BK BH 1998/571
BK BH 1998/571
1998.12.01.
I. Ha az elkövető egyetlen elkövetési magatartása a hivatali visszaélés bűntettét és a szolgálatban kötelességszegés vétségét is megvalósítja: a két bűncselekmény látszólagos alaki halmazata folytán csak a súlyosabban büntetendő hivatali visszaélés bűntettének a megállapítása indokolt [Btk. 12. § (1) bek., 225. §, 348. §].
II. A közbizalmat súlyosan sértő és jelentős tárgyi súlyú hivatali bűncselekmény miatt általában nincs helye az enyhítő rendelkezés alkalmazásának [Btk. 83. §, 87. § (2) bek. e) pont, 225. §].
A katonai tanács az 1998. január 22-én kihirdetett ítéletével a rendőr főhadnagy vádlottat a szolgálatban kötelességszegés vétsége és hivatali visszaélés bűntette miatt 200 napi tétel - napi tételenként 200 forint - pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. A tényállás a következő.
A rendőr főhadnagy vádlottat 1997. június 20-án 8 órától bűnügyi készenléti szolgálatba osztották be a kerületi rendőrkapitányságon. Az illetékes elöljáró aznap 8 órától 20 óráig terjedő időre B. A. rendőr törzsőrmesterrel együtt az ügyeletes tiszti beosztás ellátásával is megbízta őt. 1997. június 20-án 8 óra körüli időben H. A. a barátjával, P. A.-val együtt bement a kerületi rendőrkapitányságra, hogy feljelentést tegyen, mert az éjszaka a személygépkocsiját ismeretlen tettesek eltulajdonították. A vádlott az irodájában hallgatta meg H. A. feljelentőt, tőle a személyi igazolványt és a gépjármű forgalmi engedélyét elkérte, majd a feljelentésről készült jegyzőkönyvet a hozzá beosztott B. E. rendőr zászlósnak lediktálta. Amikor a feljelentésről a jegyzőkönyv elkészült, a vádlott közölte H. A.-val, hogy a személygépkocsi megtalálásának nagyon kevés az esélye, és a gépkocsiból csak egy érték maradt, az pedig a forgalmi engedély. Felajánlotta H. A.-nak, hogy megveszi tőle az ellopott gépkocsi forgalmi engedélyét, és azt is közölte, hogy a forgalmi engedélynek a jelenlegi piaci értéke 80 000 forint. Ezután H. A. részére a vádlott három hét gondolkodási időt adott javaslatának megfontolására, és abban egyeztek meg, hogy a vádlottat H. A. keresni fogja. A négy példányban készült feljelentési jegyzőkönyv első oldalát a jobb alsó sarkában H. A. aláírta, a másik oldalát azonban sem a feljelentő, sem pedig a vádlott nem írta alá. A vádlott ezután a gépkocsi forgalmi engedélyét és a személyi igazolványt visszaadta, egyben közölte H. A.-val, hogy amíg az ajánlatán gondolkodik, addig az ügyben nem tesz intézkedést, majd ezt követően a jegyzőkönyv mind a négy példányát betette a lemezszekrényébe. A vádlott a megállapodásnak megtelelően az ügyben semmiféle intézkedést nem tett, az ellopott gépkocsi körözésének az elrendelése iránt nem intézkedett, a jegyzőkönyveket iktatásra nem adta le, és a feljelentés felvételéről az elöljárójának jelentést sem tett.
A feljelentést követően kb. 1,5-2 hét múlva H. A. a vádlottat a szolgálati helyén telefonon többször felhívta, és végül megegyeztek abban, hogy a vádlott az ellopott gépkocsi forgalmi engedélyét 80 000 forintért megveszi. 1997. július 10-én a délutáni órákban H. A. bevitte a rendőrkapitányságra a forgalmi engedélyt, és azt a vádlottnak az irodájában átadta, aki H. A.-nak ekkor az okmányért 80 000 forintot kifizetett. A rendőrkapitányságon ezután H. A.-tól a 80 000 forintot, a vádlottól pedig a forgalmi engedélyt és a lemezszekrényben tartott, négy példányban készült feljelentési jegyzőkönyvet lefoglalták.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért; a vádlott és a védő enyhítésért, valamint a mellékbüntetés mellőzése végett fellebbezett.
A katonai főügyész a súlyosításért bejelentett fellebbezést fenntartotta, és végrehajtandó szabadságvesztés főbüntetés kiszabására tett indítványt, a rendfokozatot érintő mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat eredményeképpen megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást helyesen állapította meg. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítését illetően azonban tévedett.
Az ítéleti tényállás szerint a vádlott a sértett által bejelentett, eltulajdonított gépjármű körözésének az elrendelése iránt azért nem intézkedett, és a feljelentésről készített jegyzőkönyvet iktatásra azért nem adta le, mert 80 000 forintért meg akarta szerezni a jármű forgalmi engedélyét. A vádlott azért szegte meg tehát az ügyeleti szolgálatára vonatkozó rendelkezést, hogy ezáltal jogtalan előnyt szerezzen. A tényállásból kitűnően az ügyeleti szolgálat ellátásra előírt kötelem hivatali kötelezettségének teljesítésére vonatkozott, amelyet előnyért megszegett. A kötelességszegő magatartás tehát a hivatali kötelesség megszegését valósította meg.
A hivatali visszaélés bűntette 3 évig terjedő szabadságvesztéssel, a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége pedig 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha valamely magatartás egyidejűleg két olyan, egymástól különböző törvényi tényállást merít ki, amelyek törvényi büntetési tételei nem azonosak, és amelyek közül a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetettben az enyhébb büntetési tétellel büntetni rendelt szükségképpen benne foglaltatik, látszólagos alaki halmazat valósul meg, és a konszumpció elve folytán nincs helye a bűnhalmazat megállapításának, ilyen esetben a cselekményt a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett törvényi tényállás szerint kell minősíteni, vagyis a súlyosabb bűncselekmény elnyeli az enyhébb büntetési tétellel fenyegetett cselekményt. A hivatali visszaélés bűntette és a szolgálatban kötelességszegés vétsége tehát egymással a látszólagos alaki halmazat viszonyában állnak, a bűnhalmazatban megállapításukat a konszumpció zárta ki.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet jogi minősítésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és a vádlott cselekményét egységesen hivatali visszaélés bűntettének minősítette.
A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság helytelenül ítélte meg a cselekmény tárgyi súlyát és a vádlott bűnösségének a fokát. A büntetéskiszabás körében irányadó körülmények közül pedig nem tulajdonított kellő jelentőséget a cselekmény közbizalmat súlyosan sértő jellegének. A vádlott egy lopás bejelentése folytán azért szegte meg a hivatali kötelességét, hogy 80 000 forint ellenében megszerezze egy eltulajdonított személygépkocsi forgalmi engedélyét. A köztudottan elszaporodott gépjárműlopásokat könnyíti, illetve a felderítésüket nehezíti a reájuk vonatkozó okmányokkal kapcsolatos hamisítás, visszaélés. A lopott gépjármű forgalmi engedélyének megvásárlása az ilyen cselekmények elkövetésének a lehetőségét teremti meg. Ez az előtt is nyilvánvaló, akinek a rendőr ilyen ajánlatot tesz. A bűnüldözés körébe tartozó intézkedés elmulasztása tehát nemcsak az adott, lopott gépjármű felderítésének a meghiúsítását eredményezhette, hanem további bűncselekmények elkövetésének a veszélyét is előidézhette. A bűnüldözésre hivatott személy tényállásbeli magatartása alkalmas a rendőri testület iránti közbizalom súlyos csorbítására és a rendőrség lejáratására. Ezek a körülmények a cselekmény konkrét tárgyi súlyát növelték, és erre tekintettel az enyhítő rendelkezés alkalmazásának az előfeltételei hiányoztak. Tévedett tehát a katonai tanács, amikor a jelentős, társadalomra veszélyesség hivatali bűntett elkövetőjével szemben pénzbüntetést szabott ki. A hivatali visszaélés bűntettét a törvény 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti. Az elkövetési magatartásra és körülményeire figyelemmel, a büntetést a törvényes büntetési tételkeretek között kell kiszabni, a törvényi büntetési nemnél enyhébb büntetési nemre való áttérés indokolatlan volt, mert az alkalmatlan a Btk. 37. §-ában meghatározott cél elérésére. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság helyt adott az ügyészi fellebbezésnek, és a vádlottal szemben 6 hónapi, végrehajtandó szabadságvesztés főbüntetést szabott ki.
A vádlott cselekményének tárgyi súlyával és alanyi bűnössége fokával arányban állónak talált szabadságvesztést a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alapján fogházban rendelte letölteni. Az enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására a Legfelsőbb Bíróság a vádlott viszonylag idősebb kora és büntetlen előélete alapján látott lehetőséget.
Az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött, amikor a vádlottat lefokozta, mert a cselekmény jellege folytán a rendfokozat viselésére méltatlanná vált.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság a büntetés súlyosítását tartotta indokoltnak, értelemszerűen szóba nem jöhetett annak enyhítése. Ennélfogva a vádlott és a védő fellebbezésének nem adott helyt. (Legf. Bír. Bf. V. 613/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás