BK BH 1998/572
BK BH 1998/572
1998.12.01.
Valóságos alaki bűnhalmazat valósul meg, ha az elkövető a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igényének az érvényesítése során a személy ellen irányuló erőszakos magatartása folytán a sértettnek 8 napot meg nem haladó gyógytartamú testi sérülést okoz; ennélfogva ilyen esetben a két bűncselekmény bűnhalmazatban megállapításának van helye [Btk. 12. § (1) bek., 170. § (1) bek., 273. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1995. október 9-én kihirdetett ítéletével a terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében állapította meg, ezért őt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. 1994. július 5. napján a terhelt és az ügy sértettje, a felesége, délelőtt azért találkozott az ügyvéd irodájában, hogy a házasság felbontása és a vagyonközösség megosztása kérdésében megállapodjanak. A terhelt elhatározta, hogy ez alkalommal a felesége birtokában levő iratokat és értékpapírokat megszerzi. Ezt megbeszélte a nagybátyjával is. A sértett egy reklámtáskában magával vitte a közös tulajdonban levő lakásra vonatkozó okiratokat, és mintegy 700 000 forint értékű értékpapírt, amelyek egy része a terhelt nevén szerepelt és bemutatóra szólt. A terhelt arra kérte a feleségét, mutassa meg neki a lakással kapcsolatos iratokat. A sértett felemelte a táskát, hogy az okmányokat kivegye, mire a terhelt - az ügyvéd és a titkárnő jelenlétében - kiragadta a reklámtáskát a felesége kezéből, és az ajtó felé futott. A sértett ekkor a terhelt után ugrott, meg akarta akadályozni, hogy a táskával eltávozzék, és dulakodni kezdtek. A terhelt rángatni kezdte az asszonyt, majd egyik kezével torkon ragadta, és fojtogatta. A terhelt a táskát egy általa megjelölni nem kívánt társának adta át, aki azzal eltávozott. A bántalmazás eredményeként a sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A kölcsönös perorvoslatok kapcsán eljárt megyei bíróság 1996. március 20. napján hozott ítéletében az ítéleti tényállást kiegészítette azzal: amikor a feleség meg akarta akadályozni a férjét abban, hogy a táskával eltávozzék, a táska rövid időre ismét a sértett birtokába került, a terhelt akkor ragadta meg a sértett torkát, és ennek eredményeként a táskát sikerült visszavennie.
Az elsőfokú ítéletet a megyei bíróság - a főügyészi indítványnak megfelelően - annyiban változtatta meg, hogy a terhelt bűnösségét könnyű testi sértés vétségében is megállapította, a szabadságvesztés végrehajtását pedig egyévi próbaidőre felfüggesztette.
A megyei bíróság ítélete ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet ügyvédje útján. A felülvizsgálati kérelem a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a), illetve b) pontjában írt okokra hivatkozik. A kérelemben előterjesztett álláspont szerint a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével történt, a bűncselekmény téves minősítése miatt pedig az eljárt bíróság a terhelttel szemben törvénysértő büntetést szabott ki. Ezen túlmenően a védő eljárási szabályszegést is sérelmezett. A védelmi álláspont szerint a terhelt az önbíráskodás bűntettének értékelt magatartásával csupán az okirattal visszaélés vétségét valósította meg, mert a szóban levő - a terhelt szülei tulajdonában levő - értékpapírokat a sértett a beleegyezése nélkül szerezte meg. Ennél többet ugyanis az eljárás során nem sikerült bizonyítani. Az indítvány szerint erőszakról vagy fenyegetésről nem volt szó.
A védő ugyanakkor a könnyű testi sértés vétségében való bűnösség megállapítását rendkívül súlyos eljárási szabályszegésként értékelte. Érvelése szerint, miután az ügyész csak a fellebbezési eljárásban terjesztette elő a vád kiterjesztését tartalmazó indítványát, ezért a másodfokú bíróság ezzel érdemben nem is foglalkozhatott volna. Továbbmenően a védő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy még az önbíráskodás megvalósítása esetén is anyagi jogszabályt sértett a megyei bíróság, amikor a terhelt bűnösségét további bűncselekményben - a könnyű testi sértés vétségében - is megállapította, mivel az adott esetben - látszólagos alaki halmazatról lévén szó - a konszupció elve érvényesül: a súlyosabb büntetési ítélettel fenyegetett törvényi tényállás elnyeli az enyhébbet, ezért a bűnhalmazat megállapítására nem kerülhetett volna sor.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati kérelmet nem látta alaposnak, ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A felülvizsgálati indítvány mindenekelőtt a terhelt önbíráskodás bűntetteként értékelt cselekménye jogi minősítését sérelmezte, ami miatt a kiszabott büntetés is törvénysértő. Az ezzel kapcsolatosan kifejtett védői okfejtés szerint az eljárás során nem nyert megnyugtató módon bizonyítást a sértettel szembeni erőszak megvalósulása. Ezáltal pedig a védő az ítéleti tényállás megalapozatlanságát állította, amely okból azonban felülvizsgálati eljárásnak nincs helye.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bűncselekmény törvénysértő minősítése kizárólag akkor felülvizsgálati ok, ha az törvénysértő büntetés kiszabását eredményezi; nincs helye azonban felülvizsgálatnak, amennyiben a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.
Nem sértett a megyei bíróság sem eljárásjogi, sem anyagi jogszabályt, amikor a terheltbűnösségét a könnyű testi sértés vétségében is megállapította. A nyomozati eljárásban a sértett a joghatályos magánindítványát időben előterjesztette, és a sérülést igazoló orvosi bizonyítvány az iratok között megtalálható. A vádirati tényállás és az elsőfokú ítélet is tartalmazza a vádlottnak a felesége sérelmére megvalósított bántalmazását és az okozott sérülések tényleges gyógytartamát. Miután a szóban levő cselekményt az ügyész a vádiratában vád tárgyává tette, a másodfokú bíróság eljárási szabályszegés nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét ebben a bűncselekményben is. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, ha a vádiratban leírt tényállás egy részét az ügyész nem minősíti, ez nem tekinthető a vádemelés mellőzésének. Ha a vádiratban leírt történeti eseménnyel kapcsolatban nincs olyan kifejezett utalás, hogy ennek büntetőjogi értékelését az ügyész nem kívánja, az a vád tárgya. Az adott esetben a vádiratban foglalt tényállásnak ezt a részét az ügyész valóban nem minősítette, ám ezzel kapcsolatban nincs olyan utalás, hogy ennek a magatartásnak a büntetőjogi értékelését az ügyész nem kívánja. A vádirati tényállás említett része tehát ugyancsak a vád tárgya.
Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a bíróság a könnyű testi sértés vétségében való bűnösség megállapításával. A konszumpció a látszólagos alaki halmazatnak az az esete, amikor az elkövető egyetlen magatartásával a Btk. különös részében foglalt több bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg, de a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett törvényi tényállás elnyeli az enyhébb jogtárgysértést tartalmazó törvényi tényállást. Az alaki bűnhalmazat említett esetében beszélhetünk a halmazat látszólagos jellegéről, ha a törvényi tényállások találkozása szükségszerűen vagy legalábbis rendszerint magában foglalja a más - enyhébb büntetéssel fenyegetett - bűncselekmény törvényi tényállását is, és ez utóbbi az önálló bűncselekményként történő étékelhetőségét elveszíti. Az ítélkezési gyakorlat szerint erre általában a személy ellen irányuló erőszak vagy az élet avagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel elkövetett olyan bűncselekmények esetében kerülhet sor, amelyeknél az erőszak szükségszerű vagy legalábbis rendszerinti következménye a könnyű testi sértés vétségének a megvalósulása (pl. erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak, rablás stb.). Ilyen esetekben az alaki halmazat látszólagos jellege folytán az erőszakos bűncselekmény mellett halmazatban a könnyű testi sértés nem állapítható meg. Helyesen hivatkozott azonban a megyei bíróság arra a töretlen ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az önbíráskodással összefüggő könnyű testi sértés nem veszti el az önállóságát, ugyanis az önbíráskodás bűntette testi sértés okozása nélkül is megvalósítható. Az említett cselekmény értékelésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság még arra kíván rámutatni, hogy az adott esetben a bűnhalmazat megállapítása mindenképpen indokolt, mert nem látszólagos, hanem valóságos anyagi halmazatról van szó.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-ának (7) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1118/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás