PK BH 1998/79
PK BH 1998/79
1998.02.01.
Kártérítési felelősség a hitelígérvény visszavonása miatt [Ptk. 339. § (1) bek.; 28/1991. (II. 21.) Korm. r. 8. § (1) bek.].
Az alperes mint az ÁVÜ privatizációs megbízottja nyilvános egyfordulós pályázatot hirdetett meg a Szentendrei Betonárugyár 87,16%-nyi részvénycsomagjának az értékesítésére. A kiírás szerint a vételár privatizációs költségen felüli része készpénzzel, kárpótlási jeggyel, valamint E-hitel ígénybevételével is fizethető volt. A pályázathoz mellékelni kellett a megajánlott vételár erejéig hitelígérvényt vagy banki fedezetigazolást.
A felperesek - akik közül az V. r. felperes devizakülföldi - ún. befektetői csoportként együttesen nyújtottak be pályázatot az alpereshez. Az I-IV. r. felperesek E-hitel-kérelemmel fordultak az alpereshez. A kérelem szerint a felperesek az E-hitelhez szükséges önrészként szolgáló kárpótlási jegyek megvásárlásához letétbe helyeznek 19 db 1 000 000 forint névértékű WVM 1 kötvényt, amelyeket a pályázat megnyerése esetén előre rögzített fix áron egy brókercég megvásárolna, és ez az összeg nyújtana fedezetet a szükséges kárpótlási jegyek megvásárlásához. 1993. november 26-án K. Gy., az alperes alkalmazottja tájékoztatta az I. r. felperest, hogy a kárpótlási jegyek vásárlásához szükséges fedezetigazolásként elfogadja a felkínált kötvények zárolásáról szóló letéti igazolást, valamint a kötvények megvásárlására szóló opciós szerződést. Mindezek alapján az alperes 1993. november 29-én egzisztenciahitel ígérvényt adott ki az I-IV. r. felperesek számára. Az ígérvény 16 820 db 10 000 forint névértékű Szentendrei Betonárugyár Rt. részvény megvásárlásához 153 425 000 forint egzisztenciahitel nyújtására tett ígéretet. Az ígérvény szerint a hitelszerződés megkötésének feltétele, hogy a pályázók a jogszabályban előírt saját pénzforrásnak megfelelő kárpótlási jegy letétbe helyezéséről szóló igazolást az alpereshez benyújtsák. A felperesek 1993. december 1-jén pályázatukat benyújtották, mellékelve ahhoz a kapott hitelígérvényt.
Az alperes 1993. december 23-án kelt levelében tájékoztatta az I. r. felperest, hogy mivel a felperesek nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy az előírt saját pénzforrásnak megfelelő kárpótlási jegy letétbe helyezéséről szóló igazolást az alpereshez benyújtsák, a hitelígérvényt érvénytelennek tekinti. A levelet az I. r. felperes 1994. január 4-én kapta meg.
A bírálóbizottság 1994. január 6-án ült össze. A beérkezett két pályázat közül a felperesek ajánlata volt a kedvezőbb, azt azonban mégis érvénytelennek nyilvánította, mert a hitelígérvény érvénytelenné nyilvánítása folytán a felperesek pályázata már nem felelt meg a kiírás szerinti alaki kellékek mindegyikének. Ezért a bírálóbizottság úgy határozott, hogy a vételár tekintetében a további tárgyalásokat a másik pályázóval, a C-25 Vagyonkezelő Kft.-vel kell folytatni.
A felperesek keresetükben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján 264 715 000 forint összegű kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az alperes által kiállított hitelígérvény mindenben megfelelt a vonatkozó jogszabályoknak, ha azonban mégis jogszabálysértéssel került volna kiállításra, akkor a pályázati kiírás szerint hiánypótlásra kellett volna hogy sor kerüljön. Mivel az eredendően jobb pályázatuk a hitelígérvény visszavonása folytán vált érvénytelenné, az alperes kártérítési felelősséggel tartozik.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az egzisztenciahitelről szóló 28/1991. (II. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 8. §-ának (1) bekezdése szerint az igénylőnek már a hitelkérelem előterjesztésekor igazolnia kell a saját pénzforrással való rendelkezést. Mivel a saját pénzforrásnak készpénzben vagy kárpótlási jegy formájában már a hitelkérelem benyújtásakor rendelkezésre kell állnia, a felperesek kérelme a jogszabály előírásainak nem felelt meg, és a részükre kiadott E-hitel-ígérvény így jogszabályba ütközött.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az 1993. november 29-én az alperes által az I-IV. r. felperesek számára kiadott egzisztenciahitel-ígérvény 1993. december 23-án kelt érvénytelenné nyilvánításából eredő károkért a felperesekkel szemben az alperes a felelős. Az ítéleti indokolás szerint az R. 8. §-ának (1) bekezdésében írt saját pénzforrás nem kizárólag készpénzt, illetve kárpótlási jegyet jelent, hanem minden olyan más pénzt helyettesítő eszközt is, amely szükség esetén készpénzzé tehető. A felperesek tehát a saját pénzforrás rendelkezésre állását megfelelően igazolták a kötvények zárolásáról szóló letéti igazolással. A hitelígérvény szerint a kárpótlási jegyek letétbe helyezéséről szóló igazolás csak a hitelszerződés megkötésének lett volna a feltétele. Az alperes az 1993. december 23-i nyilatkozatában tehát alaptalanul tekintette a hitelígérvényt érvénytelennek a kárpótlási jegyek letétbe helyezéséről szóló igazolás elmaradása miatt. A pályázati kiírás szerint egyébként is kötelező lett volna a hiánypótlási eljárás lefolytatása. Ha az alperes jogellenesen nem nyilvánítja érvénytelenné a hitelígérvényt, akkor a pályázatot a felperesek nyerték volna meg eredendően kedvezőbb ajánlatuk folytán. Azzal, hogy az alperes nem fogadta el a felperesek pályázatát, nemcsak az I-IV. r. felpereseknek, hanem az V. r. felperesnek is kárt okozott. A közbenső ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatásával a felperesek keresetének az elutasítását. Álláspontja szerint a felperesek az R. 8. §-ának (1) bekezdésében előírt saját pénzforrás meglétét nem igazolták, így részükre a hitelígérvény jogszabálysértéssel került kiadásra. A semmis hitelígérvényt az alperes jogszerűen vonta vissza. Téves az elsőfokú bíróságnak az a jogszabály-értelmezése, amely szerint saját pénzforráson a készpénz és a kárpótlási jegy mellett bármiféle más pénzt helyettesítő eszközt is érteni kell.
A felperesek ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az R. 8. §-ának (1) bekezdése szerint az E-hitel igénylőjének a kérelem előterjesztésekor azt kell igazolnia, hogy rendelkezik a vagyonrész megvásárlásához szükséges „saját pénzforrással” - ideértve a kárpótlási jegyet. Fellebbezésében az alperes tévesen értelmezi ezt a jogszabályhelyet akként, hogy a saját pénzforráson a készpénz mellett egyedül a kárpótlási jegy értendő. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság azon jogértelmezésével ért egyet, amely szerint a pénzforráson minden olyan vagyoni eszköz (pl. értékpapír, ingó, ingatlan) is értendő, amely készpénzzé tehető. A felperesek tehát a kötvényekre vonatkozó letéti igazolással a saját pénzforrás rendelkezésre állását megfelelően igazolták, így a jogszabályi feltételnek eleget tettek, következésképpen részükre a hitelígérvény kiadása jogszerűen történt. A kárpótlási jegyek letétbe helyezéséről szóló igazolás benyújtását maga a hitelígérvény is majd csak a pályázat megnyerését követően megkötendő hitelszerződés feltételeként írta elő. A hitelígérvény ennek hiányára hivatkozással történt visszavonása az alperes részéről olyan jogellenes és felróható magatartás volt, amely azáltal okozott kárt a felpereseknek, hogy megfosztotta őket a pályázatuk érdemi elbírálásának a lehetőségétől.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletéből azt a téves következtetést, amely szerint „amennyiben a hitelígérvény érvénytelenségére nem kerül sor, a felperesek nyerték volna a pályázatot” (ítélet 7. oldal második bekezdés utolsó mondat). Mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében utalt - és ahogy azt a jelen pályázati kiírás is tartalmazta - a pályázat kiíróját nem terheli szerződéskötési kötelezettség. A kiírót ugyanis megilleti az a jog, hogy a pályázat során ajánlatot tett egyik ajánlattevőt se nyilvánítsa győztesnek, és ily módon a pályázatot eredménytelennek minősítse.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - az említett indokolásbeli módosítással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. VI. 22.842/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás