858/B/1998. AB határozat
858/B/1998. AB határozat*
2004.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 90. § (2) bekezdése, 100. § (1) bekezdése, 103. §-a, valamint 6. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet módosításáról szóló 14/2001. (VI. 29.) BM rendelet 24. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet módosításáról szóló 47/1999. (XII. 13.) BM rendelet 8. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 100. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. A fenti rendelkezés értelmében a beosztási illetmény szempontjából a hivatásos állomány tiszti, főtiszti és tábornoki rendfokozatú tagjait az I., a tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba kell besorolni.
Az egyik indítványozó érvelése szerint: „[k]öztudomású tény, hogy a Rendőrségen tiszti beosztásban tiszthelyettesek vagy zászlósok dolgoznak és ugyanazt a munkát végzik, mint a tisztek. (...) A kifogásolt normában írt megkülönböztetés lehetetlenné teszi az alkotmányos norma érvényesülését a méltó bérhez.” Hivatkozik továbbá arra, hogy „az új törvény hatására az érintett állomány jogbiztonságba vetett hite is csorbult.”
Az indítványozó bár egyedi üggyel összefüggésben terjesztette elő kérelmét, de az alkotmányossági vizsgálatot jelen eljárásban nem alkotmányjogi panasz hatáskörben kezdeményezte.
A másik indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenességet eredményez, hogy „[a] Magyar Köztársaság Rendőrségén belül nem egy esetben teljesen azonos beosztásokba helyezve és azonos feladatokat, munkakört ellátva a tiszti rendfokozattal rendelkező hivatásos állományú tagok jóval magasabb juttatásban részesülnek, mivel a hivatkozott törvény erre lehetőséget ad.” Az indítványozók álláspontja szerint az indítvánnyal támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, valamint a 70/B. § (2) és (3) bekezdését.
Az egyik indítványozó kérte továbbá – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének, valamint 70/B. § (2) bekezdésének sérelmét állítva – a fenti rendelkezéshez kapcsolódóan a Hszt. 6. számú mellékletének alkotmányossági vizsgálatát, valamint kiegészített indítványában – a Hszt. 100. § (1) bekezdésével való összefüggésre hivatkozással – a pótszabadság mértékéről rendelkező Hszt. 90. § (2) bekezdésének, továbbá az illetménykiegészítés mértékét szabályozó Hszt. 103. §-ának alkotmányossági vizsgálatát is.
A másik indítványozó az eljárás során indítványát kiterjesztette a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) módosításáról szóló 47/1999. (XII. 13.) BM rendelet (a továbbiakban: Mr.1.) 8. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet módosításáról szóló 14/2001. (VI. 29.) BM rendelet (a továbbiakban Mr.2.) 24. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére is. Nézete szerint a vizsgálni kért rendelkezések – a fent ismertetett indokok folytán – szintén sértik az Alkotmány 70/B. §-ának (2) és (3) bekezdését.
Az egyik indítványozó az eljárás során a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 39. §-a, valamint 55. §-a utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát, valamint alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Mfv. E. 10.069/2004/3. számú végzése ellen. Az Alkotmánybíróság ezen indítványi kérelmeket – az eltérő tartalmú alkotmányossági vizsgálatra tekintettel – elkülönítette és azt külön eljárásban vizsgálja.
Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor észlelte, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény 54. §-a a Hszt. 103. §-át 2003. július 1-jével új szöveggel állapította meg. Míg a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény 92. §-ának (3) bekezdése a Hszt. 103. §-a (2) bekezdésének d) pontja és (3) bekezdésének c) pontja helyébe 2004. január 1-jével új rendelkezést állapított meg, továbbá a Hszt. 103. §-át új (4) bekezdéssel egészítette ki. Mivel azonban a módosítások tartalmilag részben érintették az indítványban felvetett alkotmányossági kérdést, ezért az Alkotmánybíróság a Hszt. 103. §-ának a határozat meghozatalakor hatályos rendelkezéseit bírálta el.
Az Alkotmánybíróság az indítványokkal kapcsolatosan megkereste a belügyminisztert.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.”
2. Hszt.:
„90. § (2) A pótszabadság évente a hivatásos állomány felsőfokú iskolai végzettségű tagja esetén:
a) 0–2 év szolgálati viszonyban töltött idő után |
3 munkanap; |
b) 3–5 év szolgálati viszonyban töltött idő után |
4 munkanap; |
c) 6–10 év szolgálati viszonyban töltött idő után |
5 munkanap; |
d) 11–15 év szolgálati viszonyban töltött idő után |
6 munkanap; |
e) 16–20 év szolgálati viszonyban töltött idő után |
7 munkanap; |
f) 21–25 év szolgálati viszonyban töltött idő után |
8 munkanap; |
g) 25–30 év szolgálati viszonyban töltött idő után |
9 munkanap; |
h) 30 évnél hosszabb szolgálati viszonyban töltött idő után 10 munkanap. |
|
Ha a hivatásos állomány tagja középfokú vagy ennél alacsonyabb iskolai végzettségű, a pótszabadság mértéke 1–1 nappal kevesebb.”
„100. § (1) A beosztási illetmény szempontjából a hivatásos állomány tiszti, főtiszti és tábornoki rendfokozatú tagjait az I., a tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba kell besorolni.
(2) Az I. besorolási osztály 9 beosztási kategóriából, ezen belül 25 fizetési fokozatból áll, a II. besorolási osztály pedig 3 beosztási kategóriából és ezen belül 17 fizetési fokozatból áll.
(3) A besorolási osztály beosztási kategóriái az illetmény szempontjából azonos szintűnek tekintett, a miniszter által meghatározott beosztásokat tartalmazzák.
(4) A fizetési fokozatok a beosztásban eltöltött szolgálati idő tartama alapján emelkednek. A fizetési fokozatokhoz növekvő szorzószámok tartoznak.
(5) A beosztási és rendfokozati illetmény összegét a köztisztviselői illetményalap (a továbbiakban: illetmény-alap) és e törvény 6. számú mellékletében a fizetési fokozatokhoz, illetve a rendfokozatokhoz meghatározott szorzószámok szorzata adja.”
3. Az indítvány benyújtásakor hatályban volt Hszt. 103. §-ának rendelkezései:
„103. § (1) A hivatásos állomány tagja illetménykiegészítésre jogosult, ha
a) a minisztériumban, az országos parancsnokságon, vagy országos hatáskörű központi szervnél,
b) a minisztérium közvetlen szerveinél, az országos parancsnok alárendeltségébe tartozó, legalább megyei illetékességű középirányító szervnél (parancsnokságnál, igazgatóságnál) és a velük azonosnak tekinthető szervnél
teljesít szolgálatot.
(2) Az illetménykiegészítés mértéke az a) pont esetén – a (3)–(4) bekezdésben foglaltak kivételével – a beosztási illetmény 15%-a, a b) pont esetén – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – 10%-a.
(3) A hivatásos állomány minisztériumban szolgálatot teljesítő felsőfokú végzettségű tagja esetében az illetmény-kiegészítés mértéke a beosztási illetmény 50%-a.
(4) A hivatásos állomány felsőfokú végzettségű tagja illetménykiegészítésének mértéke:
a) az országos parancsnokságon, valamint az országos hatáskörű központi szervnél a beosztási illetmény 25%-a,
b) az (1) bekezdés b) pontja esetében 20%-a.”
4. A Hszt. 103. §-ának az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„(1) A hivatásos állomány tagja a szervezeti hovatartozásától függően illetménykiegészítésre jogosult.
(2) A felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező hivatásos állomány illetménykiegészítésének mértéke:
a) a minisztérium hivatali szervezeti egységeinél és a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatánál berendelés vagy vezénylés esetén a beosztási illetmény 50%-a,
b) a minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó szerveknél, az országos parancsnokságon, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a beosztási illetmény 40%-a,
c) legalább megyei illetékességű középirányító szervnél (főkapitányság, parancsnokság, igazgatóság) és a vele azonosnak tekinthető szervnél a beosztási illetmény 30%-a,
d) helyi szerveknél, alegységeknél a beosztási illetmény 15%-a.
(3) A középfokú iskolai végzettséggel rendelkező hivatásos állomány illetménykiegészítésének mértéke:
a) a minisztérium hivatali szervezeti egységeinél és a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatánál a beosztási illetmény 15%-a,
b) a minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó szerveknél, az országos parancsnokságon, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a beosztási illetmény 20%-a,
c) legalább megyei illetékességű középirányító szervnél (főkapitányság, parancsnokság, igazgatóság) és a vele azonosnak tekinthető szervnél a beosztási illetmény 15%-a,
d) helyi szerveknél, alegységeknél a beosztási illetmény 10%-a.
(4) Azok a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező főtisztek és tisztek, illetve középfokú végzettséggel nem rendelkező zászlósok és tiszthelyettesek, akik a törvény felhatalmazása alapján mentesültek a beosztáshoz előírt iskolai végzettség megszerzése alól, vagy olyan beosztást töltenek be, amely a törvény rendelkezése alapján alacsonyabb iskolai végzettséggel is ellátható, jogosultak főtisztek és tisztek esetében a felsőfokú végzettségűeket megillető, zászlósok és tiszthelyettesek esetében a középfokú végzettségűeket megillető illetménykiegészítésre.”
5. Az 1999. XII. 21-től 2001. VI. 30-ig hatályban volt Mr.1. 8. §-a:
„Az R. 42. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
'(2) Az állományviszonyától eltérő státuszon kinevezett, illetve a rendfokozati állománycsoportjától eltérő beosztásban megbízással foglalkoztatottakat a rendfokozatuknak megfelelő besorolási osztályba kell besorolni.”'
6. Az R. Mr.2. 24. §-ával megállapított, 2001. VII. 1-jétől hatályos 42. §-a:
„(1) A hivatásos állományba történő kinevezéssel egy időben, illetve beosztási kategória váltással is járó magasabb beosztásba helyezéskor az állomány tagját az adott beosztási kategória első fizetési fokozatába kell besorolni, és rendfokozati illetményét a Hszt. 6. számú melléklete, beosztási illetményét és az ahhoz kapcsolódó egyéb illetményelemeket 2001. július 1-jétől a Hszt. 245/H. §-ának és 6/B. számú mellékletének figyelembevételével kell megállapítani.
(2) A beosztási kategórián belül a magasabb fizetési fokozatba történő előresorolást a beosztásban eltöltött szolgálati idő alapján az esedékesség hónapjának első napjával kell végrehajtani.
(3) Beosztás változás esetén – amennyiben az nem jár beosztási kategória változással, vagy arra átszervezés miatt kerül sor – korábbi beosztásban eltöltött időt folyamatosnak kell tekinteni, amit a fizetési fokozat megállapításakor be kell számítani.
(4) A Hszt. 254. § (1) bekezdése szerinti előresorolás csak egy alkalommal történhet és az a beosztás megnevezését nem érinti.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését, s kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmányban meghatározott tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, s abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.]
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel”. [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.] „A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. ... A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479–480.]
1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy a Hszt. 100. §-ának (1) bekezdése, valamint a Hszt. 6. számú melléklete – az indítványokban megjelölt alkotmányossági problémára tekintettel – sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) és 70/B. § (2) bekezdésének rendelkezéseit.
A hivatásos állomány tagjának javadalmazására vonatkozó szabályokat a Hszt. IX. fejezetének rendelkezései rögzítik. Eszerint a hivatásos állomány tagja havi illetményre jogosult, amely beosztási és rendfokozati illetményből, illetménykiegészítésből, továbbá illetménypótlékból áll, és a beosztási valamint a rendfokozati illetmény együttes összege képezi az alapilletményt [Hszt. 99. § (1)–(2) bekezdés].
Az indítványozók által támadott Hszt. 100. §-ának (1) bekezdése a beosztási illetményre vonatkozó szabályokat állapítja meg akként, hogy a beosztási illetmény szempontjából a hivatásos állomány tiszti, főtiszti és tábornoki rendfokozatú tagjait az I., a tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba sorolja be.
A besoroláshoz szükséges iskolai végzettségi követelményekről a Hszt 72–74. §-ai rendelkeznek. Eszerint a tiszti rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez egyetemi vagy főiskolai, a zászlósi és tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez pedig középiskolai végzettség szükséges. A fenti szabály alóli kivétel a Hszt. 72. §-ának második mondata, mely szerint jogszabályban meghatározott tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött beosztásoknál szakiskolai végzettség esetén a középiskolai végzettségtől el lehet tekinteni. További mentességet állapít meg a Hszt. 336. §-ának (1) bekezdése a 72. §-ban meghatározott iskolai végzettségi (szakképesítési) követelmények alól, azon hivatásos állományban állókra nézve, akik a törvény hatálybalépésekor a 45. életévüket betöltötték, illetőleg ha a képesítési követelményeknek való megfelelésüket a korábbi szabályok szerint elismerték.
Az indítvánnyal kifogásolt Hszt. 6. számú melléklete a két besorolási osztályra vonatkozóan külön táblázatokban rögzíti, hogy a hivatásos állomány tagjának beosztási illetménye a köztisztviselői illetményalap hányszorosában kerül megállapításra a különböző beosztási kategóriába és fizetési fokozatokba történő besorolás esetén.
Az Alkotmánybíróság a Hszt. 100. § (1) bekezdésének, valamint a Hszt. 6. számú mellékletének vizsgálata során megállapította, hogy a kifogásolt szabályozások nem tartalmazzák azt az indítványozók által felvetett alkotmányossági problémát (illetve nem tartalmaznak olyan szabályozást), mely szerint az alacsonyabb rendfokozatú tiszthelyettesek, illetve zászlósok tiszti beosztásban végezhetnének a tiszti rendfokozatú munkavállalókkal azonos munkát, azonban eltérő iskolai végzettségükre tekintettel eltérő javadalmazásban részesülnek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hszt. 100. §-ának (1) bekezdése, továbbá a Hszt. 6. sz. melléklete nem áll értékelhető összefüggésben az indítványozók által felvetett alkotmányossági problémával, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványokkal összefüggésben ezt követően azt is megvizsgálta, hogy a Hszt. 100. § (1) bekezdésének, valamint a Hszt. 6. számú mellékletének rendelkezései hátrányosan és indokolatlanul különböztetik-e meg a hivatásos állomány tagjait a beosztási illetmény szempontjából annak folytán, hogy őket eltérő – a hivatásos állomány tiszti, főtiszti és tábornoki rendfokozatú tagjait az I., míg a tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatú tagjait a II. – besorolási osztályba sorolja be.
Az Alkotmány mind a diszkrimináció általános tilalmát, mind az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvét alkotmányos alapjogként rögzíti. Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a fenti alapelvek tartalmával, valamint azok egymáshoz való viszonyával. Ennek keretében számos határozatában rámutatott, hogy az Alkotmány 70/B. §-a az általános diszkrimináció tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.; 849/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 391, 395.)
Az Alkotmánybíróság jelen határozatának III.1. pontjában már részletesen kifejtette a diszkrimináció vizsgálatára vonatkozó legfontosabb megállapításait. Az Alkotmánybíróság itt is – egyebek mellett – hangsúlyozza, hogy a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem a csoport-homogenitás kérdése (pl.: 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479–480.).
Jelen esetben a támadott Hszt. 100. § (1) bekezdésében, valamint a Hszt. 6. sz. mellékletében a csoportképzés a rendfokozatokon alapul, s így kerül a beosztási illetmény szempontjából a két csoport (I. besorolási osztályba tartozók csoportjába: a tiszti, főtiszti és a tábornoki rendfokozatú tagok, míg a II. besorolási osztályba tartozók csoportjába: a tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatú tagok) megállapításra. Ugyanakkor a rendfokozat, mint csoportképző ismérv mellett, mögöttesen megjelenik az iskolai végzettség, amelyet a Hszt. 72–74 §-ai képesítési követelményként írnak elő a rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez, illetve a Hszt. 336. §-a – meghatározott feltételek – fennállása esetében épp ez alól ad mentesítést.
A Hszt. 100. §-ának (1) bekezdése, továbbá a Hszt. 6. számú melléklete rendelkezései tehát nem azonos csoportba tartozó személyek közötti különbségtételt valósítanak meg. Az eltérő rendfokozatú munkavállalók jogi helyzete ugyanis nem összehasonlítható. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában rögzítette, hogy nem sérül az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében rögzített egyenlő munkáért egyenlő bér elve, „ha a feladatok sajátosságaira, követelményszintjére, felelősségére is figyelemmel eltérő javadalmazási mérték kerül megállapításra” (1014/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 780, 782.).
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hszt. 100. § (1) bekezdésének, továbbá a Hszt. 6. számú mellékletének rendelkezései nem sértik sem az Alkotmány 70/A. §-ának (1), sem a 70/B. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltakat.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részükben elutasította.
3. Az indítványozó a Hszt 100. §-ának (1) bekezdése folytán sérülni látta továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság elvét is.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által hivatkozott összefüggésben a Hszt. támadott rendelkezése és a jogbiztonság elve között alkotmányos összefüggés nem állapítható meg, mindezek alapján az indítványi kérelemnek azt a részét elutasította.
4. Az egyik kérelem a Hszt. 103. §-ára vonatkozóan az illetménykiegészítéssel összefüggésben sérülni vélte az Alkotmány 70/A. § (1) és a 70/B. § (2) bekezdését. Az alkotmányossági problémát abban látta, hogy a támadott rendelkezés alapján ugyanazon a szolgálatteljesítési helyen, azonos munkakörben, azonos beosztásban, ugyanolyan munkát végző, ám eltérő végzettségű személy eltérő mértékű illetménypótlékra jogosult, aszerint hogy felsőfokú avagy középfokú végzettséggel rendelkezik.
A Hszt. 103. §-a a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak az illetménypótlékra vonatkozó jogosultsági feltételeit és annak mértékét szabályozza. Eszerint a hivatásos állomány tagja szervezeti hovatartozásától függően differenciált mértékben jogosult az illetménykiegészítésre, továbbá ezen belül, az azonos szervezeten belül az eltérő (felsőfokú és középfokú) iskolai végzettségtől függően is differenciált mértékben történik az illetménykiegészítés megállapítása.
Az indítvány benyújtását követően az illetménypótlék intézményét részben megváltoztatta a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény 92. §-ának (3) bekezdése, amely a Hszt. 103. §-át 2004. január 1-jével új (4) bekezdéssel egészítette ki. Ennek folytán azok a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező főtisztek és tisztek, illetve középfokú végzettséggel nem rendelkező zászlósok és tiszthelyettesek, akik a Hszt. felhatalmazása alapján mentesültek a beosztáshoz előírt iskolai végzettség megszerzése alól, vagy olyan beosztást töltenek be, amely a törvény rendelkezése alapján alacsonyabb iskolai végzettséggel is ellátható, jogosulttá váltak a főtisztek és tisztek esetében a felsőfokú végzettségűeket megillető, zászlósok és tiszthelyettesek esetében a középfokú végzettségűeket megillető illetménykiegészítésre.
A Hszt. illetménykiegészítésre vonatkozó 103. § (1)–(3) bekezdésének rendelkezései esetében a csoportképző ismérv egyrészt a meghatározott szolgálati helyen történő munkavégzésen, továbbá ezen túl az azonos iskolai végzettségen alapul. Ez a csoportképző ismérv érvényesül a Hszt. 103. § (4) bekezdésében is, azonban azzal az eltéréssel, hogy az ott található jogalanyi körre nézve az iskolai végzettség tekintetében a jogalkotó kedvezményt nyújt abban az esetben, ha a munkavállaló (az iskolai végzettség alóli mentesítés folytán, vagy annak folytán, hogy a beosztás alacsonyabb iskolai végzettséggel is ellátható), meghatározott szolgálati helyen magasabb iskolai végzettséggel betölthető beosztásban végez munkát.
Az Alkotmánybíróság – a fentiekre figyelemmel – megállapította, hogy az indítványozó által a Hszt. 103. §-ával összefüggésben felvetett alkotmányossági probléma esetében a hatályos rendelkezések nem sértik az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott rendelkezéseit, mivel a különböző iskolai végzettséggel, különböző rendfokozattal rendelkező munkavállalók azonos beosztás betöltése esetén azonos mértékű illetménykiegészítésre válnak jogosulttá.
Ezért az indítványnak – a Hszt. 103. §-a rendelkezései folytán – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése, továbbá a 70/B. § (2) bekezdése sérelmét állító részét az Alkotmánybíróság elutasította.
5. Az egyik indítványozó a Hszt. 90. §-ának (2) bekezdése folytán is sérülni vélte az Alkotmány 70/A. §-ának (1), valamint 70/B. §-ának (2) bekezdését, mivel álláspontja szerint a középfokú végzettséggel rendelkező állomány valamennyi tagját hátrányosan különbözteti meg a felsőfokú végzettséggel rendelkező állomány tagjaival szemben, amikor számukra egy nappal kevesebb pótszabadságot biztosít, amely – érvel az indítványozó – „pusztán az iskolai végzettség alapján egyáltalán nem indokolt”.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatának III.1. pontjában már részletesen kifejtette a diszkrimináció vizsgálatára vonatkozó legfontosabb ismérveit. Az Alkotmánybíróság itt is – egyebek mellett – hangsúlyozza, hogy a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem a csoport-homogenitás kérdése (pl.: 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479–480.).
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó által állított különbségtétel nem sérti sem az Alkotmány 70/A. § (1), sem az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében rögzítetteket, mivel az indítványozó által kifogásolt rendelkezések nem azonos csoportba tartozó személyek közötti különbségtételt valósítanak meg.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hszt. 90. § (2) bekezdésének rendelkezései nem eredményezik sem az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének, sem az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésének sérelmét, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.
6. Az egyik indítvány – az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésének sérelmét állítva – az Mr. 2. rendelet 24. §-ával megállapított R. 42. §-át vélte alkotmányellenesnek.
A R. kifogásolt rendelkezése a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tűzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai besorolására, továbbá előresorolására vonatkozó részletszabályokat tartalmazza. Így – többek között – rögzíti beosztási kategóriaváltással is járó magasabb beosztásba helyezés esetén a besorolás rendjét, továbbá az egyes illetményelemek kiszámításának rendjét, a Hszt. meghatározott rendelkezéseinek figyelembevételével.
A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy az Mr. 24. §-ával megállapított R. 42. §-a és az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdése között alkotmányos összefüggés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványi kérelemnek ezt a részét is elutasította.
7. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítványozó által támadott Mr.1. 8. §-a már az erre irányuló indítványi kérelem benyújtásakor sem volt hatályos, mivel az általa megállapított R. 42. §-át az Mr.2. 24. §-a – 2001. július 1-jei hatállyal – új, megváltozott tartalommal állapította meg.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § f) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2004. december 6.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás