821/B/1998. AB határozat
821/B/1998. AB határozat*
2004.02.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény – 2003. november 26-áig hatályban volt – 4. § (1) bekezdés g) pont első fordulata, és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet 18. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Kecskeméti Városi Bíróság előtt 9. P. 23.042/1997. szám alatt folyamatban lévő ügyben az alkalmazás tilalmának kimondására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó bíró az előtte folyamatban lévő, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti per felfüggesztése mellett kezdeményezte a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. § (1) bekezdés g) pont első fordulata és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 18. § (1) és (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát.
A per tárgyát képező ügyben a felperes édesanyja a helyi önkormányzat által fenntartott ápolást, gondozást nyújtó bentlakásos intézmény gondozottja. Az ellátott személy havi jövedelme nem fedezte a helyi önkormányzat közgyűlése által megállapított intézményi térítési díjat. A polgármester határozatban kötelezte a felperest a fennmaradó térítési díj egy részének megfizetésére.
A felperes a határozatot megfellebbezte azzal az indoklással, hogy a térítési díjrész megfizetése esetén megélhetése veszélybe kerülne. A fellebbezés elutasítása után a felperes a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte arra hivatkozással, hogy az önkormányzat jogszabályt sértett, amikor nem vette figyelembe a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) vonatkozó rendelkezéseit.
Az eljáró bíró a per felfüggesztése mellett indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Szt. 4. § (1) bekezdés g) pontja első fordulatának alkotmányellenességét, amely szerint az – Szt. 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott – közeli hozzátartozó, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem a tartási kötelezettség teljesítése mellett meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét, tartásra köteles és képes személynek minősül. Ezzel összefüggésben indítványozta az R. 18. § (1) és (2) bekezdésének vizsgálatát is.
Az indítványozó szerint a sérelmezett jogszabályok sértik a diszkrimináció tilalmának elvét, mert különbséget tesznek a jogalanyok között aszerint, hogy intézeti ellátásra szorul-e rokona vagy sem, továbbá sérül a hatalmi ágak megosztásának elve, és az igazságszolgáltatás monopóliumának elve, mivel az igazságszolgáltatáshoz tartozó ügyet vonnak el a bíróságoktól. Végül a jelzett jogszabályok sértik az igazságos és nyilvános tárgyaláshoz való jogot, mert – amint az indítványozó fogalmaz – „nincs lehetőség a közigazgatási határozat érdemi felülvizsgálatára, mivel a kifogásolt jogszabályhelyek a bíróságot csupán számszaki ellenőrzésre korlátozzák”.
Az indítványozó a sérelmezett jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint annak kimondását kérte, hogy azok a Kecskeméti Városi Bíróság előtt folyamatban lévő 9.P 23.042/1997. számú ügyben nem alkalmazhatók.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásakor észlelte, hogy a jogalkotó időközben a támadott rendelkezéseket módosította. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet módosításáról szóló 169/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet 15. § (3) bekezdés f) pontja az R. 18. § (1)–(2) bekezdésének szövegezését 1999. december 2-ával pontosította. Az Szt. 4. § (1) bekezdés g) pontját 2003. november 27-ei hatállyal a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló 2003. évi XCV. törvény 43. § b) pontja hatályon kívül helyezte és ugyanezen törvény 33. §-a a tartásra képes és köteles személy fogalmát az Szt. 114. §-ában, kizárólag az intézményi térítési díj fizetésével összefüggésben, a térítési díj fizetésére kötelezettek körének pontosabb meghatározásával állapította meg. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a módosított (vagy hatályon kívül helyezett) jogszabály alkotmányellenességét csak abban az esetben vizsgálja, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Jelen esetben az indítvány az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezések tekintetében folytatta le.
3. Az indítványban felhívott jogszabályi rendelkezések a következők:
3.1. Az Alkotmány indítványozó által megjelölt rendelkezései:
„45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.”
„50. § (2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
3.2. Az Szt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„4. § (1)
(...)
d) közeli hozzátartozó, ha e törvény másként nem rendelkezik: a házastárs, az élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő;
(...)
g) tartásra köteles és képes személy: a d) pontban meghatározott az a közeli hozzátartozó, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem a tartási kötelezettség teljesítése mellett meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét, továbbá a tartást szerződésben vállaló, illetve az a személy is, akit a bíróság tartásra kötelezett;”.
3.3. Az R. támadott rendelkezései:
„18. § (1) Ha az ellátásra jogosult a térítési díjat egészben vagy részben nem képes megfizetni, a tartására kötelezett hozzátartozó által fizetendő térítési díjat az alábbiak szerint kell megállapítani:
a) ha a család összjövedelméből levonva a térítési díjat, az egy főre jutó jövedelem meghaladja az Szt. 4. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott értékhatárt, a térítési díjat teljes összegben kell megállapítani;
b) ha a családnak az a) pont szerint meghatározott egy főre jutó jövedelme az Szt. 4. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott értékhatár alatt van, akkor részösszegű térítési díjat kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a részösszegű térítési díj megegyezik a család összjövedelmének és az Szt. 4. § (1) bekezdése e) pontjában meghatározott értékhatár családtagok számával szorzott összege különbözetével.”
4. Az indítvány által érintett Csjt. rendelkezései:
„60. § (1) Rokonaival szemben, az alábbi rendelkezésekben meghatározott körben, az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs.”
„61. § (1) A tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani.”
„63. § (1) Több egysorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítő képességük arányában oszlik meg.”
„66. § (1) Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal a saját szükséges tartását veszélyeztetné. E szabály alól a törvény kivételt tehet.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként a diszkrimináció tilalmának megsértésére vonatkozó indítványozói álláspontot vizsgálta. Az indítványozó szerint a jogalkotó hátrányosan különbözteti meg a jogalanyokat, amikor eltérő szabályokat rendel alkalmazni az intézeti ellátást igénybevevő, illetve intézeti ellátásban nem részesülő rokon tartása terén.
1.1. A diszkrimináció kérdésével az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott. A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” (ABH 1990, 46, 48.).
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kifejtette, hogy a „jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. ... Az állam joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt – egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével – hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket” (ABH 1992, 280, 282.).
Az Alkotmánybíróság a 191/B/1992. AB határozatában rögzítette, hogy akkor alkotmányellenes a „megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne” (ABH 1992, 592, 593.). Ehhez viszont elengedhetetlen annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249., 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479–480., 68/1997. (XII. 29.) AB határozat, ABH 1997, 421, 423.].
1.2. A rokontartás szabályainak célja, hogy a tartásra szoruló személy a megélhetéséhez szükséges ellátásban, gondozásban részesüljön. Ez alapvetően két – eltérő jogi jelleggel bíró – formában valósulhat meg. A polgári jogi jogviszony keretében megvalósuló rokontartás a felek kölcsönös együttműködésén (vagy bíróság döntésén) alapul, továbbá a jogosult és a kötelezett körülményeire tekintettel pénzben vagy természetben történhet a kötelezettség teljesítése.
Ettől lényegesen eltérő helyzet, amikor például az eltartásra jogosult egészségi állapota, az eltartásra kötelezett körülményei, vagy a jogosult és a kötelezett egymás közti viszonya miatt nem várható el, hogy a tartásra kötelezett természetben teljesítse a kötelezettségeit, illetve ilyen módon a szükséges ellátás nem biztosítható. Ezekben az esetekben az állam által megszervezett szociális ellátórendszer igénybevételével kell a gondozást biztosítani. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése kimondja, hogy , ... minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz,” a 70/E. § pedig rögzíti a szociális biztonsághoz való jogot. Az államnak ezen alkotmányos előírásokból eredően feladata egy olyan intézményrendszer megszervezése, fenntartása, amely a rászorultakról gondoskodik. Ennek alapvető szabályait az Szt. állapítja meg, amely – egyebek mellett – meghatározza az intézményi és személyi térítési díj megállapításának és megfizetésének garanciális szabályait (Szt. 114–119. §-ok) is.
A szociális ellátás tehát pontosan szabályozott feltételek alapján, állami, önkormányzati és más szervek által fenntartott intézményekben történik. Azáltal azonban, hogy az állam biztosítja azokat a feltételeket, amelyek a gondozás megvalósításához szükségesek, illetve – amennyiben a körülmények nem teszik lehetővé az otthoni gondozást – átvállalja az ellátás feladatát, a kötelezettet mentesíti a tartás körébe tartozó feladatok tényleges (természetbeni) elvégzése alól. A gondozás megszervezése, biztosítása költségeinek egy részét az állam térítési díj formájában az ellátást igénybevevő jogosultra, vagy annak tartásra köteles és képes hozzátartozójára hárítja. A térítési díjak összege megállapításának, valamint viselésének szabályait jogszabályok rögzítik, s arról, hogy kit milyen mértékben terhel a díjfizetési kötelezettség, a jogszabályok keretei között az adott tényállás ismeretében – főszabály szerint – az intézmény fenntartója dönt.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a tartási kötelezettség lényeges tartalma szempontjából nem tekinthető azonos csoportba tartozónak a szociális ellátórendszer igénybevételével történő eltartás és gondozás azzal az esettel, amikor családon belül, saját otthonában, természetben és/vagy pénzben tesz eleget a kötelezett a tartás körében felmerülő kötelezettségének. Intézményi ellátás esetében tehát a rokontartás eltérő jogi szabályozásának indoka a tartás megvalósulásának – jogilag releváns – körülményeiből ered, alkotmányellenes diszkrimináció tehát nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, egy korábbi határozatában a szociális ellátásért fizetendő térítési díjakkal kapcsolatban rámutatott: a térítési díj megállapítása jogi szabályozásában „a jogalkotó szándéka szerint az ellátottak szociális rászorultsága fejeződik ki. A szociális rászorultság öregség esetén bekövetkezhet a megélhetéshez szükséges anyagiak hiánya, vagy ellátásra, gondozásra szorulók esetében a személyi ellátás megoldatlansága miatt is. ... Nem alkotmányellenes tehát az, hogy az állam, illetőleg az önkormányzat a térítési díjat csak abban az esetben vállalja át, ha azt a rászorultság megalapozza” (1291/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 645, 647.).
2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 45. § (1) bekezdése, az 50. § (2) bekezdése és az 57. § (1) bekezdése sérelmét állító indítványozói érveléssel kapcsolatban megállapította, hogy az Szt. valamint az R. személyi térítési díj megfizetésével kapcsolatos szabályai és a hivatkozott alkotmányos elvek és jogok között alkotmányjogi szempontból nincs értékelhető összefüggés. Az Alkotmánybíróság az érdemi összefüggés hiányára tekintettel eddigi gyakorlatát követve [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267., 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544., 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546., 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524., 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.] alkotmányellenességet e tekintetben nem állapított meg.
3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az indítványozó azon felvetését is, miszerint alkotmányellenes helyzetet eredményez, hogy a Csjt. is tartalmaz a rokontartásra vonatkozó, tartalmát tekintve az Szt. támadott rendelkezéseihez hasonló szabályozást.
Az Alkotmánybíróság több határozatában elvi éllel rámutatott: meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének sérelmével jár együtt, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességet eredményez [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176., 1383/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 585, 586., 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544–545., 45/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997, 311, 315., 63/1997. (XII. 11.) AB határozat, ABH 1997, 365, 372.]. Az Alkotmánybíróság megállapította: a Csjt. a rokontartás általános szabályait rögzíti, s maga a jogszabály biztosítja a lehetőséget a törvényi szintű kivételekre, az Szt. pedig ehhez képest a speciális – az állam anyagi és egyéb közreműködésével megvalósuló – rokontartásra vonatkozó előírásokat tartalmazza. Miután jelen esetben anyagi alkotmányellenesség nem állapítható meg, így önmagában az eltérő törvényi szabályozás nem alkotmányellenes.
Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Szt. 4. § (1) bekezdés g) pont első fordulata, az R. 18. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Kecskeméti Városi Bíróság előtt 9. P. 23.042/1997. szám alatt folyamatban lévő ügyben az alkalmazás tilalmának kimondására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2004. február 16.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás