BK BH 1998/62
BK BH 1998/62
1998.02.01.
A fiatalkorú vádlott az édesapja sérelmére egyenes szándékkal elkövetett emberölés esetén általában nem hivatkozhat eredményesen a jogos védelmi helyzetre, minthogy a lemenőt az apja támadása esetén kitérési kötelezettség terheli [Btk. 29. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság ítéletében a fiatalkorú I. r. vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg, ezért őt 2 év 6 hónapi, a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet a II. r. fiatalkorú vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett. A megállapított tényállás lényege a következő.
A 16. életévét alig betöltött fk. I. r. vádlott a szakmunkásképző intézetben kőművestanuló volt. A szüleinek a házassága fokozatosan megromlott, édesapja: az ügy sértettje ittas állapotban az édesanyját és a fiatalkorú vádlottat is többször tettlegesen bántalmazta, amelynek következményeként az édesanyja 1991. április végén elköltözött a közös lakásból a vádlott húgával együtt. Az I. r. vádlott ettől kezdődően lényegében egyedül élt a lakásban, egyedül gondoskodott magáról, mivel édesapja 1990. június 15-től folyamatosan külföldön, Németországban dolgozott. Az apja anyagilag gondoskodott róla. A vádlottnak gyenge a viselkedési fékrendszere, alacsony az önszabályozási szintje, antiszociális, pszichopáthia irányába haladó a személyiségfejlődése, ezek a tényezők azonban a beszámítási képességét nem korlátozták.
A Németországban dolgozó sértett váratlanul érkezett haza, és mivel nem tudott bemenni a lakásba, a délelőtti órákban a helyi italboltba ment, ahol szeszes italt fogyasztott. A fiatalkorú vádlott a nagybátyjától értesült arról, hogy az apja hazaérkezett, és félt tőle, mert a tanulmányi eredménye nem volt kielégítő, és az apjától átvett 600 márkával sem tudott elszámolni.
Ezen a napon 14 óra tájban találkozott a fiatalkorú vádlott az apjával, aki szemrehányást is tett neki a gyenge tanulmányi eredménye és a pénz elköltése miatt, és rövid idő múlva bántalmazni kezdte a nála gyengébb fizikumú fiát. Ököllel arcul ütötte, amelynek következtében a vádlott orra betört, a szája kirepedt, és vérző sérülése keletkezett. A fiatalkorú vádlott a további ütések elől behátrált a konyhából nyíló kazánházba, ahová a sértett követte. A fk. I. r. vádlott itt felkapott egy 56 cm hosszú, 2,7 cm átmérőjű és 0,4 cm falvastagságú vascsövet, amivel maga előtt hadonászott, a sértett felé csapkodott, de nem ütötte meg őt. A sértett erre kihátrált a konyhába, ahová a fiatalkorú vádlott utánament. A fiatalkorú vádlott ezután behátrált a kisszobába, ahová az apja követte. A fiatalkorú itt tovább csapkodott a vascsővel, amit az apja megpróbált lefogni, és ekkor az I. r. vádlott rácsapott a vascsővel az apja csuklójára. A heverő mellett egymással szemben állva a sértett a fiatalkorú vádlott arca felé ütött, de nem érte el, ekkor a lendülettől a sértett a jobb oldalára a heverőre esett. Az I. r. vádlott ekkor a vascsövet a feje fölé emelte, és azzal nagy erővel a sértett fejének bal oldalára ütött, majd folyamatosan ugyanilyen erővel egymás után még három-négy ütést mért a sértett koponyájának a bal oldalára.
A fiatalkorú vádlott bántalmazása következtében a sértett többszörös darabos, kiterjedt koponya-és koponyaalapi törést, keményburok-szakadást, agyroncsolódást és agybénulást szenvedett, ami a halálának az azonnali bekövetkezését eredményezte.
A fiatalkorú vádlott ezt követően egy törülközőt csavart a sértett fejére, egy műanyag szatyrot húzott rá, és azt egy dróttal a nyakánál átkötve kizúzta a kisszobából. A folyosóra ért, amikor megjelent a II. r. vádlott, aki a barátja volt. Ezt követően megkérte a II. r. vádlottat, hogy tolja ki a garázsból a talicskát, amit az meg is tett. Ezután az I. r. vádlott a talicskára helyezett sértettet betolta a garázsba, és a holttestet egy fóliával letakarta, majd az éjszaka folyamán az épület udvarán levő sarokban elásta. Később az édesanyjának elmondta a történteket, aki ezt bejelentette a rendőrségen.
A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész a fk. I. r. vádlott terhére súlyosításért; a vádlott és védője a cselekmény téves minősítése miatt és enyhítésért, valamint a bűnügyi költség mérséklése végett jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta és a vádlottal szemben hosszabb tartamú főbüntetés kiszabását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a büntetőeljárást, és rendkívül széles körű bizonyítást folytatott le. Nagy hangsúlyt helyezett a fiatalkorú vádlott beszámítási képességének a tisztázására, ennek érdekében kiegészítő orvos szakértői véleményt is beszerzett, és más igazságügyi elmeorvos szakértőt is bevont a vizsgálatba, végül megkereste az Egészségügyi Tudományos Tanácsot is a szakértői vélemények felülvéleményezésére.
Az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemények egyébként nem indokolták az Egészségügyi Tudományos Tanács megkeresését, mert egyértelműen tisztázható volt, hogy a fiatalkorú vádlott beszámítási képessége a cselekmény elkövetésekor és jelenleg is kifogástalan, így ez a felesleges bizonyítás az eljárás jelentős elhúzódását és tetemes bűnügyi költséget eredményezett.
Az elsőfokú bíróság a tényállást az I. r. vádlottnak a főügyészségen és a tárgyaláson tett - a nyomozati eljárás során előadott és az önvallomásában írt vallomásával lényeges körülmények tekintetében eltérő - vallomásai alapján állapította meg. Figyelemmel az elsőfokú bíróság által mérlegelés útján e két utóbbi vallomás alapján megállapított tényállásra, a Legfelsőbb Bíróság ezt a felülbírálat során a megindokolt tények alapulvételével mint megalapozott tényállást fogadta el, mely a fellebbezési eljárás során irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság iratszerűen állapította meg az I. r. vádlott bűnösségét, amelynek a ténybeli alapja az volt, hogy a tényállásszerű ölési cselekményt a vádlott követte el, amikor a vallomása szerint - amelyet az igazságügyi orvos szakértői vélemény is megerősített - a sértett fejét megtámasztott helyzetben, a kezében levő vascsővel 5 esetben nagy erővel megütötte.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett az I. r. vádlott bűnösségére, és a cselekményt az anyagi büntetőjogi rendelkezéseknek megfelelően minősítette.
Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a vádlott szándéka célzatosan az édesapja életének a kioltására irányult, amikor a vascsővel a már védekezésre képtelen sértett fejére nagy erővel 5 ütést mért, vagyis annak halálát kívánva, egyenes ölési szándékkal cselekedett.
A védő a fellebbezési eljárás során nem tartotta fenn a cselekmény jogi minősítésére és a jogos védelmi helyzet megállapítására irányuló fellebbezését, és csupán a büntetés enyhítését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság - a megyei bíróság jogi álláspontjával egyetértve - csupán utal arra, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak az élet és testi épség védelméről szóló 15. számú irányelvének III. fejezetében írtak szerint a jogtalan támadás elől kivételesen a hozzátartozót, a felmenője (szülője), testvére, házastársa részéről az ellene intézett, illetőleg fenyegető támadás esetén büntetőjogilag közömbös elhárítási mód választásának a kötelezettsége terheli, ami azt jelenti, hogy a lemenő etikai okból kitérni köteles. Éppen azért az adott esetben a jogos védelmi helyzet megállapítására sor nem kerülhetett, és a Btk. 167. §-ának megállapításához szükséges előfeltételek, a fiziológiás tudatot elhomályosító indulat, valamint a méltányolható ok sem volt megállapítható.
A büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket a megyei bíróság általában helyesen sorolta fel, de a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyát, azt hogy egy 40 éves sértett vesztette el az életét, nem értékelte kellő súllyal.
A büntetés mértékét meghatározó tényezők köre még további kiegészítésre és helyesbítésre szorul. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az enyhítő körülmények köréből mellőzte az I. r. vádlott pszichopáthia irányába hajló személyiségfejlődését, figyelemmel arra, hogy ez a körülmény a beszámítási képességét semmiben sem érintette. További enyhítő körülményként vette azonban figyelembe a 16 éves fiatalkorú vádlott magárahagyatottságát, a sértett közrehatását és jelentős mértékben azt a tényt, hogy a fiatalkorú vádlott hosszú idő óta önhibáján kívül áll a büntetőeljárás hatálya alatt.
Mindezek figyelembevétele mellett a Legfelsőbb Bíróság a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést alaposnak találta. Úgy látta, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú, etikailag súlyosan elítélendő cselekmény elkövetése esetén az elsőfokú bíróság által kiszabott 2 év 6 hónapi, a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztés nem áll arányban az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, a fiatalkorú vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával, és nem szolgálja a Btk. 108. §-ában írt büntetési célt. Ezért az I. r. vádlottra kiszabott főbüntetés tartamát 4 év 6 hónapra súlyosította. Indokolatlannak találta a Legfelsőbb Bíróság az eggyel enyhébb [Btk. 45. § (2) bek.] büntetés-végrehajtási fokozat alkalmazását, ezért a Btk. 111. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a szabadságvesztést a fiatalkorúak börtönében rendelte végrehajtani. Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság szükségtelenül rendelte el az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményének a beszerzését, ezért az ebből eredő 9700 forint bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést úgy változtatta meg, hogy az az államot terheli. (Legf. Bír. Bf. III. 564/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás