595/H/1998. AB határozat
595/H/1998. AB határozat*
2000.12.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányosságának vizsgálata iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XII. Kerületi Önkormányzatának Képviselő-testülete által a tulajdonában álló lakások lakbéréről, valamint a lakbértámogatásról alkotott 17/1996. (VII. 17.) Kt. számú önkormányzati rendelet 20. § (2) bekezdése és 21. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
A Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője – miután a képviselő-testület törvényességi felhívásával nem értett egyet – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott jogkörében eljárva indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Budapest Főváros XII. Kerületi Önkormányzatának Képviselő-testülete által a tulajdonában álló lakások lakbéréről, valamint a lakbértámogatásról alkotott 17/1996. (VII. 17.) Kt. számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 20. § (2) bekezdésében és – azzal összefüggésben – a 21. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
Az Ör. 20. § (2) bekezdése felhatalmazza a polgármestert, hogy a lakbér mértékének közlésére megbízást adjon az ingatlankezelési feladatokat ellátó szervnek. A 21. § pedig arról rendelkezik, hogy a lakbérközlésen túl, a bérlőt értesíteni kell arról, hogy a bérbeadó a lakásbérleti szerződésen kívül milyen külön szolgáltatásokat biztosít, és az értesítésben közölni kell a külön szolgáltatások díját és a fizetés, továbbá az elszámolás díját.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. vitatott rendelkezései sértik az Alkotmány 44/A. §-ának (2) bekezdését, valamint 57. §-ának (5) bekezdését. A vitatott rendelkezések ellentétesek a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) rendelkezéseivel is, mert az Lt. alapján a bérleti jogviszony szerződésen alapuló jogviszony és egy adott szerződésen belül nem merülhet fel annak a lehetősége, hogy az egyes bérbeadói jogokat és kötelezettségeket más-más személy vagy szervezet gyakorolja. Az Lt. rendelkezései értelmében a bérbeadó személye – attól függően, hogy mely bérbeadói jogokról, kötelezettségekről van szó – nem változtatható.
A Budapest Főváros XII. Kerületi Önkormányzat tulajdonában álló lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadásának feltételeiről szóló 24/1993. (XII. 23.) számú önkormányzati rendelet rendelkezései értelmében a bérbeadói jogok gyakorlására és a bérleti szerződés megkötésére a polgármester kapott felhatalmazást a tulajdonos önkormányzattól. Az indítványozó álláspontja szerint a polgármester a bérleti szerződés egyik lényeges elemének, a lakbérnek a közlését és módosítását nem ruházhatja át az ingatlankezelési feladatok ellátására létrehozott szervére.
A közigazgatási hivatal törvényességi felhívásában foglaltakkal a képviselő-testület nem értett egyet. A képviselő-testület állásfoglalásának alapjául szolgáló előterjesztésben a jegyző kifejtette, hogy az Ör. vitatott rendelkezései nem a lakbér megállapítás jogának az ingatlankezelő szervre történő átruházásáról rendelkeznek. A lakbér-megállapításának joga az Ör. 2. § (1) bekezdése alapján a polgármester hatáskörébe tartozik. Az Ör. vitatott rendelkezései alapján a polgármester arra adhat megbízást az ingatlankezelő szervnek, hogy a polgármester által megállapított lakbért a bérlővel közölje. Az önkormányzat álláspontja szerint a vitatott rendelkezés nem a polgármesterre átruházott hatáskörnek az ingatlankezelési feladatot ellátó szervre történő további átruházására ad felhatalmazást, hanem arra, hogy a polgármester egy önkormányzati feladat – a megállapított lakbér mértékének közlése a bérlővel – ellátásával bízza meg az ingatlankezelő szervet. Ennek pedig az Ötv. 9. § (2)–(4) bekezdése, valamint 81. §-a alapján nincs akadálya.
II.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem megalapozott.
1. A lakbér mértékének megállapítása az Ör. 2. § (1) bekezdése alapján a polgármester hatáskörébe tartozik. Az Ör. 2. § (1) bekezdése a következőképpen szól:
"A rendelet alkalmazása során – a lakbér megállapítása tekintetében – a bérbeadói jogkör gyakorlása akkor is a polgármester hatáskörébe tartozik, ha a bérbeadásról, jogszabály rendelkezése alapján, más döntött. A polgármester e jogkörének gyakorlására megbízást adhat."
Az Ör. 20. §-ának vitatott (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:
"A polgármester a lakbér mértékének közlésére – ideértve a 10. §-on alapuló módosítást is – az ingatlankezelési feladatokat ellátó szervnek megbízást adhat."
Az Ör. 21. §-a a következőképpen szól:
"Arról, hogy a bérbeadó a lakásbérleti szerződésen kívül milyen külön szolgáltatást biztosít a bérlő részére, a rendeletben meghatározott lakbérközléssel egy időben kell a bérlőt értesíteni. Az értesítésben közölni kell a külön szolgáltatás fajtánként meghatározott díját és a fizetés, továbbá az elszámolás módját is."
E szabályok alapján megállapítható, hogy az Ör. szabályai alapján a lakbér mértékének megállapítása a polgármester jogkörébe tartozik, aki a lakbér mértékének közlésére, valamint a 21. §-ban meghatározott értesítésre megbízást adhat az ingatlankezelési feladatokat ellátó szervnek.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a szabályozás nem ellentétes az Lt. rendelkezéseivel.
Az Lt. a lakások bérletére vonatkozó szabályok megállapítása során a bérbeadó jogait és kötelezettségeit határozza meg. Az önkormányzati lakások tekintetében az önkormányzatot, mint a lakások tulajdonosát tekinti bérbeadónak és nem rendelkezik arról, hogy a bérbeadói feladatok ellátása, illetőleg jogok gyakorlása a helyi önkormányzat mely szervének a feladat- és hatáskörébe tartozik.
Az önkormányzati bérlakásokkal kapcsolatos bérbeadói feladatok ellátása és a bérbeadói jogok gyakorlása a helyi önkormányzat önkormányzati feladatainak körébe tartozik.
A vitatott szabály törvényességének megítélésekor az Alkotmánybíróságnak elsősorban az Ötv.-nek az önkormányzati feladat- és hatáskörök gyakorlására vonatkozó következő rendelkezéseiből kellett kiindulnia:
"9. § (1) Az önkormányzat jogi személy. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. A képviselő-testületet a polgármester képviseli.
(2) Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el.
(3) A képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a helyi kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható.
(4) A képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt: intézmény) alapíthat, kinevezi a vezetőiket. 1993. december 31. napját követően vállalat már nem létesíthető, gazdasági vállalkozás céljára a képviselő-testület gazdasági társaságot alapíthat, vagy szövetkezet alapítását kezdeményezheti."
"81. § (1) Az önkormányzat a helyi lakosság szükségleteiből és a jogszabályokból adódó feladatait saját költségvetési szerv útján, más gazdálkodó szervezet támogatásával, szolgáltatások vásárlásával, illetve egyéb módon látja el. Az önkormányzat feladataihoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit és a pénzügyi előírások keretei között önállóan alakítja ki az érdekeltségi szabályokat."
E rendelkezéseket figyelembe véve megállapítható, hogy az önkormányzati feladatok és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. Az önkormányzati feladatok ellátása tekintetében azonban a képviselő-testületnek széles körű mérlegelési jogköre van a tekintetben, hogy milyen módon gondoskodik e feladatok ellátásáról.
Az Ötv. 9. § (2) bekezdése alapján az önkormányzati feladatait elláthatja az önkormányzat szervei (polgármester, a képviselő-testület bizottságai, polgármesteri hivatal stb.) útján. Az Ötv. 9. § (4) bekezdése, valamint 81. §-ának (1) bekezdése alapján közszolgáltatási feladatainak eleget tehet úgy is, hogy e feladatok ellátására költségvetési szervet, gazdasági társaságot, egyéb szervezetet alapít, illetőleg a feladat ellátásával más szervezetet bíz meg.
Más – a képviselő-testületnek korlátozottabb mérlegelési lehetőségeket biztosító – szabályokat állapít meg az Ötv. 9. § (3) bekezdése az önkormányzati hatáskörök, döntési jogosítványok gyakorlásával kapcsolatosan, amikor meghatározza azoknak a választott önkormányzati szerveknek a körét, amelyekre a képviselő-testület hatáskört ruházhat. A hatáskör-átruházással kapcsolatosan az idézett rendelkezés kimondja azt is, hogy az átruházott hatáskör további átruházásának nincs helye és az Ötv. 10. §-ában meghatározza a képviselő-testület át nem ruházható hatásköreinek körét is.
Az önkormányzati tulajdonban álló lakások fenntartása, a hasznosításukról való gondoskodás, az önkormányzati bérlakásokkal való gazdálkodás során nyújtott lakossági szolgáltatás olyan önkormányzati feladat, amelyet a helyi önkormányzat elláthat a saját szervei útján, de elláthat olyan módon is, hogy a feladat ellátásával más szervet bíz meg.
Erre tekintettel rendelkezik úgy az Lt., hogy önkormányzati bérlakások esetén a bérleti szerződés tartalmának lényeges elemeit a képviselő-testület önkormányzati rendeletben köteles meghatározni. A képviselő-testület rendeletében szabadon dönt arról, hogy a bérbeadói feladatok közül, melyeket tart fenn a saját szervei számára és melyek gyakorlását utalja a megbízása alapján, a nevében eljáró szervre. A bérbeadói jogok gyakorlására jogosult köteles a képviselő-testület rendeletében meghatározottak szerint, valamint a rendeletben meghatározott önkormányzati szervek döntéseinek megfelelően ellátni feladatait.
2. A lakbér mértékének megállapításáról egyrészt az Lt. 34. §-a, másrészt az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) rendelkezik.
Az Lt. 34. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza:
"34. § (1) Az önkormányzati lakások lakbérének mértékét és az önkormányzati lakbértámogatást önkormányzati rendelet állapítja meg.
(2) A lakbér mértékét a lakás alapvető jellemzői, így különösen: a lakás komfortfokozata, alapterülete, minősége, a lakóépület állapota és településen, illetőleg a lakóépületen belüli fekvése, továbbá a szerződés keretében a bérbeadó által nyújtott szolgáltatás figyelembevételével kell meghatározni.
(3) Az önkormányzati lakbértámogatás mértékét és feltételeit a bérlők vagyoni, jövedelmi, szociális és egyéb körülményeihez igazodóan kell megállapítani.
(4) Önkormányzati rendelet határozza meg az önkormányzati lakbértámogatásra való jogosultság megállapításának eljárási rendjét és a lakbértámogatás folyósításának módját.
35. § (1) A bérlő köteles megtéríteni a bérbeadó által nyújtott és a szerződésben – vagy más megállapodásukban – meghatározott külön szolgáltatás díját.
(2) A külön szolgáltatás díját önkormányzati rendelet, illetőleg más jogszabály keretei között a bérbeadó állapítja meg."
Az Ártv. 7. §-a, valamint mellékletének B) része alapján a települési önkormányzati lakások bérleti díjának megállapítása szolgáltatás legmagasabb hatósági árának megállapítását jelenti.
E szabályok szerint a lakásbérleti díj mértékének megállapítása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik, a képviselő-testület jogszabályban köteles rendelkezni a lakbér mértékéről. Ez nem jelenti azt, hogy minden egyes lakás tekintetében önkormányzati rendeletnek kell megállapítania a lakbér mértékét. A képviselő-testület az önkormányzati tulajdonban álló lakások lakbérövezeteiről, a lakbérmegállapítás és a lakásfenntartási támogatás elveiről, valamint a lakásépítés támogatásának rendszeréről szóló 50/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet keretei között rendelkezhet úgy, hogy a lakbér mértékére vonatkozó általános szabályokat állapítja meg és az Lt. 34. § (2) bekezdésében meghatározott, a nyújtott szolgáltatás minőségével arányos differenciált lakbér-megállapítási kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy rendeletében szabályozza az általánosan megállapított lakbér mértékét csökkentő, illetőleg növelő tényezőket, illetőleg a csökkentés vagy növelés mértékét. Ezt a megoldást választotta az Ör. is. Azaz mindazokban az esetekben, amikor ezek a lakbér mértékét növelő és csökkentő, valamint engedményre okot adó tényezők fennállnak az adott lakás bérleti díjának mértékét egyedi, az Ör. rendelkezéseinek alkalmazásán alapuló döntésben kell megállapítani. Azaz ebben az esetben olyan önkormányzati hatáskör, döntési jogosultság gyakorlására van szükség, amelyet a képviselő-testület csak az Ötv. 9. § (3) bekezdésében meghatározott szerveire ruházhat át.
Az Ör. – az Ötv. e rendelkezésére figyelemmel – a lakbér mértékének megállapítását a polgármester hatáskörébe utalja azzal, hogy lehetőséget ad arra, hogy a polgármester e jogkörének gyakorlására megbízást adjon. Azt, hogy a lakbérek megállapításával kapcsolatosan mely körben adhat megbízást a polgármester az ingatlankezelő szervnek az Ör. vitatott 20. § (2) bekezdése határozza meg.
Az Ör. 20. § (2) bekezdése nem arra hatalmazza fel a polgármestert, hogy a lakbér mértékének megállapítására adjon megbízást, hanem arra, hogy egy azzal összefüggő feladat ellátásával, a lakbér mértékének közlésével bízza meg az ingatlankezelő szervet. A polgármester e felhatalmazása tehát nem arra szól, hogy a lakbér mértékének megállapításával hatáskörét átruházza az ingatlankezelő szervre, hanem arra, hogy megbízza az ingatlankezelő szervet azzal, hogy a polgármester által megállapított lakbér mértékét közölje a bérlővel.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vitatott rendelkezések – mivel mind a polgármester, mind az ingatlankezelési feladatokat ellátó szervezet a tulajdonos önkormányzat nevében, a tulajdonosi jogokat gyakorló képviselő-testület felhatalmazása alapján látják el a lakbér mértékének megállapításával kapcsolatos bérbeadói feladataikat – nem ellentétesek sem Lt., sem az Ötv. rendelkezéseivel, magasabb szintű jogszabályba nem ütköznek, ezért nem sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
3. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. vitatott rendelkezése sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való jogot is.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza:
"(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
Az Lt. rendelkezései alapján sem a lakbér mértékének megállapítása, sem a lakbér mértékének közlése nem minősül olyan hatósági határozatnak, amely ellen az Alkotmány e rendelkezése alapján a jogorvoslat joga megilleti az érintettet. A lakbér mértékének megállapítása nem minősül az Alkotmány e rendelkezésének hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági döntésnek.
Az Lt. 6. § (2) bekezdése a lakbér mértéke tekintetében a bérbeadó és bérlő között felmerült jogvita eldöntéséről rendelkezik a következő módon:
"(2) Ha a felek a lakbérben vagy a lakbér módosításában nem tudnak megegyezni, annak megállapítását a bíróságtól kérhetik. A bíróság jogerős határozatáig a lakásért a korábban fizetett, ennek hiányában a bérbeadó által közölt lakbért kell fizetni."
Az Ör. vitatott rendelkezései és az Alkotmány 57. § (5) bekezdése között tehát tartalmi összefüggés nem állapítható meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. vitatott rendelkezései tekintetében az indítványozó által állított törvény- és alkotmánysértés nem állapítható meg, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. december 12.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás