769/B/1998. AB határozat
769/B/1998. AB határozat*
2001.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Siófok Város Önkormányzatának az építményadó fizetési kötelezettséget megállapító, többször módosított 7/1991. (III. 28.) számú rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Siófok Város Önkormányzatának az építményadó fizetési kötelezettséget megállapító 7/1991. (III. 28.) számú rendeletét támadta, és kérte az önkormányzati rendelet visszamenőleges hatállyal történő teljes megsemmisítését. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy az önkormányzati rendelet úgy határozza meg az egyes építmények utáni adófizetési kötelezettséget, hogy nem veszi figyelembe a használhatóság illetve a használhatatlanság tényezőjét. Véleménye szerint ugyanis használhatatlan építmény esetén hiányzik a vagyoni jelleg, így ebben az esetben adókivetésnek sem lenne helye.
Az indítványozó azért is megsemmisíteni kérte az önkormányzati rendeletet, mert az nem szabályozta az építményadó kivetésével és behajtásával, valamint az adónyilvántartással összefüggő eljárási szabályokat.
Az indítványozó szerint az épület használhatatlanságának figyelmen kívül hagyásával, valamint az adóeljárás részletes szabályozásának elmulasztása mellett megállapított építményadó kivetésével az önkormányzat megsértette az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott kötelezettségét, egyben az alaptörvény 44/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezését is.
II.
Az indítvány az alábbi jogszabályhelyeket érinti:
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 44/A. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a „helyi képviselőtestület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét”.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése előírja, hogy „a helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) érintett rendelkezései a következők:
„11. § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).
14. § (1) Az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély kiadását követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült, vagy anélkül használatba vett építmény esetében az adókötelezettség a tényleges használatbavételt követő év első napján keletkezik.
(2) Az adókötelezettséget érintő változást (így különösen a hasznos alapterület módosulását, az építmény átminősítését) a következő év első napjától kell figyelembe venni.
(3) Az adókötelezettség megszűnik az építmény megszűnése évének utolsó napján. Az építménynek az év első félévében történő megszűnése esetén a második félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik.
(4) Az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti.”
A törvény értelmező rendelkezéseinek 5. pontja szerint építménynek minősül „az olyan ingatlan jellegű, végleges, vagy ideiglenes műszaki alkotás (épület, műtárgy), amely általában a talajjal való egybeépítés vagy a talaj természetes állapotának megváltoztatása révén jön létre. Nem minősül építménynek a három évnél rövidebb időtartamra létesült építmény.”
Az épület fogalmát az értelmező rendelkezések 6. pontja a következőképpen határozza meg: „épület: az olyan építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás feltételeit biztosítja, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a csatlakozó terepszint alatt van. Épületrész az épület műszakilag elkülönített, külön bejárattal ellátott része.”
Az értelmező rendelkezések 12. pontja értelmében az építmény lebontással vagy megsemmisüléssel szűnik meg.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében „e törvény hatálya kiterjed az adóval, a járulékkal [97. § z) pont], az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó)”.
Az alkotmányellenesség megállapítására és a jogszabály megsemmisítésére irányuló indítvány formailag a Siófok Város Önkormányzatának a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló, 7/1991. (III.28.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) egészére vonatkozik, tartalmilag azonban csak az alábbi rendelkezéseket érinti:
„19. § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (továbbiakban együtt: építmény).
(2) Az adókötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül.
23. § (1) Az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély kiadását követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült vagy anélkül használatba vett építmény esetében az adókötelezettség a tényleges használatba vételt követő év első napján keletkezik.
(2) Az adókötelezettség megszűnik az építmény megszűnése évének utolsó napján. Az építménynek az év első felében történő megszűnése esetén a második félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik.
(3) Az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti.
36. §. Értelmező rendelkezések:
2. építmény: az olyan ingatlan jellegű, végleges, vagy ideiglenes műszaki alkotás (épület, műtárgy), amely általában a talajjal való egybeépítés vagy a talaj természetes állapotának megváltoztatása révén jön létre. Nem minősül építménynek a három évnél rövidebb időtartamra létesült építmény.
3. épület: az olyan építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás feltételeit biztosítja, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a csatlakozó terepszint alatt van. Épületrész az épület műszakilag elkülönített, külön bejárattal ellátott része.
5. építmény megszűnése: ha az épületet lebontják, vagy megsemmisül, illetőleg az építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyt visszavonta.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már rámutatott arra, hogy „az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a helyi képviselőtestület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáját és mértékét. A képviselőtestület adó-megállapítási jogának kereteit a Htv. határozza meg. Az önkormányzatot e körben nagy döntési szabadság illeti meg. Dönthet arról, hogy egyáltalán állapít-e meg helyi adót, a törvényben szabályozott helyi adónemek közül melyeket vezeti be, a törvényben meghatározott kereteken belül megállapítja a helyi adó mértékét, módjában áll az is, hogy a törvényben meghatározott adómentességeken és adókedvezményeken túl további mentességeket, kedvezményeket állapítson meg. A helyi adók szabályozása során azonban nem léphet túl a törvény adta kereteken, nem állapíthat meg a Htv. kogens szabályaitól eltérő rendelkezéseket.” (624/B/1998. AB határozat, ABH 1999. 780–781.)
A Htv. 11. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész. A törvény értelmező rendelkezései pontosan meghatározzák az építmény, illetve az épület fogalmát, vagyis az adó tárgyát, valamint az adófizetési kötelezettség keletkezésének idejét. Az építményadó vagyoni adó, s mint ilyen, a vagyon létéhez, nem pedig annak állapotához kötődik. Ebből következően bármilyen műszaki létesítmény, amely a törvény adta értelmezés alapján építménynek minősül, és amelyre használatbavételi, vagy fennmaradási engedélyt állított ki a hatóság, vagy ennek hiányában ténylegesen használatba vették, adóköteles. Az adótárgy, azaz az építmény műszaki állapota, az indítványozó szóhasználatával élve „használhatósága” nem befolyásolja az adókötelezettség keletkezését.
Az adókötelezettség a törvény szerint kizárólag az építmény megszűnésével, azaz lebontásával vagy megsemmisülésével szűnik meg. Ebből következik, hogy önmagában az építmény rossz műszaki állapota az adófizetési kötelezettséget nem szünteti meg.
A Htv. 14. § (4) bekezdése értelmében az adófizetési kötelezettséget nem érinti az építmény használatának bármilyen okból történő szünetelése, így adott esetben műszaki alkalmatlanság miatti használhatatlansága sem.
A törvényi szabályozásból mindezek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az építmény műszaki állapota nem érinti az adófizetési kötelezettséget.
2. Az Ör. támadott, illetve indítvánnyal érintett rendelkezései gyakorlatilag megismétlik a Htv. vonatkozó előírásait, mind az adótárgy meghatározása, mind az adókötelezettség keletkezése és megszűnése, mind pedig az értelmező rendelkezések vonatkozásában.
Mivel az adókötelezettség keletkezésének és megszűnésének eseteit a törvény kogens módon szabályozza, ezektől az önkormányzat rendeletében nem térhet el. Ennek megfelelően, a kerettörvényben foglaltakkal összhangban rendelkezett úgy az önkormányzat, hogy az építmény, mint adótárgy kizárólag lebontással, megsemmisüléssel illetőleg – a hatósági aktus-kibocsátás adókötelezettséget keletkeztető törvényi tételéből következően – hatósági aktus visszavonásával szűnik meg. Minden más esetben az adókötelezettség az építményadó vonatkozásában fennáll.
A Htv. 6. § d) pontja lehetőséget ad ugyan az önkormányzatnak arra, hogy a törvényben meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel bővítse, azonban az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már rámutatott arra, hogy „…épületek kihasználtsága és állapota sem szolgáltat jogszerű indokot a Htv.-ben és az Ör-ben meghatározott adómentességek vagy kedvezmények e címeken való bővítésére”. (955/H/1994. AB határozat, ABH 1994. 854.)
Megállapítható tehát, hogy a támadott önkormányzati rendelet a törvényi előírásoknak megfelel, magasabb szintű jogszabályba nem ütközik.
3. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az indítványozó által hiányolt, az adókötelezettség keletkezésével, az adó kivetésével és befizetésével, az adó nyilvántartásával kapcsolatos eljárási kérdéseket az Art. részletesen szabályozza. E törvény hatálya ugyanis kiterjed a helyi önkormányzatok által kivetett adókkal kapcsolatos eljárásokra is. Az önkormányzatnak éppen az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltak következtében nincsen lehetősége arra, hogy a helyi adót megállapító rendeletében az indítványozó által felsorolt adóeljárási kérdéseket maga szabályozza.
Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. egyik vizsgált rendelkezését sem találta alkotmányellenesnek, az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2001. december 11.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás