PK BH 1998/74
PK BH 1998/74
1998.02.01.
A használat rendezése több haszonélvező között [Ptk. 157-159. §-ok; PK 8. sz.].
A felperes gyermeke a IV. rendű alperes, az I. és II. rendű alperesek az unokái. A III. rendű alperes a IV. rendű alperes házastársa volt, házasságukat a bíróság jogerős ítéletével felbontotta.
A perbeli üdülőingatlannak az egészhez viszonyított 438/805 eszmei illetőségét a felperes az 1979. november 12. napján kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a kiskorú unokái részére, a megszerzett eszmei hányadra a haszonélvezeti jogának kikötése mellett. Ez a szerződés tartalmazta azt, hogy az eladó és a tulajdonostársak az ingatlan használatát korábban megosztották, ehhez képest az eladott hányadnak az úgynevezett „hátsó lakrész” felel meg, a vevők tehát azt vehetik birtokba.
A szerződéskötést követően a társtulajdonosi használatrendezés szerint a vevők, illetve a haszonélvező birtokába kerülő hátsó lakás teljes átalakítása és felújítása megtörtént, bővítési munkák elvégzésére és a komfortfokozat emelésére is sor került. Mindezek elkészülte után ezt a lakást a kiskorú tulajdonosok törvényes képviselőiként a III. és IV. rendű alperesek bérbeadással hasznosították, a befolyt bérleti díjakkal maguk rendelkeztek. A felperes ugyanis nem kívánt a felújított lakásba beköltözni, a hasznosítás során befolyt bérleti díjra pedig nem tartott igényt. 1982-ben a III-IV. rendű alperesek a 438/805 részben tulajdonos I-II. rendű alperesek nevére megvásárolták az ingatlan még kívülálló tulajdonában álló 367/805 eszmei illetőségét is, és erre az akkor megvásárolt eszmei hányadra a saját haszonélvezeti jogukat kötötték ki. Ezzel a szerződéssel került a család birtokába az addig a tulajdonostárs által használt első lakás is, amelyet felújítás után a felperes foglalt el, és azt nyaranta a tulajdonos unokáival együtt használta.
A III-IV. rendű alperesek házasságának megromlása után a felperes az addig bérbeadással hasznosított felépítményrészbe kívánt átköltözni, ezt azonban a III. rendű alperes megakadályozta, így a felperes változatlanul az eredetileg általa birtokba vett nagyobb első lakást használja.
A felperes keresete az 1979-es általa kötött szerződésben megjelölt úgynevezett hátsó lakás birtokba adására irányult azzal, hogy a kikötött haszonélvezeti joga erre a lakrészre terjed ki. Gyermeke, a IV. rendű alperes és unokái a kereset szerinti döntés meghozatalát maguk is kérték, míg a III. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket a felperesi keresetnek megfelelően az úgynevezett hátsó lakás birtokba adására kötelezte. Ennek indokolásaként arra utalt, hogy a szerződéses haszonélvezeti jog terjedelme azt azt alapító szerződéshez igazodik. Ez az 1979-es szerződésben pontosan körülhatárolt volt. Az épületrész jelentős átalakítása (bővítése) mellett a megszerzett haszonélvezeti jog a haszonélvezet korlátozásával lesz a kibővített lakrészre terjedelmében pontosítható és a szerzett joggal összhangba hozható. A szerzett jogtól eltérően megvalósult használat nem módosította a haszonélvezeti jognak a szerződéssel szabályzott módját és terjedelmét.
A másodfokú bíróság az I-II., valamint a IV. rendű alperesekkel szemben a birtokba adást elrendelő - nem fellebbezett - részében az elsőfokú bíróság ítéletét nem érintette, a III. rendű alperessel szemben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kifejtett ténybeli és jogi álláspontja az volt, hogy a haszonélvezeti jog alapítása a felperes vonatkozásában az ingatlan eszmei hányadára történt, ez pedig nem az ingatlan meghatározott részének birtoklására biztosít jogot. A haszonélvezetre jogosult felperes és a későbbi azonos jogszerzők megállapodása alakította ki a jelenlegi használatot, ennek megváltoztatása ugyanazokkal a feltételekkel történhet meg, mint a tulajdonosi használat újrarendezése. Ennek az újraszabályozásnak a feltételei azonban nem valósultak meg, mert a III-IV. rendű alperesek a felperes által birtokolt lakás használatára nem tartottak igényt, arra nem is jogosíthatók fel.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben arra utalt, hogy a szerződéses haszonélvezet tárgya az úgynevezett hátsó lakás volt. A szerződéses haszonélvezeti jog a bíróság által nem módosítható, mert ezt a jogot az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hozza létre, így nem keletkezik olyan tartós jogviszony, amelyre a jogerős ítéletben hivatkozott 8. számú polgári kollégiumi állásfoglalás iránymutatása alkalmazható lenne.
A III. rendű alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett keretek között a helyesen megállapított tényállás alapján a jogvita elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával hozta meg a döntését, így a jogi indokolás kiegészítéseként a Legfelsőbb Bíróság csupán a következőkre mutat rá.
Az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jog a tulajdonos, illetve a haszonélvezeti jog jogosultja közötti szerződéssel az ingatlannak az egészhez viszonyított meghatározott eszmei hányadára létesíthető, illetőleg az ingatlan természetben meghatározott és pontosan körülírt részére. Dologi hatályúvá a kikötött haszonélvezeti jog az ingatlannyilvántartási bejegyzéssel válik, amelynek így hatályosult módja vagy a szerződés szerinti eszmei hányadnak, vagy a természetben kijelölt és feltüntetett résznek felel meg.
Az eszmei hányadokra bejegyzett haszonélvezeti jog terjedelme - ha annak jogosultjai különböző személyek - az általuk létrehozott megállapodással rendezhető ugyanúgy, mint a tulajdonosi használat. Ez a használatrendezési jog következik abból, hogy a haszonélvezettel biztosított részjogosítvány a tulajdonjogból származtatott jognak felel meg, és éppen a használat, hasznosíthatóság körét érinti.
A jelen perben nem volt vitás az az ingatlan-nyilvántartásból is kitűnő jogi helyzet, hogy az ingatlanon részint a felperest, részint pedig a III-IV. rendű alpereseket illeti meg haszonélvezeti jog, a bejegyzésnek megfelelő eszmei hányadok szerint.
A felperes a haszonélvezeti jogot az 1979-es adásvételi szerződéssel az ingatlan 438/805 bejegyzett eszmei részére szerezte meg. Ez a szerződés kétségtelenül rögzíti azt, hogy az eladott eszmei illetőségnek az ingatlan korábban kialakított használati megosztására figyelemmel milyen ingatlanrész kizárólagos használata felel meg. Ez a rendezés azonban kizárólag a vevők mint új résztulajdonosok és a szerződésükkel nem érintett hányad tulajdonosa egymás közötti használati jogát szabályozó olyan rendelkezés volt, amely az állag- és haszonélvezeti vevők külön megállapodása nélkül nem eredményezte a haszonélvezeti jognak a természetben történő körülhatárolását is. Csupán azt jelentette, hogy a vétellel megszerzett hányadra a haszonélvezeti jog a társtulajdonos érintetlen birtoklása mellett a kialakult használati rend szerint volt gyakorolható. Ez a szerződés tehát a társtulajdonosi használat terjedelmét a kialakult tényleges helyzettel egyezően meghatározó olyan rendelkezést tartalmazott, amely a haszonélvezet gyakorolhatóságának kereteit a társtulajdonos kialakult használati jogához igazodóan rendezte és nem a vevők és a megszerzett eszmei illetőségükre haszonélvezetet szerző belső jogviszonyát szabályozta.
Ehhez a társtulajdonossal szemben rögzített tulajdonosi és használati helyzethez képest új helyzetet teremtett az az 1982-ben megkötött szerződés, amellyel az I. és II. rendű alperes az egész ingatlan tulajdonosa lett úgy, hogy az akkor megszerzett eszmei illetőségre a haszonélvezeti jog a III-IV. rendű alpereseket illette meg. Az eltérő eszmei hányadokra fennálló, a haszonélvezeti jogból eredő használati jog alapján a haszonélvező felperes és a III-IV. rendű alperesek voltak azok, akik a joggyakorlásuk terjedelmét az I-II. rendű alperesek most már kizárólagos tulajdonára vetítetten egymás között megállapodással - utaló magatartással - rendezhették. Ez történt meg akkor, amikor a felperes az 1982-es szerződéssel az I-II. rendű alperes tulajdonába és birtokába került első lakást vette felújítás után birtokba, míg az újabb szerződéssel haszonélvezeti jogot szerző III-IV. rendű alperesek az úgynevezett hátsó lakást hasznosították.
A használati rendezés a haszonélvezeti jogok gyakorlásának természetbeni megfelelőjét körülhatárolva a haszonélvezők egymás közötti jogviszonyát szabályozta a kölcsönösen elfogadott rend szerint. Ennek a kialakult használati rendnek a megváltoztatására a tulajdonosok tűrésre kötelezése mellett akkor és annyiban van lehetőség - a tulajdonosi használat megváltoztatására irányadó, a Legfelsőbb Bíróság 8. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában meghatározott rendezési elvek szerint -, ha a haszonélvező felek körülményeiben bekövetkezett lényeges változásokra figyelemmel az eredetileg helyesnek mutatkozó rendezés fenntartása a haszonélvezeti jog jogosultjai oldalán a továbbiakban valamelyikük számára lényeges és jogos érdeksérelemmel jár. Ilyen lényeges és jogos érdeksérelem a felperesi oldalon nincs, mert a haszonélvezeti joga a kialakult rendezés szerint az általa birtokba vett lakásban változatlanul gyakorolható. Az pedig a III-IV. rendű alperesek, illetve az állagtulajdonosok belsőjogviszonyára tartozó kérdés, hogy a haszonélvezeti joguk alapján hasznosított hátsó lakás tekintetében az egymás közötti vitájukat miként rendezik.
A kifejtettekre tekintettel tehát a másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett keretben megfelelő rendelkezést hozott, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 20.550/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás