PK BH 1998/584
PK BH 1998/584
1998.12.01.
A vagyonmegosztásnál arra kell törekedni, hogy a kiváló tag üzletrészét természetben, elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására alkalmas vagyontárgyak formájában kapja meg [1992. évi II. tv. 33. § (3) bek., 35. § (2) bek.; PK 10.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 375 000 Ft-ot, a II. rendű felperesnek pedig 455 000 Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesek az alperesi jogelőd termelőszövetkezet tagjai voltak, akik kiválási szándékukat határidőben bejelentették, és akiket - az alperes által is elismerten - 375 000 Ft, illetőleg 455 000 Ft szövetkezeti üzletrész illeti meg. Úgy foglalt azonban állást, hogy ennek ellenében nem adhatók ki részükre az I. számú tanyaközpont általuk igényelt építményei a hozzá tartozó földrészlettel. Ezek forgalmi értéke ugyanis meghaladja a kiadni kért üzletrészek értékét, és a felperesek az értékkiegyenlítés megfizetésére nem képesek. Emellett az alperes a tanyaközpont további épületeiben olyan zárt technológiás állattartást folytat, amelyet más állatoknak a közelben történő elhelyezése lehetetlenné tenne. Ezért az elsőfokú bíróság a felperesi üzletrészek - alperes által is felajánlott - pénzben történő kifizetését rendelte el.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és az általuk igényelt tanyaépületek kiadása érdekében. Előadták, hogy megélhetésüket biztosító mezőgazdasági tevékenységüket nem pénz fizetése, hanem termelési eszközök kiadása biztosíthatja. Hangsúlyozták, hogy a perbeli vagyontárgyak kiadásának a lehetőségével az alperesnek számolnia kellett, aki ezért nem járt el jóhiszeműen, amikor ott zárt technológiás állattenyésztésbe kezdett. Előadták, hogy nem zárkóznak el a kiadott épületek alperes részére történő bérbeadásától sem. Sérelmezték, hogy a megítélt összegek után késedelmi kamatot sem kapnak.
Az alperesnek a tárgyaláson előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - alapos.
A felperesek a rendkívüli perorvoslatukat megalapozó jogsértést tartalmilag abban jelölték meg, hogy a mindkét fokú bíróság üzletrészük kiadását nem természetben, hanem pénzben rendelte el [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
Az 1992. évi II. törvény 33. §-ának (3) bekezdése, illetőleg 35. §-ának (2) bekezdése értelmében a kiválási szándékukat határidőben bejelentő felpereseknek megnyílt a joguk arra, hogy megkapják a szövetkezet vagyonának nekik jutó arányos részét, azaz a vagyonnevesítés során részükre juttatott üzletrész ellenében, annak értékében különböző vagyontárgyakat adjanak ki a részükre. Az érdekeltek megegyezésén alapuló közgyűlési határozat hiányában a felperesek a bíróságtól kérhették a vagyonmegosztást.
A törvény idézett rendelkezéseinek alkalmazásához a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében adott iránymutatása szerint törekedni kell arra, hogy a kiváló tag üzletrészét természetben, elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására alkalmas vagyontárgyak formájában kapja meg, melyet a pénz nem biztosít. Ennek az előzőekben hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből következő elvnek a megsértésével hozta meg mindkét fokú bíróság döntését. Fel kellett volna deríteni, hogy a felek által megjelölt vagyontárgyakon túlmenően - elsődlegesen az erre elkülönített vagyontárgyak közül - melyek azok a vagyontárgyak, amelyek a felperesi igény kielégítésére alkalmasak. Ezek közül bármelyik kiadását elrendelhette volna, kivéve, amely ellen valamennyi peres fél tiltakozik.
Mindezekre alapítottan a Legfelsőbb Bíróság megállapította a támadott jogerős ítélet jogszabályt sértő voltát, ezért azt - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak az alperes nyilatkozatának beszerzése útján azt kell megvizsgálnia, hogy az 1. számú tanyaközponton kívül melyek az alperesnek az olyan - elsődlegesen e célra elkülönített - vagyontárgyai, amelyek értékükre, használhatóságukra és egyéb adottságaikra figyelemmel alkalmasak a felperesek vagyonmegosztási igénye megfelelő kielégítésére, szem előtt tartva az alperes méltányos érdekét is. Ezt követően kerül a másodfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy az elsőfokú ítéletet felülbírálva a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozhasson.
A másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban figyelemmel kell lennie arra is, hogy indokolatlanul hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak azt a rendelkezését, amellyel a felpereseket a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával kötelezte részperköltség fizetésére, mert a perbeli esetben is a közös tulajdon megszüntetésére irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával kell (PK 10. IV/G.) rendelkezni a perköltség viseléséről.
A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a peres feleknek a felülvizsgálati eljárás során felmerült költségét csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről a másodfokú bíróságnak kell döntenie. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.353/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás