BK BH 1998/576
BK BH 1998/576
1998.12.01.
A hatóság félrevezetésének vétsége szándékos bűncselekmény, az elkövető tudatának tehát át kell fognia a hatóságnál tett bejelentés valótlan voltát;
amennyiben a bejelentés valótlansága tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli, a bűncselekmény megállapításának nincs helye (Btk. 237. §).
A városi bíróság az 1995. július 3-án kelt ítéletével a terheltet a hatóság félrevezetésének vétsége miatt 120 napi tétel - napi tételenként 100 forint - pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1991. szeptember 21-én a vele szemben történt rendőri intézkedést követően olyan valótlan tartalmú bejelentést tett a rendőrkapitányságon, hogy az általa használt, de az édesapja tulajdonában levő személygépkocsit ismeretlen tettesek eltulajdonították. 1992. január 18-án a terhelt ezt a gépkocsit eladta anélkül, hogy erről a nyomozó hatóságot értesítette volna.
A megyei bíróság az 1995. november 28-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt feljelentése alapján a nyomozást 1991. október 8-án elrendelték, majd 1992. április 7-én a nyomozást megszüntették.
A jogerős ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben azt adta elő, hogy a Btk. 237. §-ában meghatározott vétség törvényi tényállása nem valósult meg, és így a bíróságok anyagi jogszabálysértéssel hozták meg a határozatukat. A bíróságok nem vizsgálták azt, hogy a terhelt valóban tudott-e a bejelentés megtételekor a bejelentés valótlanságáról, erre vonatkozóan lényegében bizonyítást nem is folytattak le.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályukban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A terhelt terhére megállapított, a Btk. 237. §-ában foglalt hatóság félrevezetésének a vétségét az valósítja meg, aki büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz a hatóságnál, amelyről tudja, hogy valótlan. Az kétségtelen, hogy a terhelt szándékosan tett bejelentést a rendőrkapitányságon arra nézve, hogy az adott időpontban a gépkocsit ismeretlen tettesek ellopták, nem adott azonban a bíróság megfelelően számot arról, milyen ténybeli és jogi következtetés útján állapította meg, hogy a terhelt annak a tudatában tette meg a feljelentést, hogy a gépkocsit nem vitték el.
Az indokolási kötelezettség nem teljesítése elsődlegesen eljárási szabálysértés, és emiatt a Be. 284. §-ának rendelkezései szerint nincs helye felülvizsgálatnak. Az adott esetben azonban anyagi jogszabálysértés is megvalósult, mert a bíróság a törvény rendelkezését tévesen alkalmazta, nem vizsgálta ugyanis, hogy megvalósult-e a bűncselekmény törvényi tényállási eleme, nevezetesen, hogy a feljelentés megtételekor a terhelt tudatában volt-e annak, hogy a gépkocsit eltulajdonították. Ennélfogva a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti anyagi jogszabálysértéssel került sor a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására, és ez okból a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte.
A Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján elrendelt új eljárásban a bíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a terhelt tudva valótlan bejelentést tett-e 1991. szeptember 21-én a rendőrkapitányságon a gépkocsijának ellopásáról, avagy e tekintetben őt csupán gondatlanság terhelte. Az új el járás során vizsgálni kell azt, hogy mi indította a terheltet az esetleges valótlan feljelentés megtételére; valóban őrizetlenül maradt-e a rendőri intézkedés után a gépkocsi. E körben tanúként meg kell hallgatni a terhelt barátnőjét, aki a nyomozás során vallomást tett arról, hogy a terheltnek a rendőrség által történt elvitele után a gépkocsit elhagyta. Vizsgálni kell azt is, hogy a terhelt a gépkocsi eladásának időpontjában valójában Magyarországon tartózkodott-e, mert az eljárás során arra hivatkozott, hogy az útlevelének tanúsága szerint külföldön volt ebben az időpontban. Ugyancsak iratellenesen állapította meg a bíróság tényként azt, hogy a terhelt nem jelentette a hatóságnál, hogy bejelentés után ő is többször látta a gépkocsit a város területén, ugyanis a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán 1991. október 7-én történt meghallgatása során a terhelt elmondta, hogy az eset után 5-6 nap múlva látta a gépkocsit a városban.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bűncselekmény akkor valósul meg, amikor az elkövető a hatóságnál olyan valótlan bejelentést tesz, amely büntetőeljárás alapjául szolgál. Annak tehát a bűncselekmény megvalósulása szempontjából nincs jelentősége, hogy esetleg a gépkocsi később visszakerült a terhelthez, illetve édesapjához, és azt eladták. Annak sincs jelentősége, hogy a gépkocsi előkerülése után tett-e bejelentést a hatóságnál erről a tényről. A fentiek tisztázása után lesz a bíróság olyan helyzetben, hogy meg tudja állapítani: a terhelt a bejelentés idején általa tudottan valótlan tényt közölt-e a hatósággal, vagy sem, illetve a bejelentés megtételének időpontjában a gépkocsinak más által történt eltulajdonítása tekintetében őt csupán gondatlanság terhelte-e. Minthogy a hatóság félrevezetésének vétsége kizárólag szándékosan megvalósítható bűncselekmény, a kérdés tisztázása útján van lehetőség abban a kérdésben való állásfoglalásra, hogy a terhelt megvalósította-e a hatóság félrevezetésének vétségét. (Legf. Bír. Bfv. I. 376/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás