mivel ez nem történt meg, a magánvádló a törvényes határidőn belül rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett a terhelt ellen.
A bíróság a terhelt bűnösségét a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében állapította meg. Indokolásában rámutatott, hogy a terhelt kijelentésével olyan tényt állított, amely alkalmas arra, hogy a magánvádló becsületét csorbítsa. A kijelentés 20-30 ember előtt hangzott el, ezért a nagy nyilvánosság előtt történt elkövetés megállapítható. Nem látta megvalósultnak azonban a jelentős érdeksérelmet okozva történt elkövetést mint minősítő körülményt, azzal az indokolással: az a tény, hogy az önkormányzat nem vásárolta meg a magánvádló által felajánlott 4 db lakást, nem hozható összefüggésbe a terheltnek a zárt ülésen tett kijelentésével.
Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában arra is rámutatott, hogy a terhelt önkormányzati képviselő, és mint hivatalos személy tette meg a tényállítását, de a cselekménye bűncselekmény, mert nem konkrét ügyintézés kapcsán, hanem a közgyűlés zárt ülésén felszólalva tette meg a tényállítását. Utalt arra is, hogy lehetősége lett volna a gazdasági bizottság ülésén már jelezni a magánvádló és közte lezajlott beszélgetést abban az esetben, ha úgy érezte, hogy a magánvádló ajánlata alkalmas arra, hogy - őt mint hivatalos személyt - működésében a közérdek kárára befolyásolja. Továbbá kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint a felelőtlenül, kellő körültekintés nélkül tett rágalmazó tényállítások esetén alaptalan a társadalomra veszélyesség hiányára való hivatkozás akkor is, ha az elkövető jóhiszeműen úgy vélte, hogy cselekménye a társadalom védelmét szolgálja. Az elsőfokú ítélet indokolása a Btk. 182. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatban kifejtette, hogy bár helye lett volna a valóság bizonyításának, de az eredményre nem vezethetett, ugyanis a kijelentések a terhelt és a magánvádló között telefonon zajlottak le és a beszélgetésnek tanúja nem volt. A bíróság az eset összes körülményét értékelve, a büntetési célt intézkedés alkalmazásával látta biztosítottnak.
A megyei bíróság az 1997. október 7-én kihirdetett ítéletével a városi bíróság végzését megváltoztatta, és a terheltet a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette. Megállapította, hogy a bűnügyi költséget a magánvádló viseli.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat feltárta és értékelte. Az ítélet indokolását azonban annyiban egészítette ki, hogy a terhelt védekezését alátámasztó bizonyítékként értékelte H. Z. tanúvallomását, amelyből a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal együtt megállapítható az a tény, hogy a közgyűlés előtt a magánvádló a munkahelyén felhívta a terheltet az értékesítendő lakások és az átadási ünnepség megrendezése ügyében.
A megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság azt is rögzítette, hogy tévedett a városi bíróság, amikor a terhelt cselekményének a társadalomra veszélyességét megállapította arra való hivatkozással, hogy a terhelt nem a konkrét ügy intézése kapcsán, hanem a közgyűlés zárt ülésén, a napirendi pont tárgyalásán szólalt fel, holott hivatalos úton lehetősége, sőt kötelessége lett volna jelezni a közte és a magánvádló között lezajlott beszélgetést. A tényállásból megállapíthatóan a terhelt mint a megyei jogú város önkormányzati képviselője a gazdasági bizottság elnökeként - így mint hivatalos személy - vett részt a közgyűlésen, amelynek egyik napirendi pontjaként tárgyalták a magánvádló által épített lakásokból az önkormányzat részére felajánlott lakásépítési, illetve lakásvásárlási lehetőségeket. A terhelt által kért zárt ülés megszavazása után az ülés a nyilvánosság kizárásával folytatódott. Az önkormányzati képviselőnek a közgyűlés zárt ülésén elhangzott és a magánvádlót érintő az a tényállítása, hogy az ülés megtartása előtt őt, mint a gazdasági bizottság elnökét a magánvádló a közérdek kárára befolyásolni akarta, önmagában a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét nem valósítja meg, a társadalomra veszélyesség és a nagy nyilvánosság hiányában. A terheltnek mint hivatalos személynek, a közérdek céljából, a közélet tisztasága érdekében tett bejelentése nélkülözi a jogellenességet, a társadalomra veszélyességet, és annak ellenére sem lehet megállapítani terhére a rágalmazás vétségét, ha a bejelentésben foglaltak részben vagy egészben valótlannak bizonyulnak. A rágalmazás vagy a becsületsértés csak akkor lenne megállapítható, ha az elhangzott kijelentés gyalázkodó jellegű, az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozat, és a nyilatkozó szándéka kifejezetten az emberi méltóság megsértésére irányul, ezért a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a megyei bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette.
A magánvádló jogi képviselője útján - a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapítottan - a megyei bíróság mint másodfokú bíróság jogerős felmentő ítélete ellen anyagi jogszabálysértésre hivatkozással felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. A felülvizsgálati indítvány sérelmezte a városi bíróság büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletének a megváltoztatását és a terheltnek bűncselekmény hiányában történő felmentését. Utalt arra, hogy a terheltnek a megyei jogú város közgyűlésén 1996. május 8-án tett és a tényállásban foglalt tényállítása, valamint a tényre közvetlenül utaló kifejezése a jelenlevő mintegy 3035 fő előtt alkalmas volt a magánvádló becsületének a csorbítására. A tényállítás a jelen levő testületi tagok számára tekintettel nagy nyilvánosság előtt történt, és a vállalkozó magánvádlónak jelentős érdeksérelmet okozott. Ez utóbbi álláspontját arra alapította, hogy a képviselők gyakorlatilag a város gazdasági, politikai és kulturális vezetői, akiknek véleménye a városban alapvetően meghatározza az egyes cégekről, gazdasági és egyéb vezetőkről a közvélekedését. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróságok nem rendelték el a valóság bizonyítását, azzal az indokkal, hogy az egyébként sem vezetett volna eredményre. Arra is hivatkozott, hogy a megyei bíróság másodfokú határozatában felhívott eseti döntések tartalmukban nem az adott ügyre vonatkozóan adnak iránymutatást. Arra is utalt, hogy a terhelt a testületi ülésen a becsület csorbítására alkalmas tényt állított, de ezt az állítását nem tudta bizonyítani, ezért ez a tényállítás önmagában alkalmas a rágalmazás megvalósítására. Indítványozta ezért a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a megyei bíróságnak új eljárásra utasítását.
A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakban részletezettek miatt nem találta alaposnak.
A Be. XII. fejezetében szabályozza a felülvizsgálati eljárást mint rendkívüli perorvoslatot. Tételesen meghatározza azokat az anyagi jogi és eljárási jogi jogszabálysértéseket, amelyek megvalósulása esetén a felülvizsgálati eljárás érdemben lefolytatható. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a Btk. 182. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglalt valóság bizonyításának az elrendelése, illetve ennek az elutasítása körében hozott téves döntés mint anyagi jogszabálysértés a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgálhat. A magánvádas külön eljárásban a valóság bizonyításának tárgya csak tényállítás, híresztelés, illetőleg ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés lehet. Ekként kizárólag a rágalmazás vétsége miatti eljárás veti fel a valóság bizonyítása kérdésében való állásfoglalást. Az eljáró bíróságnak abban az esetben kell e körben dönteni, ha az adott tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos magánérdeke indokolja. Amennyiben e körben a tényállítás valósága bizonyítást nyer, úgy büntethetőséget kizáró ok [Be. 214. § (3) bek. c) pont] folytán a terheltet az ellene emelt vád alól fel kell menteni.
A rágalmazásnak nem tényállási eleme, hogy a becsület csorbítására alkalmas tényállítás tartalmilag valótlan legyen, vagyis a bűncselekmény annak ténybeli valósága esetén is létrejön. A büntetőtörvény a szólásszabadság, az igazmondás igénye és a közérdekű bírálat követelménye között határt szabott azzal, hogy büntethetőséget kizáró okot létesített, ha a rágalmazást megvalósító tényállítás során a becsület csorbítására objektíve alkalmas tényállítás valónak bizonyul. A valóság bizonyítását azonban kettős feltételhez köti, és csak akkor engedi meg, ha a tény állítását vagy híresztelését a közérdek vagy bárkinek a jogos magánérdeke tette indokolttá. Az adott esetben mindkét feltétel fennállhatott volna; a közérdek a tényállítás jellege folytán megállapítható, a jogos magánérdek is azért indokolhatta volna a valóság bizonyítását, mert az önkormányzat testületi tagjai előtt egy, a megyében vállalkozóként működő személlyel kapcsolatban történő tényállítás alkalmas a nevezett becsületének csorbítására, és számára egzisztenciális hátrányt jelenthetett volna.
Amennyiben a valóság bizonyításának a feltételei fennállanak, annak a nyilvánvaló sikertelensége esetén is indokolt annak az elrendelése, az ítéleti tényállásban pedig szükséges ténybelileg rögzíteni a valóság bizonyításának az eredményét.
Az ítélkezési gyakorlat értelmében a nagy nyilvánosság előtt elkövetés abban az esetben is megvalósul, ha a rágalmazó tényállítás zártkörű összejövetelen, ülésen hangzott el, ahol nagyobb létszámú személy van jelen.
Az adott esetben a tényállásból kitűnően a terhelt a város közgyűlése általa indítványozott zárt ülésén, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 19. §-ának (1) bekezdése értelmében, mint települési képviselő és a gazdasági bizottság elnöke, hivatalos személyként járt el. E minőségében szólalt fel és tett bejelentést a testületi ülés elé kitűzött napirendi pontra vonatkozóan. Az ítélkezési gyakorlat [BH 1991/9/338., 1994/6/295.] szerint a hivatalos személy által, az ügyintézése során és azzal összefüggésben, a hivatali hatáskörében elhangzott, a sértettet érintően tett elmarasztaló tényállítása a nagy nyilvánosság előtt jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétségében való bűnösség megállapítására nem vezethet. Az e körben tett közlése jogellenesség hiányában rágalmazást nem valósít meg. A hivatalos személynek az ilyen helyzetben tett közlései nem jogellenesek, mivel a hivatalos személy a jogszabály parancsa alapján teszi meg azokat, ennek következtében a tényállításnak a becsület csorbítására alkalmas volta jogellenesség hiányában nélkülözi a társadalomra veszélyességet; ez a magatartás ezért nem valósít meg bűncselekményt.
A bűncselekmény hiányában történő felmentés ugyanakkor megelőzi a büntethetőséget kizáró ok vizsgálatát. Ha a terhelt az adott esetben nem hivatalos személyként járt volna el, és tette volna meg az inkriminált tényállítást, helye lett volna a valóság bizonyítása lefolytatásának mind a közérdekre, mind a jogos magánérdekre tekintettel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta és a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú törvényes ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. V. 327/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás