PK BH 1998/81
PK BH 1998/81
1998.02.01.
A közigazgatási szerv kárfelelőssége szempontjából a harmincnapos ügyintézési határidő túllépésének az okait is szükséges vizsgálni [1957. évi IV. tv. 15. § (1) bek.; Ptk. 349. és 339. § (1) bek.].
A felperes keresetében azért kérte az alperest 7 150 000 forint kára megfizetésére kötelezni, mert álláspontja szerint mulasztásaival, lassú és eredménytelen ügyintézésével hozzájárult ahhoz, hogy a közelében lakó R. A. és R. F. a nyugalmát, életvitelét, benne kereső tevékenységét folyamatosan zavaró magatartást tanúsítsanak.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az államigazgatási eljárások keretében R. A.-val és R. F.-fel szemben a lehetséges döntéseket meghozta, és azok végrehajtása érdekében a rendelkezésére álló eszközöket igénybe vette.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy R. A. 1990-ben kapott vállalkozói engedélye dohányáru-kereskedésre, büfé-falatozó üzletkörre és szeszesital-értékesítésre szólt. Telephelyként a Budapest XVIII. kerületében lévő E. utca 14. szám alatti lakóházas ingatlan szerepelt. Az alperes felhívására R. A. 1990. október 1-jén kiskereskedelmi tevékenységre jelentette be az üzletnyitást. Megelőzően R. F.-fel együtt engedély nélkül megkezdték a lakóház átalakítását, hogy az alkalmas legyen a vendéglátó-ipari tevékenységre. Az alperes már 1990 júliusában kötelezte őket az eredeti állapot helyreállítására. Ezt követően folyamatosan hozta meg a végrehajtásra irányuló határozatait, elrendelte a bontási munkálatoknak a rendőrség védelmével történő elvégzését is, végül 1993 áprilisában R. A. és R. F. maguk tettek eleget a kötelezésnek. Az alperes először 1990 decemberében tiltotta meg határozatával R. A.-nak a jogellenesen gyakorolt vendéglátó-ipari tevékenységét. A jogerős döntést az érintett a bíróság előtt sikertelenül támadta meg. A döntésnek azonban többszöri pénzbírság kiszabása ellenére sem tett eleget. Az alperes 1991 júliusában vállalkozói engedélyének visszaadására kötelezte R. A.-t, aki csak többszöri bírságolás után hagyta abba a vendéglői tevékenységet. 1990-ben az alperes tiltó határozata ellenére virág- és ajándékkereskedéshez kezdett. Az alperes szabálysértés elkövetése miatt is megbírságolta R. A.-t. Az ítélet indokolása szerint az alperes a felperest érintően jogellenes és felróható magatartást sem tevőlegesen, sem mulasztással nem valósított meg, így kártérítési felelősség nem terheli. Rendre meghozta a felperes és a környék lakóközössége érdekének megfelelő döntéseket és intézkedéseket. Nem rajta múlott, hogy a szabálysértések elkövetését bizonyítottság hiányában általában nem tudta megállapítani.
Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes sérelmezte annak indokolását, és az alperest a keresete szerint kérte marasztalni. Továbbra is állította, hogy az alperes alkalmazottai az ügyintézési határidőt legtöbbször elmulasztották, nem védték meg R. A. garázda és fenyegető magatartásával szemben. A fellebbezés nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást kellően feltárta, azt helyesen állapította meg, és mindenben helytálló az abból levont jogi következtetése is. A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel rá kell mutatni arra, hogy az alperes alkalmazottai a harmincnapos ügyintézési határidőt esetenként valóban túllépték, amint azonban erre az elsőfokú bíróság is utalt, ezt a bizonyítási eljárás nehézségei, a hatóságnak a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettsége indokolták. Az alperesi magatartás és az eljárások elhúzódása szempontjából kiemelést érdemel az a tény is, hogy a jogszabályokat semmibe vevő R. A. minden esetben kimerítette a jogorvoslati lehetőségeket. Nem tévedett ennélfogva az elsőfokú bíróság, amikor a bizonyítékoknak összességükben történő értékelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes alkalmazottainak [Ptk. 348. § (1) bek.] nincsen olyan felróható magatartása, amely - figyelemmel a Ptk. 349. § és 339. §-ai (1) bekezdéseiben foglaltakra - az alperes kárfelelősségét megalapozná. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 22.407/1995. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás