BK BH 1998/63
BK BH 1998/63
1998.02.01.
A jogos védelmi helyzet nem áll fenn, ha a sértett fenyegető kijelentése nem azonnali (közvetlen), hanem egy esetleges és későbbi bántalmazást helyez kilátásba (Btk. 29. §, 167. §).
Az elsőfokú bíróság az 1996. szeptember 3-án meghozott ítéletével a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt 3 év 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az elvált vádlott 1991-ben néhány hónapig együtt élt a sértettel, aki az együttélés megszűnése után rendszeresen zaklatta, és a szerelmével üldözte az őt elutasító nőt, a vádlottat, és közöttük több ízben tettlegességre is sor került.
1995. szeptember 15-én a vádlott a házban lakó ismerőse lakásában összetalálkozott az ott italozó és már ittas sértettel. A lakás bérlője és a felesége ekkor ittasan aludtak. A vádlott távozásra szólította fel a sértettet, aki azonban rátámadt, és hangoztatva, hogy magáévá teszi, sérüléseket okozó módon bántalmazta. A vádlott a dulakodás közben megharapta a sértett egyik ujját, mire az felhagyott a támadással, és leült a heverőre.
Az indulatos állapotban levő vádlott ekkor kiszaladt a konyhába, felkapott egy nagyméretű konyhakést, visszament a szobába, és az ültéből felemelkedő sértettet nagy erővel mellbe szúrta. A kés áthatolt a szívkamrán, és a sértett a helyszínen meghalt.
Az ítélet ellen az ügyész a téves minősítés miatt és súlyosításért; a vádlott enyhítésért, a védő a jogos védelem megállapításáért és enyhítésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést visszavonta, és az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait megtartva folytatta le az eljárást, és az ítélete megalapozott. A tényállás a vádlottnak a másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata alapján mindössze azt a kiegészítést igényli, hogy a vádlott két kiskorú gyermekén kívül az élettársa egy kiskorú gyermeke is a háztartásában van.
Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekmény minősítése törvényes.
A védő érvelése szerint, amikor a sértett a bántalmazással felhagyott, csak a tényleges támadás szűnt meg, de a lakás kis méretéből, a sértett közelségéből és fenyegető kijelentéséből következtetve, a jogtalan támadással való közvetlen fenyegetés, így a jogos védelmi helyzet továbbra is fennállott. A vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, ezért a felmentésének vagy a védekezés szükséges mértékének a túllépése miatt a Btk. 29. §-ának (3) bekezdése alkalmazásának van helye.
Ez az álláspont téves. A sértett fenyegető kijelentése nem azonnali, hanem egy esetleges és későbbi bántalmazást helyezett kilátásba, ezért amikor a vádlott a folyosóra egyébként nyitott konyhába kiment, a sértett pedig a szobában maradt ülve, a támadás közvetlen folytatásával való fenyegetés nem állt fenn, amikor tehát a vádlott a szobába visszament, és a sértettet megszúrta - a sértett fenyegető kijelentésétől függetlenül -, nem volt jogos védelmi helyzetben. A büntetést befolyásoló körülmények felsorolása azt a kiegészítést igényli, hogy a vádlott beszámíthatóságának enyhe fokú korlátozottsága is enyhítő körülmény, és nem a két, hanem három kiskorú gyermek tartását kell enyhítő körülményként értékelni.
Az enyhítő körülmények kellő értékelést nyertek azzal, hogy a bíróság a törvényi büntetési tétel középmértékénél jóval alacsonyabb tartamú szabadságvesztést szabott ki, és azt börtön helyett fogházban rendelte végrehajtani. A büntetés eltúlzottan súlyosnak nem tekinthető, annak enyhítésére indok nincs, ezért az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 2207/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás