PK BH 1998/84
PK BH 1998/84
1998.02.01.
A méltányossági szabály alkalmazása az egyik házastárs önálló bérletét képező lakásért kapott térítés felhasználásával vásárolt ingatlannal kapcsolatos vagyoni igény rendezésénél [Csjt. 28. § (1) bek. a) pont, 31. § (5) bek., 31/B. § (1)-(3) bek., 31/C. § (2)-(3) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 47. § (2)-(3) bek.].
A felperes és az I. r. alperes 1990. október 27-én kötöttek házasságot, melyből gyermekük nem született. Életközösségük 1994. június 17-én megszűnt, ekkor a felperes a közös lakásból elköltözött.
A házasság felbontása iránt megindított perben - egyebek között - vitás volt a felperes és az I. r. alperes által az életközösség fennállása alatt megvásárolt, és a házastársak egyenlő arányú közös tulajdonaként bejegyzett ingatlan tényleges tulajdoni helyzete. A felperes ezzel kapcsolatos keresete arra irányult, hogy a bíróság a tulajdonjogát a földhivatali bejegyzéstől eltérően az ingatlan 70/100 illetőségében állapítsa meg.
Az irányadó tényállás szerint a felek a házassági életközösséget a felperes önálló bérletét képező tanácsi bérlakásában kezdték meg. Ezt a lakást 1992-ben 420 000 forint térítés ellenében visszaadták az önkormányzatnak, és 550 000 forintért megvásárolták a perbeli ingatlant.
Az elsőfokú bíróság részítéletével a házasságot felbontotta, és a házastársak utolsó közös lakását is magában foglaló ingatlan vonatkozásában a bejegyzett tulajdoni arányokat módosította: megállapította, hogy a fenti ingatlan 70/100 részben a felperes és 30/100 részben az alperes tulajdonában áll. Indokolása szerint az I. r. alperes a házasság megkötésével a felperes bérleményét képező lakásban bérlőtárssá vált, a felperes önálló bérletének tekintendő lakás „leadása” ellenében kapott pénzbeni térítés azonban a felperesnek a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti külön vagyona volt, melyet a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával a közösen szerzett perbeli ingatlan tulajdoni arányainak megállapításánál figyelembe kellett venni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú részítélet fenti rendelkezését megváltoztatta, és a tulajdoni arányok módosítása iránt előterjesztett keresetet elutasította. Döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes és az I. r. alperes a korábbi bérlakásnak az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 47. §-ának (2) bekezdése szerinti bérlőtársai voltak, a 47. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint pedig a bérlőtársak jogai és kötelezettségei egyenlőek, a lakással együttesen rendelkezhetnek. Álláspontja szerint annak ellenére, hogy a felperes önálló bérleti joga a Csjt. 31B §-ának (1)-(3) bekezdései alapján levezethető, a lakásbérlet pénzben is kifejezhető forgalmi értéke nem tekinthető házastársi külön vagyonnak akkor sem, ha valamelyik házasfél a házasság megkötése előtt a lakás egyedüli bérlője volt, ebből pedig az következik, hogy a lakás bérleti joga fejében kapott térítés a Csjt. 27. §-a értelmében a közös vagyonhoz tartozik. A kifejtettek szerint a felperes a perbeli ingatlan tulajdoni arányainak módosítására okot adó külön vagyon felhasználására nem hivatkozhat.
A jogerős részítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte. Jogszabálysértésként a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és a 31. § (5) bekezdésében írt rendelkezések nem megfelelő alkalmazására hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az I. r. alperes az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 47. §-ának (2) bekezdése szerint a korábbi lakásra bérlőtársi jogot szerzett. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a házastársak mint bérlőtársak által leadott lakásért az önkormányzat részéről kifizetett térítés mint a vagyoni értéket jelentő bérleti jog ellenértéke, a Csjt. 27. §-a értelmében a felek közös vagyonához tartozik. Tévedett azonban, amikor nem tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, hogy a lakás korábbi önálló bérlője a felperes volt. Az önálló bérlet olyan sajátos családjogi kategória, melyet a házastársak egymás közti vagyoni viszonyainak rendezésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni. A házasságkötés előtt valamelyik házasfél által megszerzett bérleti jog a házasság felbontása esetén az eredeti bérlő javára előnyöket biztosít, mégpedig a Csjt. 31B §-ának (3) bekezdése szerint a lakás kizárólagos használata, illetve a 31/C. § (3) bekezdése alapján a lakáshasználati jog ellenértékének összegszerűsége körében. Ezeknek a többletjogosultságoknak akkor is kifejezésre kell jutniuk, ha a felek a házasság fennállása alatt közösen rendelkeznek úgy, hogy a lakás használatáról ellenérték fejében lemondanak. A vagyoni igényeket ilyen esetben a Csjt. 31. § (5) bekezdés alapján kell rendezni úgy, hogy annak eredményeként egyik házastárs se jusson méltánytalan előnyhöz.
Az adott ügyben a Legfelsőbb Bíróság a felperes önálló bérleti jogából eredő többletjogosultság érvényre juttatásánál a befolyt térítés eltérő arányú felosztását alkalmazta. Azt vette alapul, hogy az I. r. alperes lakáshasználati jogának megszüntetése esetén a Csjt. 31/C. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint a használati jog ellenértékének 1/3. részére tarthatna igényt, így a ténylegesen kifizetett 420 000 forintból 140 000 forint illeti meg. A perbeli ingatlan vételéhez az I. r. alperes ezzel az összeggel, valamint 130 000 forint közös vagyoni ráfordítás felével: 75 000 forinttal, összesen tehát 205 000 forinttal járult hozzá, ami az ingatlan vételárának 37/100 része.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az ingatlanon fennálló tulajdoni arányokat a fenti mérték szerint módosította, és az elsőfokú bíróságot felhívta a tulajdoni arányok földhivatali bejegyzése iránti intézkedések megtételére. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.300/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás