BK BH 1998/61
BK BH 1998/61
1998.02.01.
Nem értékelhető az önbíráskodás bűntette kísérleteként, ha a vádlott hangos üzleti vita sikertelensége miatti mérgében a sértettet arcul üti, majd a helyszínről nyomban eltávozik [Btk. 16. §, 273. §; Be. 214. § (3) bek. a) pont].
A városi bíróság a vádlottat önbíráskodás bűntettének kísérlete és súlyos testi sértés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 1 év börtönbüntetésre ítélte, a büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A városi bíróság által megállapított tényállás szerint a 41 éves vádlott kereskedő szakképzettségű egyéni vállalkozó. Az ügy sértettje is egyéni vállalkozó. Üzleti kapcsolatban álltak egymással, és jó viszony volt közöttük. 1996 szeptemberében a vádlott - anélkül, hogy pontos elszámolást készítettek volna - továbbértékesítésre cipőket adott át a sértettnek. Ezt követően úgy találta, hogy a sértett a ténylegesen kifizetettnél 6 párral több cipőt vitt el tőle, így 19 230 forinttal adósa maradt.
A vádlott 1996. szeptember 18-án reggel 7 óra körüli időben a ruhapiacon felkereste a sértettet az elárusítósátrában. Abból a célból ment oda, hogy az elszámolásukat az ő javára rendezzék. Amikor a sértett a tartozását nem ismerte el, a vádlott vitatkozni, veszekedni kezdett, majd egy közepes erejű ökölcsapást mért az arcára. Az ütés következtében a sértett háttal a földre esett, és a szája vérezni kezdett. Az ütés nyomán a bal felső I. foga kitörött, a fogínye elrepedt és fogmedernyúlvány-törést szenvedett. A vádlott az ütés után nyomban eltávozott a helyszínről, a követelését nem ismételte meg, a sértett pedig orvoshoz ment. A sérülés tényleges gyógytartama 3-4 hét volt, és maradandó fogyatékosság nem keletkezett.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentés végett fellebbezett.
A tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére a súlyos testi sértés vonatkozásában.
Az kétségtelen, hogy az önbíráskodás bűntette, illetőleg annak kísérlete mellett mind a könnyű testi sértés, mind pedig a súlyos testi sértés valóságos alaki halmazatban állhat. A Btk. 273. §-ának (1) bekezdése szerinti önbíráskodás lényege az, hogy az elkövető a vagyoni igénye érvényesítése céljából a törvényes utat megkerülve, önkényesen használ erőszakot vagy fenyegetést. Az önbíráskodás törvényi tényállása akkor valósul meg, amikor a passzív alany az erőszakkal vagy fenyegetéssel történt kényszerítés hatására az elkövető által kívánt magatartást tanúsítja. Nem feltétele viszont a befejezettségnek, hogy bármiféle következmény is beálljon, mivel - a zsarolással ellentétben - ennél a bűncselekménynél a károkozás nem szerepel a törvényi tényállásban. A fentebb írtakból is kitűnően az adott esetben befejezett önbíráskodás bűntette eleve nem jöhet szóba. Vizsgálni kellett viszont, hogy az önbíráskodás kísérlete megvalósult-e.
A vádlott és a sértett között lefolyt vita során a vádlott részéről fenyegetés nem hangzott el, amely valóban félelmet keltő, tehát tényállásszerű lett volna. A vádlott által alkalmazott ökölcsapás kétségtelenül az erőszak fogalmi körébe tartozik, az ilyen bántalmazás azonban csak akkor értékelhető az önbíráskodás kísérletének, ha azt célzatosan, azaz a kikényszerítés érdekében alkalmazzák. Az irányadó tényállásból viszont az állapítható meg, hogy a vádlott mérgében, hangossá vált vitájuk eredménytelensége miatt feldühödve ütötte meg a sértettet. Erre utal, hogy ezt követően nyomban elhagyta a helyszínt, és a sértett sátrától eltávozott, és a követelését már nem is ismételte meg.
A másodfokú bíróság minderre figyelemmel az önbíráskodás bűntettének a kísérletét nem látta megállapíthatónak, bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottat az önbíráskodás miatt ellene emelt vád alól.
Miután a vádlott terhére csak egy bűncselekmény állapítható meg, a megyei bíróság a halmazatra való utalást, valamint a halmazatnak súlyosítókénti értékelését mellőzte.
A városi bíróság egyébként a bűnösségi körülményeket helyesen vette számba, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. A bűnösségi kör szűkülésére, az enyhébbé vált fenyegetettségre figyelemmel azonban a megyei bíróság a szabadságvesztés mértékét 4 hónapi börtönbüntetésre enyhítette, ezzel összhangban a felfüggesztés próbaidejét is 2 évre mérsékelte. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 214/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás