PK BH 1998/87
PK BH 1998/87
1998.02.01.
A jogosult visszafizetési kötelezettsége az előlegezett tartásdíjból csak arra az összegre nézve áll fenn, amelyet a kötelezett teljesítése folytán az adott időre esedékesen kétszeresen vett fel [Ptk. 362. §; 4/1987. (VI. 14.) IM r. 25. §].
A bíróság az 1995. március 22-én kelt végzésével 1995. április 1. napjától elrendelte a kérelmező és M. K. házasságából 1986-ban született Károly, és 1988-ban született Zoltán nevű gyermekei vonatkozásában a kötelezettel szemben átmenetileg behajthatatlan, gyermekenként havi 3200 forint gyermektartásdíj bíróság általi előlegezését.
A kérelmező 1996. február 2-án bejelentette, hogy a tartásra kötelezett munkaviszonyt létesített, melyből részére tartásdíjat fizet. Erre tekintettel a városi bíróság a bíróság általi előlegezést elrendelő végzés végrehajtását 1996. február 8-án felfüggesztette, majd a körülmények tisztázása céljából bizonyítást folytatott le. Megállapította, hogy az adós 1996. augusztus 1-jétől dolgozik, munkabéréből 1996. szeptembere és 1997. február 29-e között a kérelmezőnek összesen 27 635 forint tartásdíjat közvetlenül megküldött. Erre tekintettel a tartásdíj bíróság általi folyósítását 1996. március 1-jétől kezdődő hatállyal megszüntette, a jogosult által kétszeresen felvett tartásdíj visszafizetéséről azonban nem rendelkezett, amit azzal indokolt, hogy a jogosult a kötelezett által a folyósítás alatt fizetett tartásdíjat a fennálló 44 800 forint hátralékban számíthatja be.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta. A tartásdíj bíróság általi előlegezését 1996. szeptember 1-jétől szüntette meg, és a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 25. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával kötelezte a kérelmezőt az 1995. szeptember 1-jétől 1996. május 31-ig terjedő időre felvett, gyermekenként havi 3200 forint bíróság által megelőlegezett tartásdíj tíz részletben való megfizetésére azzal, hogy az első részlet 1996. június 16-ig esedékes. Indokolásában utalt a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 25. §-ának (3) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre, hogy a kötelezett, illetőleg a jogosult az előlegezés ideje alatt közvetlenül adott, illetve kapott tartásdíjat az előlegezés elrendelése előtt keletkezett hátralékba nem számíthatja be.
A jogerős végzés ellen a kérelmező élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben arra hivatkozott, hogy 1996. március 1-jét követően - a felfüggesztésre tekintettel - részére a tartásdíjat nem előlegezték, és nehéz anyagi helyzetére hivatkozva kérte a visszafizetés alóli mentesítését.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Tény az, hogy a kérelmező az 1995. március 22-én kelt végzés alapján 1995. április 1-jétől 1996. március 1-jéig kézhez vette a bíróság által előlegzett, a két gyermek után összesen havi 6400 forint tartásdíjat, ugyanakkor a kötelezett 1995 szeptemberétől 1996. február 29-ig 27 635 forint tartásdíjat közvetlenül megfizetett a részére.
A másodfokú bíróság helyesen alkalmazta a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 25. §-ának (2) bekezdését, amely szerint a kérelmező köteles az előlegezett gyermektartásdíjat - késedelmi kamatával együtt - az államnak visszafizetni, ha azt jogosulatlanul vette fel, vagy a kötelezett az előlegezés ideje alatt tartásdíjat rendszeresen vagy alkalomszerűen, de több hónapi tartásdíjat egy összegben fizetett. A (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelően állapította meg azt is, hogy a jogosult az előlegezés ideje alatt közvetlenül kapott tartásdíjat az előlegezés elrendelése előtt keletkezett hátralékba nem számíthatja be. Tévedett azonban, amikor az említett jogszabályokat úgy értelmezte, hogy a jogosult a folyósítás teljes időtartama alatt felvett, előlegezett tartásdíjat köteles visszafizetni, és figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az előlegezés a végrehajtás felfüggesztésével megszűnt, így az adott esetben a folyósításra csak 1996. március 1-jéig került sor.
A jogszabály helyes értelmezése szerint a jogosult visszafizetési kötelezettsége az előlegezett tartásdíjból csak arra az összegre nézve áll fenn, amelyet a kötelezett teljesítése folytán az adott időre esedékesen kétszeresen vett fel. Az ezzel ellentétes döntés sérti a Ptk. 362. §-ában foglaltakat, mely szerint az életfenntartásra adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet, és súlyosan méltánytalan helyzetbe hozza a kérelmezőt, aki az előlegezésre éppen a rászorultsága folytán vált jogosulttá.
Minthogy a jelen ügyben a kérelmező a folyósítás ideje alatt a kötelezettől 27 635 forint tartásdíjban részesült, az előlegezett összegből ezt a részt köteles visszafizetni. A részletfizetési kedvezmény a kérelmezőt - jövedelmi és vagyoni viszonyaira figyelemmel - a Pp. 217. §-ának (3) bekezdése szerint illeti meg. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.683/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás