BK BH 1998/6
BK BH 1998/6
1998.01.01.
A magánlaksértés bűntette – és annak kísérlete – mellett az azzal alaki halmazatban álló garázdaság vétsége nem állapítható meg [Btk. 176. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (4) bek.].
A városi bíróság a vádlottat garázdaság vétsége, magánlaksértés vétsége és ittas jármÜvezetés vétsége miatt - mint visszaesŰt - halmazati büntetésként fŰbüntetésül 6 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 1 évre a közügyektŰl eltiltásra, valamint 1 év 6 hónapra a közúti jármÜvezetéstŰl eltiltásra ítélte. A tényállás az alábbiakban összegezhetŰ:
A 30 éves, többszörösen büntetett elŰéletÜ, most visszaesŰként felelŰsségre vont vádlott 8 általános iskolát végzett. Szakképzettsége nincs. Alkalmi munkából, havi mintegy 20 000 forintjövedelme van, vagyontalan. Házastársa gyesen van, és havonta 10 000 forintot kap kézhez. A vádlottnak két kiskorú gyermeke van, közülük egyet saját háztartásában nevel, egy pedig a volt élettársánál van elhelyezve. A vádlott 1996. január 19-én a lakóhelyérŰl gépkocsival E.-re utazott, hogy az ott lakó kiskorú gyermekét meglátogassa. A gépkocsit az ismerŰse vezette. A városba érve betértek egy italboltba, ahol a vádlott konyakot és sört fogyasztott. Ezt követŰen a sértett családi házához hajtottak. Itt a vádlott volt élettársa a vádlottal közölte, hogy lánya nem tartózkodik otthon, és ezért nem engedi be Űt a lakásba. A vádlott ekkor trágár kifejezéseket használva szitkozódni kezdett, de elhagyta a helyszínt. Az italboltba visszatérve a vádlott négy féldeci konyakot és fél liter sört ivott meg, majd 13 óra 30 perckor Ű maga ült be a gépkocsiba, és azzal a sértett házához hajtott. Itt a vádlott volt élettársa az ittas vádlottat távozásra szólította fel. A vádlott ezen feldühödött, kiabálni, veszekedni kezdett, majd fenyegetŰzve a gépkocsijából kivett egy nagyméretÜ fejszét, és a fejszével a lakásba való bejutás érdekében két ütést mért a bejárati ajtóra, aminek következtében az ajtó katedrálüvege betört, és 380 forint kár keletkezett.
A vádlott cselekményétŰl és botrányos magatartásától megriadva a vádlott volt élettársa a kisgyermekével, valamint az anyjával elmenekült a helyszínrŰl. A vádlott megbotránkoztató cselekményét mások is észlelték.
A vádlott - felismerve, hogy a lakásba nem tud bejutni - a fejszét a személygépkocsiba visszatette, és a helyszínrŰl elhajtott. Közben a "B" kategóriára érvényes gépjármÜvezetŰi engedélyét elvesztette. (Ezt egyébként a nyomozati eljárás során megtalálták, lefoglalták, és a kiállító rendŰrkapitányságnak megküldték.)
A vádlottat az idŰközben értesített rendŰrjárŰr a város belterületén, az egyik útkeresztezŰdésben elfogta, és vérvételre elŰállította. A vádlott vérében a cselekmények elkövetésekor 1,62 ezrelék alkoholkoncentráció volt, mely közepes fokú befolyásoltság állapotának felel meg.
Az irányadó tényállásból az elsŰfokú bíróság okszerÜen vont következtetést a vádlott bÜnösségére, amelyet a perorvoslatának bejelentésekor már nem kifogásolt.
A cselekmények jogi értékelése kapcsán a megyei bíróság csak az ittas jármÜvezetés vétsége [Btk. 188. § (1) bek] tekintetében értett egyet a városi bíróság álláspontjával. A magánlaksértést illetŰen kétségtelen, hogy csak kísérletrŰl lehet szó. Ez ugyanis csak akkor lenne befejezett, ha a vádlott teljes testével bejutott volna a lakásba (BJD 8716. BH 1993/72. sz.).
A cselekmények magánlaksértés vétsége kísérleteként történt értékelése téves. A megyei bíróság e körben elöljáróban rámutat arra, hogy a magánlaksértés (vétségként) már azzal is megvalósul, ha az elkövetŰ a lakásban lakó akarata ellenére oda felfegyverkezve bemegy [Btk. 176. § (2) bek. c) pont]. Az az elkövetŰ, aki az ilyen bemenetel során nagyméretÜ fejszét, azaz élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál, "felfegyverkezett". Ha a felfegyverkezett elkövetŰ a bemenetel érdekében személy elleni erŰszakot, fenyegetést vagy dolog elleni erŰszakot is alkalmaz, ezzel egyben megvalósítja a Btk. 176. §-ának (1) bekezdése szerinti vétség törvényi tényállása egyik fordulatát is. Márpedig a Btk. 176. §-ának (4) bekezdése szerint a büntetés bÜntett miatt 3 évi szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a (2) bekezdésben írt módon követik el. Az éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve történŰ és csoportos elkövetés társadalomra veszélyessége olyan fokú, amely az erŰszakkal vagy fenyegetéssel párosulva a súlyosabb minŰsítést indokolja.
Mindez kísérlet esetén - azaz amikor a felfegyverkezett elkövetŰ az erŰszak ellenére nem jutott be a lakásba - is megfelelŰen irányadó. A vádlott jogtalanul és erŰszakkal kívánt behatolni a sértett lakásába, és ennek érdekében a magához vett nagyméretÜ fejszéjét használta. Ezt a cselekményét ezért a megyei bíróság a kifejtettekre utalva magánlaksértés bÜntette [Btk. 176. § (4) bek] kísérletének minŰsítette.
Ugyanakkor a megyei bíróság a garázdaság vétségét [Btk. 271. § (1) bek.] nem látta bÜnhalmazatban megállapíthatónak. A vádlott a behatolás érdekében kifejtett tevékenysége egyszersmind megbotránkoztató és riadalmat keltŰ is volt. Azt egyébként többen - és nemcsak a magánlaksértés sértettje - észlelték.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a garázdaság megvalósulását a személyes indíték önmagában nem zárja ki: az eshetŰleges szándékkal is megvalósítható, így - egyidejÜleg - valóban megvalósult a garázdaság vétségének a törvényi tényállása is. Az sem vitás, hogy a magánlaksértés vétsége mellett az ugyanakkor megvalósult garázdaság vétsége általában bÜnhalmazatban állapítandó meg, a magánlaksértés vétségének a törvényi fenyegetettsége ugyanis nem súlyosabb a garázdaság alapeseténél, sŰt annál alacsonyabb. Más a helyzet akkor, ha az elkövetŰ a magánlaksértés bÜntettét, illetve ennek kísérletét valósítja meg, melynek fenyegetettsége 3 évig terjedŰ szabadságvesztés, tehát meghaladja a garázdaság vétségének a büntetési tételét. A garázdaság szubszidiárius bÜncselekmény és ha egyidejÜleg súlyosabban fenyegetett bÜncselekmény törvényi tényállása is megvalósul, amellett alaki halmazatban nem állapítandó meg.
A megyei bíróság megjegyzi, hogy a garázdaság vétségének a törvényi tényállása nem a magánlaksértéstŰl függetlenül, attól elkülönülten valósult meg, erre figyelemmel a garázdaság vonatkozásában külön felmentŰ rendelkezés meghozatala nem indokolt.
A halmazati büntetés kiszabása során az elsŰfokú bíróság a bÜnösségi körülményeket helyesen értékelte. A megyei bíróság azonban külön súlyosítóként vette figyelembe a vádlott visszaesŰ voltát és a garázda módon való elkövetést.
Mindezek figyelembevétele mellett a megyei bíróság úgy látta, hogy a vádlottal szemben kiszabott fŰbüntetés nem súlyosabb a szükséges és arányos joghátránynál, így ez a büntetés nem volt enyhíthetŰ. A vádlottal szemben pénzbüntetés csak az enyhítŰ rendelkezés felhívásával lett volna kiszabható, a Btk. 87. §-ának (2) bekezdése alkalmazásának az elŰfeltételei azonban nem állottak fenn.
A vádlott elŰéletére és a cselekmények jellegére figyelemmel méltatlanná vált a közügyekben való részvételre, így vele szemben a bíróság indokoltan szabott ki közügyektŰl eltiltás mellékbüntetést. Minthogy ennek tartamát a városi bíróság a törvényi minimumban határozta meg, ennek a mérséklése eleve nem jöhetett szóba.
A vádlott az ittas jármÜvezetéssel egyértelmÜen kifejezésre juttatta, hogy a közlekedés biztonságára veszélyt jelent, így ezt a mellékbüntetést is indokoltan alkalmazta az elsŰfokú bíróság. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 218/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás