778/B/1998. AB határozat
778/B/1998. AB határozat*
2000.04.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletek alkotmány- és törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest II. kerület Ganz park (Margit körút, Lövőház u., Kis Rókus u. által határolt terület és Marczibányi tér) szabályozási tervéről szóló 17/1998. (V. 18.) számú önkormányzati rendelete, illetve a Budapest II. kerület Margit körút, Lövőház u., Fény u., Kis Rókus u. által határolt terület (III/1.–III/2. tömb) szabályozási tervéről szóló 55/1998. (XII. 30.) számú önkormányzati rendelete alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság ugyanezen önkormányzati rendeletek tekintetében a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének megállapítására irányuló indítványokat visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó társadalmi szervezet azért fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítsa meg: Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata Képviselő-testülete törvénysértő módon fogadta el a Budapest II. kerület Ganz park (Margit körút, Lövőház u., Kis Rókus u. által határolt terület és Marczibányi tér) szabályozási tervéről szóló 17/1998. (V. 18.) számú önkormányzati rendeletét (a továbbiakban: Ör.1).
Véleménye szerint ugyanis a képviselő-testület a rendeletalkotási eljárás során nem tartotta be az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek (a továbbiakban: Ét.) a településrendezési tervek elfogadását megelőző véleményeztetési és egyeztetési eljárásokra vonatkozó kötelező előírásait.
Az indítványozó álláspontja szerint a képviselő-testület nem biztosította az érintett terület lakosságának és az állampolgárok társadalmi és érdekképviseleti szervezeteinek az Ét.-ben biztosított véleménynyilvánítási és észrevételezési jogokat, s ezzel legsúlyosabban az Ét. 9. § (2) bekezdés a), ab) és c) pontjaiban, illetve a (3), (4), (6) és (7) bekezdésekben megfogalmazott követelményeket sértette meg.
Az indítványozó az Ör. 1. tartalmi alkotmányellenességét is állította, véleménye szerint ugyanis az sérti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot, amelyet a Magyar Köztársaság többek között az épített és a természetes környezet védelmével valósít meg. Mivel az Ör. 1. által érintett terület Budapest egyik legszennyezettebb levegőjű területe, – álláspontja szerint – ennek az állapotnak bármilyen kis mértékű további romlása veszélyezteti az ott élőknek az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt jogát. Mindezekre tekintettel indítványozta az Ör. 1. teljes, visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Az indítványozó később az alkotmány-és törvényellenesség megállapítására és a megsemmisítésre irányuló indítványát a fentiekkel mindenben megegyező indokolással kiterjesztette a Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest II. kerület Margit körút, Lövőház u., Fény u., Kis Rókus u. által határolt terület (III/1.–III/2. tömb) szabályozási tervéről szóló 55/1998. (XII. 30.) számú önkormányzati rendeletére (a továbbiakban: Ör. 2.) is. Véleménye szerint az időközben megváltozott összetételű képviselő-testület tovább folytatta az elődje által megkezdett törvénysértő rendeletalkotási eljárást, továbbra sem téve eleget az Ét. által előírt egyeztetési és véleményeztetési kötelezettségeinek.
II.
Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi és törvényi rendelkezések a következők:
Az Alkotmány szerint:
"18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez."
"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény szerint:
"A településrendezés általános szabályai
9. § (2) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során:
a) az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek véleménynyilvánítási lehetőségét biztosítani kell, ennek érdekében a helyben szokásos módon az érintettek tudomására kell hozni kidolgozásuk elhatározását, amelynek keretében
ab) ki kell nyilvánítani általános célját és várható hatását, hogy az érintettek azzal kapcsolatban javaslatokat és észrevételeket tehessenek;
b) …
c) az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkező hátrányos következmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelemmel kell lenni az érintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható változására, továbbá vizsgálni kell a lakosság életkörülményeit és igényeit.
(3) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási, az érintett települési önkormányzati és érdek-képviseleti szervekkel, valamint társadalmi szervezetekkel, amelyek 45 napon belül adhatnak írásos véleményt.
(4) Az eltérő vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek (főpolgármesternek) egyeztető tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az időpont megjelölésével a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a tárgyalás előtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. Az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott és el nem fogadott véleményt azok indokolásával együtt.
(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg a terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt – azok magyarázatával együtt – a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából
a) a főváros, a megyei jogú városok esetében a miniszternek,
b) egyéb települések esetében a területi főépítésznek.
A miniszter, illetve a területi főépítész szakmai véleményét a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek jóváhagyására jogosult testülettel ismertetni kell.
(7) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a (2)–(6) bekezdésekben előírt véleményeztetések nélkül nem hagyhatók jóvá."
III.
A kifogásolt önkormányzati rendeletek alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványok megalapozatlanok.
Az Alkotmány 18. §-a szerint a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. A 70/D. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. A 70/D. § (2) bekezdése értelmében ezt a jogot az állam – többek között – az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.
Az Alkotmánybíróság a 996/G/1990. AB határozatában megállapította, hogy a fenti alkotmányi rendelkezések alapján "az állam kétségtelenül köteles az egészséges környezethez való jog megvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására és működtetésére." Ugyanez a határozat fogalmazta meg, hogy "az állam kötelességeinek magukban kell foglalniok az élet természeti alapjainak védelmét, ki kell terjedniök a véges javakkal való gazdálkodás intézményeinek kiépítésére, a környezettel kapcsolatos információhoz jutás és az érintetteknek a döntések előkészítésében való részvétele biztosítására." (ABH 1993, 535.)
Az egészséges környezethez való jogról a 28/1994. (V.20.) AB határozat kimondta: "A környezethez való jog …nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat, vagy államcél, amelynek megvalósítási eszközeit az állam szabadon választhatja meg." …"A környezetvédelemhez való jog … elsősorban önállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alapjog, amelynek az objektív, intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó. A környezethez való jog az állam környezetvédelemre vonatkozó kötelességei teljesítésének garanciáit emeli az alapjogok szintjére, beleértve a környezet elért védelme korlátozhatóságának feltételeit is. E jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia." (ABH 1994, 137, 138.)
A jogalkotó e törvényi és szervezeti garanciákat a településrendezési eljárás során többlépcsős, preventív célú állami beavatkozással biztosítja. Az állam intézményvédelmi kötelezettségének elsősorban az építési jog – környezetvédelmi szempontokat is érvényesítő – szabályozásával tesz eleget. (lásd: Ét., az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK), illetve a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól szóló 152/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet). E jogszabályok környezetvédelmi szempontokra is tekintettel szabályozzák a településrendezési eljárást, és környezetvédelmi hatóságok hozzájárulásától teszik függővé a rendezési tervek elfogadását.
A környezetvédelmi szempontok érvényre juttatását hivatott biztosítani az egyes konkrét településrendezési eljárások során az illetékes környezetvédelmi felügyelőség, amelynek – véleményezőkénti – közreműködése kötelező törvényességi kelléke az önkormányzati rendezési terv elfogadásának.
A környezettel kapcsolatos információhoz jutásnak és az érintetteknek a döntések előkészítésében való részvétele biztosításának garanciáit szintén részletesen szabályozza az Ét, melynek 9. §-a előírja, hogy a helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási, az érintett települési önkormányzati és érdek-képviseleti szervekkel, valamint társadalmi szervezetekkel, amelyek 45 napon belül adhatnak írásos véleményt.
Amennyiben az eltérő vélemények tisztázása érdekében szükséges, a polgármesternek egyeztető tárgyalást kell tartania, arról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott és el nem fogadott véleményt azok indokolásával együtt.
A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg a terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt – azok magyarázatával együtt – a polgármesternek legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából a főváros és a megyei jogú városok esetében a miniszternek, egyéb települések esetében pedig a területi főépítésznek.
A miniszter, illetve a területi főépítész szakmai véleményét a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek jóváhagyására jogosult testülettel ismertetni kell. A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a fenti véleményeztetések nélkül nem hagyhatók jóvá.
További – a környezetvédelmi szempontok érvényesülését tekintve – garanciális jelentőségű elemeket épít be az engedélyezési eljárásba a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) az olyan tevékenységek vonatkozásában, amelyek a környezetre jelentős hatást gyakorolnak. A Kt. 67. § (1) bekezdése szerint ugyanis a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenységek megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni.
E tevékenységek körét a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól szóló 152/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet 1. számú melléklete sorolja fel, melynek 100. pontja értelmében kötelező környezeti hatásvizsgálatot végezni olyan üzletközpont létesítése esetén, amelynek nettó össz-szintterülete eléri a 20 ezer m2-t.
A Kt. 69. § (1) bekezdése szerint a hatásvizsgálat-köteles tevékenység megkezdésének szándékát a kérelmezőnek be kell jelentenie az illetékes környezetvédelmi felügyelőségnek, s a kérelemhez előzetes környezeti hatástanulmányt kell csatolni.
A Kt. 70. § (1) bekezdése értelmében a felügyelőség az előkészítő szakaszban szakhatóságként bevonja minden esetben az illetékes természetvédelmi igazgatóságot, illetve nemzeti park igazgatóságot, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei (fővárosi) intézetét, illetve a külön jogszabályban meghatározott más szakhatóságot.
A 70. § (2) bekezdése szerint a kérelem és az előzetes környezeti tanulmány alapján a felügyelőség
a) részletes környezeti hatástanulmány benyújtását írja elő, és meghatározza a részletes hatástanulmány készítése során vizsgálandó kérdéseket, illetőleg a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározható (kielégítendő) követelményeket,
b) kiadja – a telepítés tervezett helye (helyei) szerint illetékes települési önkormányzatok egyidejű tájékoztatásával – a tevékenységhez szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy
c) a kérelmet elutasítja.
Jelen ügyben a Mammut Szórakoztató Központ Fejlesztő és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Mammut Kft.) megbízása alapján a Fővárosi Levegőtisztaság-védelmi Kft. elkészítette a Mammut II. üzletközpont létesítéséhez kapcsolódó előzetes környezeti hatástanulmányt. A Mammut Kft. ezt környezetvédelmi engedély kiadása céljából benyújtotta a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság elé. A Felügyelőség – az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete, illetve a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakhatósági állásfoglalásának beszerzése után – KF. 20516/2000. számú határozatával az üzletközpont létesítéséhez a környezetvédelmi engedélyt megadta.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Alkotmányban biztosított, az egészséges környezethez, illetve a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogok érvényesülését biztosítani hivatott törvényi és szervezeti garanciák maradéktalanul érvényre jutottak, azokat a kifogásolt önkormányzati rendeletek nem sértették meg, ezért az Ör. 1. és Ör. 2. tartalmi alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasította.
Az Alkotmánybíróság a 30/1999. (X. 13.) AB határozatában (ABK. 1999. október 376.) elvi éllel kimondta, hogy az önkormányzati rendeletalkotás eljárási szabályainak megsértéséből adódó törvényellenesség vizsgálatát csak a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti, e tekintetben az alkotmánybírósági eljárás megindítására való jogosultság kizárólag a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bekezdés a) pontján alapul. Az indítványozó társadalmi szervezetnek tehát hiányzik az alkotmánybírósági eljárás megindítására való jogosultsága.
Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője egyébként a kifogásolt Ör. 1. és Ör. 2. megalkotása tekintetében is lefolytatta a törvényességi ellenőrzést, és megállapította, hogy a rendeletalkotási eljárás során törvénysértés nem történt, ezért nem kívánt az Alkotmánybírósághoz fordulni.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének megállapítására irányuló indítványokat – az indítványozási jogosultság hiánya miatt – visszautasította.
Budapest, 2000. március 13.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás