PK BH 1998/594
PK BH 1998/594
1998.12.01.
Apaság vélelmének megdöntése iránti perben a „tudomásszerzés” megítélése [Csjt. 43. § (5) bek.; Pp. 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy édesapjának, az 1929. június 29-én született és 1993. január 14-én elhunyt Sz. J.-nek a vérszerinti apja nem a születési anyakönyvben bejegyzett néhai Sz. K. volt. Előadta, hogy nagyanyja: Sz. G. és néhai Sz. K. házastársak voltak, de az édesapja születésekor már több éve különváltan éltek.
A bíróság jogerős végzésével - a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, a 130. § (1) bekezdésének h) pontjában foglalt okból - a pert megszüntette. Megállapította, hogy a felperes perindítási jogát a Csjt. 43. §-a (3) bekezdésének c) pontja biztosította, a felperes azonban a Csjt. 43. §-ának (5) bekezdésében írt, az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítására nyitva álló egyéves határidőt elmulasztotta.
Indokolása szerint a perbeli adatok bizonyították, hogy a felperes már az édesapja életében is tudott a származásával kapcsolatos kétségekről, azt pedig tényként lehetett megállapítani, hogy a felperes által a kárrendezési hivatalnál előterjesztett kérelem folytán legkésőbb 1994 márciusában már rendelkezésére állottak a felperes erre vonatkozó állításait alátámasztó tanúvallomások, illetve az az a családlap, mely néhai Sz. K. és Sz. G. különélését igazolta, továbbá a temetési számla arról, hogy gróf B. N. eltemettetéséről a felperes édesapja intézkedett. 1994 márciusában így már a felperes bittokában volt mindannak a bizonyítéknak, melyekre utóbb keresetét alapította, tehát 1996. február 26-án, illetve 23-án a tudomásszerzéstől számított, perindításra nyitva álló egyéves határidő eltelt. A jogerős végzés ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint 1996. január 4-én a közigazgatási perben kapott bírósági „útmutatás” alapján került abba a helyzetbe, hogy a származásáról véglegesen és egyértelműen tudomást szerzett, így az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Csjt. 43. §-ának (5) bekezdését, a másodfokú bíróság pedig indokolási kötelezettségének elmulasztásával hozott jogerős döntést az ügyben.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 43. §-ának (5) bekezdése szerint az apaság vélelmét a gyermek nagykorúsága elérése utáni egy évig, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg. Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.
Az alapul szolgáló ügyben az apaság vélelmének megtámadására nyitva álló határidőnek a relatív időtartamot, tehát az igényérvényesítésre jogosult felperesnek a kereset alapjául szolgáló tényekről való tudomásszerzéstől eltelt időszakot kellett tekinteni, mellyel kapcsolatban a Pp. 164. §-a értelmében a felperesnek kétséget kizáró módon bizonyítania kellett volna, hogy a megtámadás okáról, a származásával kapcsolatos alapos kétségek felmerüléséről a kereset benyújtását megelőző egy éven belül szerzett tudomást. Az ítélkezési gyakorlat szerint akkor, amikor a megtámadásra jogosult személy a keresetindítás alapjául szolgáló tényt megtudja, a megtámadás határideje megkezdődik, függetlenül attól, hogy ebben az időpontban már maradéktalanul rendelkezésére álltak-e a szükséges bizonyítékai vagy sem, mert az egyéves relatív határidő a még szükséges bizonyítékok beszerzésére elégséges időt biztosít.
A felperes saját előadása nem hagy kétséget afelől, hogy a felperesnek a néhai Sz. J. származásával kapcsolatos szóbeszédből, majd a kárpótlási ügyben 1994-ben rendelkezésre álló adatokból a megtámadás alapjául szolgáló tényről tudnia kellett, sőt azok elegendő bizonyítékul szolgáltak a per megindításához. A kereset késedelmes előterjesztésének valós indoka nem a tudomásszerzés tényleges időpontja volt, hanem a felperesnek az a felismerése, hogy az apaság vélelmének megdöntéséhez anyagi érdeke fűződik, ami azonban a Csjt. 43. §-a (5) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem értékelhető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.376/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás