• Tartalom

BK BH 1998/574

BK BH 1998/574

1998.12.01.
Ha a szolgálatban kötelességszegés csekélyebb súlyú katonai vétségének az elkövetője a sorkatonai szolgálatból már leszerelt, vele szemben általában nem indokolt szabadságvesztés büntetés kiszabása [Btk. 83. §, 348. § (1) bek.].
A katonai tanács a honvéd II. r. vádlottat szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 25 napi - katonai fogdában végrehajtandó - fogházbüntetésre ítélte, és előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. A tényállás a következő.
A vádlottak - mindketten honvédek - 1997. november 27-én reggel 9 órától 24 órás szolgálatba voltak vezényelve, az I. r. vádlott telephely-ügyeletes, míg a II. r. vádlott telephely-ügyeletes helyettes. A nap folyamán 19.30 és 20 óra körüli időben a II. r. vádlott arra kért engedélyt az I. r. vádlottól, hogy az elhelyezési körletébe távozhasson televíziót nézni. Az I. r. vádlott engedélyezte, hogy a II. r. vádlott 21 óráig az elhelyezési körletben tartózkodjék, mivel ez időig a II. r. vádlott amúgy is ún. pihenő szolgálatban volt.
Az elhelyezési körletben 21 óra körüli időben a II. r. vádlott arra kérte a hozzá képest első időszakos katonának számító J. P. honvédet, hogy 21 órától vegye át tőle az alegységügyeletes-helyettesi szolgálat ellátását, aki ebbe azzal a feltétellel egyezett bele, ha a szolgálat átvételét, illetve a személycserét engedélyezi a telephely-ügyeletes I. r. vádlott. A II. r. vádlott ekkor távbeszélőn felhívta az I. r. vádlottat, mely beszélgetést hallotta J. P. honvéd is. Az I. r. vádlott hozzájárult a szolgálatcseréhez, ami után J. P. honvéd 21 óra körüli időben megjelent a telephely-ügyeletesi szobán, karszalagot vett fel, majd a telephelyen járőrözött. Az I. r. vádlott ezt követően rövid időn belül lefeküdt aludni, mivel 21 órától a szabályzat szerint ő pihenő szolgálatban volt.
23.30 és 24 óra közötti időben az alakulat alegységeinél és a telephelyen levő szolgálatokat ellenőrizték P. J. és B. A. századosok, akik a telephely-ügyeletesi szolgálatnál észlelték a személycserét. A két százados 24 óra körüli időben a századszinteken megtartott ellenőrzés során ébresztették fel az elhelyezési körletben a II. r. vádlottat, aki ekkor cselekményére elfogadható magyarázatot nem tudott adni. A vádlottak ellen az alakulat parancsnoka feljelentést tett.
Az ítélet ellen a II. r. vádlott és a védője enyhítésért és intézkedés alkalmazása érdekében fellebbeztek.
A katonai főügyész a katonai tanács ítéletének a helybenhagyását, illetőleg azt indítványozta, hogy az eddig követett bírói gyakorlattól eltérően a Legfelsőbb Bíróság a katonai tanács ítéletét annyiban változtassa meg, hogy az időközben tartalék állományba került II. r. vádlottal szemben a szabadságvesztést polgári büntetés-végrehejtási intézetben, fogházban rendelje végrehajtani.
A Legfelsőbb Bíróság szerint az elsőfokú bíróság ítélete lényegében megalapozott, az csupán a II. r. vádlott személyi körülményeiben időközben bekövetkezett változásokra figyelemmel szorul kiegészítésre, nevezetesen, hogy a II. r. vádlottat 1998. január 31-én tartalék állományba helyezték, jelenleg bútorasztalosként dolgozik, a havi jövedelme 20 000 forint.
Az irányadó tényállás alapján törvényes a II. r. vádlott bűnösségének a megállapítása és helyes a cselekményének jogi minősítése is.
Az enyhítésre irányuló fellebbezések alaposak.
A katonai tanács lényegében helyesen állapította meg a II. r. vádlott vonatkozásában figyelembe jövő bűnösségi körülményeket. Nyomatékos enyhítő körülményként kell e vádlott javára figyelembe venni, hogy katonai szolgálatát megfelelően teljesítette, időközben tartalék állományba került, így a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési cél közül az általános megelőzés már csak közvetetten érvényesül. Ugyancsak enyhítő körülményként kell a II. r. vádlott javára értékelni, hogy a cselekményének elkövetéséhez szolgálati elöljárója, az I. r. vádlott magatartása jelentős mértékben hozzájárult.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során kifejtett ügyészi indítvánnyal az alábbiak szerint nem értett egyet. A vádlott a terhére megállapított bűncselekményt 1997. november 27-én követte el. Ezt követően a katonai érdekeknek, a felelősségre vonás időszerűségének szem előtt tartásával került sor a Be. 346. §-a szerint bíróság elé állításra. Az ítélet a kihirdetéskor a vádlott és a védő fellebbezése folytán nem emelkedett jogerőre, az első fokon eljáró ügyész nem tett előterjesztést a II. r. vádlott előzetes letartóztatásának az elrendelésére, és azt a katonai tanács sem tartotta szükségesnek.
A II. r. vádlott időközben a sorkatonai szolgálatát letöltötte, a másodfokú tárgyalás időpontjában szolgálati viszonya már nem állott fenn, mint polgári személy bútorasztalosként dolgozott. Annak a katonai állománynak a jelentős része, akikkel együtt teljesített szolgálatot, kikerült a Magyar Honvédség kötelékéből, illetve az új kiképzési rendszernek megfelelően az újoncállomány csupán az ő tartalék állományba helyezését követően kezdte meg ezen a szolgálati helyen a feladatainak teljesítését. Erre figyelemmel az általános megelőzés - így más katonák bűncselekmény elkövetésétől visszatartásának - érdekei már nem teszik indokolttá büntetés-végrehajtási intézetben végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását. A katonai vétséget elkövető II. r. vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség a legsúlyosabb büntetési nem, a szabadságvesztés alkalmazását még annak próbaidőre felfüggesztése mellett sem indokolja, ez is ellentétben állna a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési céllal.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel a II. r. vádlott által elkövetett cselekmény konkrét tárgyi súlyát figyelembe véve, a katonai tanács ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését annyiban változtatta meg, hogy a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki vele szemben. A pénzbüntetés napi tételszámának megállapításánál a cselekmény tárgyi súlyát vette figyelembe, és ezért a napi tételek számát 100 napban határozta meg, az egynapi tétel összegének 200 forintban történt megállapításánál a II. r. vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyait és életvitelét vette figyelembe.
Mivel a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabására került sor, a katonai fogdában történő végrehajtásra és az előzetes bírósági mentesítésre vonatkozó rendelkezést értelemszerűen mellőzte a Legfelsőbb Bíróság. (Legf. Bír. Bf. V. 2593/1997. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére