793/B/1998. AB határozat
793/B/1998. AB határozat*
2000.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló 1995. évi LII. törvény 10. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az előnyugdíj intézményét hatályon kívül helyező jogszabályi rendelkezést sérelmezte. Ez álláspontja szerint elfogadható ok és átmeneti intézkedés nélkül úgy szüntette meg az előnyugdíj intézményét, hogy azzal megsértette a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdésében rögzített előírásokat. Mivel a szolgáltatót mentesítette a jogszabály kihirdetését megelőzően keletkezett kötelezettségei alól, ezzel megsértette az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében, 70/B. § (2) bekezdésében, valamint 70/E. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Az indítványozó utalt arra, hogyha nem került volna sor a jogszabályi változásokra, akkor sikeresen kérelmezhette volna az előnyugdíj megállapítását, hiszen a korábbi szabályozás által előírt korhatár eléréséhez már csak néhány hónap hiányzott.
Indítványa alkotmányellenesség megállapítására és jogszabály részbeni megsemmisítésére irányult.
2. Az Alkotmány indítványozó által felhívott szakaszai a következőket rögzítik:
57. § (5) bekezdése: "A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
70/B. § (2) bekezdése: "Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga."
A 70/E. § a szociális biztonsághoz való joggal kapcsolatban a következőket rögzíti:
"(1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
Az indítványban felhívott további jogszabályi rendelkezések a következők:
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 1997. december 31-ig hatályban volt szövege szerint:
"30. § (1) A munkanélküli előnyugdíj megállapítását kérheti, ha
a) az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb három éve hiányzik,
b) legalább 180 napja munkanélküli járadékban részesül vagy legalább 180 napon át munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamának lejártát követő 1 éven belül az a) pont szerinti életkort betöltötte és e törvény alapján munkanélküli ellátásra nem jogosult,
c) az öregségi nyugdíjhoz szükséges ellátási idővel rendelkezik, és
d) részére megfelelő munkahely biztosítására, a képzés lehetőségét is beszámítva, nincs kilátás."
Az Flt. módosításáról szóló 1995. évi LII. törvény (továbbiakban: Fltm.) 10. §-a – 1998. január 1-jei hatállyal – megalkotta, majd az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló 1999. évi CXXII. törvény 15. § (1) bekezdése – 2000. február 1-jei hatállyal – módosította a nyugdíj előtti munkanélküli segély intézményét. Eszerint:
"30. § (1) A munkanélküli részére – kérelmére – nyugdíj előtti munkanélküli segélyt kell megállapítani, ha
a) a kérelem benyújtásának időpontjában a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb öt év hiányzik,
b) legalább 140 napon át munkanélküli járadékban részesült, és a munkanélküli járadék folyósítása időtartamát kimerítette,
c) a munkanélküli járadék folyósításának kimerítését követően három éven belül betöltötte az a) pont szerinti életkort,
d) rendelkezik az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel,
e) és részére megfelelő munkahely biztosítására nincs kilátás,
f) vállalja, hogy a munkaügyi központtal a 25. § (3) bekezdésében foglaltak szerint együttműködik."
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban Jat.) 12. § (2) bekezdése szerint: "A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először a Jat. felhívott rendelkezése tekintetében folytatta le a vizsgálatot.
1.1. Az Alkotmánybíróság már a 34/1991. (VI. 15.) AB határozatban kifejtette, hogy a Jat. önmagában nem minősül alkotmányerejű törvénynek. "Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság gyakorlatában azt az elvi állásfoglalást követi, amely szerint a Jat. szabályainak megsértése csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetve rendelkezésbe is ütközik." Ugyanakkor azonban az "Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a Magyar Köztársaságot jogállamnak minősítő rendelkezése alapján a Jat. 12. § (2) bekezdésében foglalt azt a garanciális rendelkezést, – amely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé – alkotmányos jellegű szabálynak tekinti." (ABH 1991, 170, 172.)
1.2. Az Alkotmánybíróság ezen elvi alapon vizsgálta a sérelmezett jogszabályi rendelkezés és a Jat. szóban forgó előírásainak viszonyát. E vizsgálat során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó az előnyugdíj intézményét felváltó új ellátási formát alkotott, nyugdíj előtti munkanélküli segély elnevezéssel. Akik a jogszabály módosítás hatálybalépését megelőzően nem szerezték meg a jogosultságot az előnyugdíjra, azaz a korábbi jogszabály által előírt valamely feltételnek nem feleltek meg, azok a személyek az új jogi szabályozás hatálybalépését követően már csak a nyugdíj előtti munkanélküli segélyre válhatnak jogosulttá, amennyiben a jogszabályban rögzített feltételeknek megfelelnek. A Jat. 12. § (2) bekezdésében foglalt előírások sérelme jelen esetben nem merül fel, hiszen a feltételeknek meg nem felelő személy tekintetében nem keletkeznek kötelezettségek. A Jat. rendelkezéséből nem következik, hogy a jogalkotó köteles lenne fenntartani a – jogosulti pozíció alapját képező – korábbi feltételrendszert. A jogszabály szövegéből csupán az következik – de az garanciális elvárás is egyben a jogalkotóval szemben –, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időre visszamenőleges hatállyal nem állapíthat meg kötelezettséget, illetve magatartást nem minősíthet jogellenessé. Miután az indítványozónak az Fltm. kifogásolt előírásainak visszamenőleges hatályára vonatkozó álláspontja téves értelmezésen alapult, az Alkotmánybíróság – e tekintetben – nem állapított meg alkotmányellenességet.
2. Az indítványozó beadványában utalt az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog megsértésére. Az Alkotmánybíróság e körben arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó által jelzett probléma tekintetében a jogorvoslathoz való – Alkotmányban biztosított – jog nem sérült. Az indítványozó beadványában részletesen felsorolta azokat a fórumokat, melyek mind elsőfokon, mind pedig másodfokon ügyét elbírálták. Az Alkotmány felhívott rendelkezésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság már egyik korai határozatában kifejtette álláspontját, miszerint "... a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy – (...) – ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége." [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által jelzett ügyben a jogorvoslat biztosított volt, s az indítványozó azzal élt is, a jogorvoslat hiányán alapuló alkotmányellenesség fel sem merült.
3. A további vizsgálat eredményeként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban jelzett probléma és az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében foglalt előírások között nem állapítható meg alkotmányossági szempontból értékelhető kapcsolat. A felhívott alkotmányszakasz értelmében egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. Az Alkotmánybíróság e körben a megkülönböztetés tényét, illetve annak alkotmányba ütköző voltát vizsgálja, azonban jelen esetben, az előnyugdíj intézményének megszüntetése nem hordoz olyan elemet, mely a diszkrimináció vizsgálatát lehetővé tenné, ezért alkotmányellenesség megállapítására e téren sem került sor.
4. Az indítványozó az előnyugdíjra "szerzett joga" megvonását sérelmezte és a jogszabályi rendelkezésnek az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésébe ütköző volta miatt kérte az alkotmányellenesség megállapítását.
4.1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy szerzett jogokról – az ilyen típusú ellátásoknál – csak az előírt valamennyi feltétel teljesedésekor lehet szó. Az indítványozó azonban – beadványában ezt el is ismerve – nem töltötte be az előnyugdíjra jogosultsághoz szükséges korhatárt. Egyebekben az Alkotmánybíróság a konkrét kérelmet nem vizsgálta.
4.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-a tekintetében folytatta a vizsgálatot. A megjelölt alkotmányszakasz a szociális ellátáshoz való jog szervezeti, intézményi keretére vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza, eszerint: "A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg." Az indítványozó által megjelölt előírás tekintetében itt sem állapítható meg értékelhető kapcsolat, azonban az Alkotmánybíróság e tekintetben az indítványt kiterjesztően értelmezte és az alkotmányossági vizsgálatot a szociális biztonsághoz való jog [Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése] tükrében is lefolytatta.
4.3. Az Alkotmány 70/E. §-át az Alkotmánybíróság több ízben is vizsgálta, és megállapította, hogy ezek a rendelkezések általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de nem jelentenek alanyi jogot meghatározott jövedelem megszerzéséhez vagy egyszer elért életszínvonal fenntartásához. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163., 2093/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 546, 547., 659/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 537, 538.] Ugyanakkor "az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányi feladatok és a szociális jogok megvalósítása eszközei és mértéke tekintetében a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez." [28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 134, 138, 140.] Amint azt egy másik határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, az egyes ellátások feltételeit és mértékét külön törvények határozzák meg és nem az Alkotmány (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716.), s e külön jogszabályok a jövedelempótló támogatásra való jogosultság feltételeit is szabadon határozhatják meg mindaddig, amíg más alkotmányi előírások sérelme be nem következik. (1449/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 561, 563.) Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmánysértés e téren sem valósult meg.
5. Az indítványozó beadványában arra is utalt, hogy átmeneti rendelkezésre lett volna szükség az előnyugdíj intézményének megszüntetésekor. Az átmeneti rendelkezések egyik célja a jogszabály hatálybalépését megelőző időszakban az alkalmazásra való felkészülés lehetőségének biztosítása. Ezzel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Fltm. kifogásolt rendelkezése 1995. június 22-én került kihirdetésre, míg hatályba lépésének időpontja 1998. január 1-je volt. A felkészüléshez szükséges időtartamot tehát a jogalkotó biztosította. Ugyanakkor a jelen jogi szabályozás sajátosságait szem előtt tartva további – az átmenetet célzó – intézkedéseket is tett a jogalkotó, amikor [ld. 1996. évi LIX. törvény 21. § (8) bekezdés] "az időközben felemelt nyugdíjkorhatárt figyelembe véve az előnyugdíj jogintézményét a megemelt korhatárba elsőként belépőkre is kiterjesztette. E korcsoport tekintetében a jogalkotó az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megengedett pozitív diszkriminációt alkalmazott" (766/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 747, 748.).
6. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat lefolytatása után nem látott kellő indokot az alkotmányellenesség megállapítására, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. május 15.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás