PK BH 1998/86
PK BH 1998/86
1998.02.01.
Gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatos körülmények értékelése [1986. évi 14. tvr.-tel kihirdetett, Hágában 1980. október 25-én kelt Egyezmény 2. cikke és b) pontja, 13. cikke b) pontja].
A II. r. kérelmező svéd, az ellenérdekű fél magyar állampolgár, akik 1993. április 3-án kötöttek házasságot. Házasságukból 1994. augusztus 2-án Ádám Maximilian utónevű gyermekük született, a szülők közös lakóhelye Svédországban volt.
A házasság kezdettől fogva zaklatott volt, ennek következményeként a II. r. kérelmező olyan idegállapotba került, hogy pszichológusi kezelése vált szükségessé. Az eljárás időtartama alatt rendszeres munkaviszonyban nem állt. A házastársak problémája ismeretes volt a lakóhelyük szerinti szociális hivatal előtt, amelynek képviselője tudomással bírt arról, hogy az ellenérdekű fél nagyon félt a férjétől, a II. r. kérelmezőtől, aki agresszív, fenyegető magatartást tanúsított vele szemben. 1994. november 13-án a felek konfliktusában a rendőrség és a szociális ügyelet közbelépése is szükségessé vált. 1994. november 23-án a házastársak családterápiás kezelésen vettek részt, ahol az ellenérdekű fél bejelentette, hogy helyzetük átgondolása érdekében rövid időre Magyarországra kíván utazni, ezt a II. r. kérelmező nem ellenezte. Az utazáshoz az Oxiei Szociális Hivatal adott anyagi támogatást részére. 1994. november 26-án érkezett Magyarországra, december elején telefonon közölte a II. r. kérelmezővel, hogy végleg Magyarországon kíván maradni, majd 1994. december 21-én házassági bontópert indított a II. r. kérelmező ellen. Időközben a II. r. kérelmező a svédországi bíróság előtt ugyancsak kérte a házasság felbontását.
Az Igazságügyi Minisztérium I. r. kérelmező 1995. március 20-án kérte, hogy a bíróság az 1986. évi 14. tvr.-tel kihirdetett, Hágában, 1980. október 25-én kelt Egyezmény 3. cikkének a) pontja alapján állapítsa meg, hogy az ellenérdekű fél jogellenesen hozta Magyarországra a gyermeket, rendelje el a gyermek azonnali visszavitelét, és ezzel azonos tartalmú kérelmet terjesztett elő a gyermek apja, a II. r. kérelmező is.
Az ellenérdekű fél ellenkérelme a kérelmek elutasítására irányult.
A bíróság jogerős végzésével az I. és II. r. kérelmezők által előterjesztett kérelmet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a gyermek Magyarországra hozatala az Egyezmény 3. cikkének a) és b) pontjaiban foglaltak szerint jogellenes volt. A visszavitel iránti kérelmet az Egyezmény 13. cikkének b) pontja alapján nem látta teljesíthetőnek. Értékelte a gyermek korát, azt, hogy a kisfiú két hónapos volt, amikor az ellenérdekű fél vele Magyarországra költözött, az azóta eltelt időt pedig olyan lényeges szempontnak tekintette, melynek folytán a másfél éves gyermek visszavitele a számára teljesen idegen környezetbe, idegen emberek közé, a gyermeket lelki károsodásnak tenné ki, és számára elviselhetetlen helyzetet teremthet.
A jogerős végzés ellen az I. r. kérelmező élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős végzésben foglalt tényállás megalapozatlanságára és arra hivatkozott, hogy az időmúlás nem lehet akadálya az Egyezményben foglaltak teljesítésének, és a gyermek fiatal kora sem megfelelő indok a visszavitel megtagadására.
Az ellenérdekű fél felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Helytálló az I. r. kérelmező álláspontja abban, hogy önmagában az időmúlás, illetve a gyermek igen fiatal kora nem szolgáltat kellő okot a jogellenesen elvitt gyermek visszavitelére irányuló kérelem elutasításához.
Az eljárás anyaga azonban Svédországban kiállított okirati bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy a II. r. kérelmező 1994. október 30. óta pszichiátriai gondozás alatt állt (11/III.), melynek során nála személyiségzavart állapítottak meg (1 1/IV.). Ugyancsak a svédországi szociális ügyelet jelentése tartalmazza, hogy 1994. november 13-án az ellenérdekű fél a II. r. kérelmező fenyegetései elől a rendőrségre menekült, a II. r. kérelmező a szociális ügyelet jelenlétében is erőszakos, fenyegető magatartást tanúsított, aminek csak a rendőrség fellépése vetett végett (K/17/II.), és az ellenérdekű fél az ideiglenes elutazásához a svéd hatóságtól kapott anyagi támogatást (A/17/I.).
Mindezekkel szemben a II. r. kérelmező anyjának tanúvallomásán túl semmi nem igazolta, hogy az ellenérdekű fél az életközösség fennállása alatt kifogásolható magatartást tanúsított, gyógyszert és alkoholt fogyasztott; a Magyarországon készült környezettanulmány és védőnői jelentés ezzel ellentétesen azt rögzítette, hogy az ellenérdekű fél megfelelően berendezett, saját lakásban él, ahol a gyermek számára szükséges feltételeket maradéktalanul biztosítja, és a gyermek gondozását kifogástalanul ellátja.
A fenti körülményekre nézve a feltárt adatok aggálytalan bizonyítékként értékelhetők, és ezek figyelembevételével helytálló a jogerős végzésben foglalt az a megállapítás, hogy a gyermek visszavitele a számára ismeretlen személyi, nyelvi környezetbe, a II. r. kérelmező bizonytalan körülményei közé, a fejlődése szempontjából kritikus korban lévő, másfél éves gyermeket valóban súlyos lelki károsodásnak tenné ki, ami egyben elviselhetetlen helyzetet is teremtene a számára.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.452/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás