BK BH 1998/9
BK BH 1998/9
1998.01.01.
I. A lőfegyverrel visszaélés bűntettét nem valósítja meg, aki orvvadászat céljából a társa által neki átadott lőfegyvert néhány lövés leadásához szükséges időtartamra tartja magánál [Btk. 263. § (2) bek., 263/A. § (1) bek. a) pont, 115/1991. (IX. 10.) Korm. r. 34. § (1) bek. p) pont].
II. Ha a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság a terheltet a bűnösség alapjául szolgált egyik bűncselekmény miatt emelt vád alól felmenti, a bűnösség körének szűkülése folytán mód van arra, hogy a felülvizsgálattal nem érintett másik bűncselekmény tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a büntetés mértékét megváltoztathassa [Be. 284. § (1) bek. a) pont, 291. § (1) bek. a) pont és (3) bek.].
A városi bíróság az 1995. április 11. napján meghozott ítéletével a III. r. terheltet lőfegyverrel visszaélés bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte; egyben elrendelte a városi bíróság által a III. r. vádlott korábbi ügyében kiszabott és 3 évi próbaidőre felfüggesztett 8 hónapi börtönbüntetés végrehajtását. A megállapított tényállás lényege a következő. Az I. r. terhelt 1994. év tavaszán talált egy kínai gyártmányú távcsöves kispuskát, az ahhoz való 100 db lőszerrel.
1994. április 26-án hajnalban az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt személygépkocsival a község határában az I. r. terhelt által talált kispuskával vadászott. Amikor megláttak egy-egy fácánt vagy vadnyulat, a személygépkocsit leállították, és a lecsavart ablakon át a kispuskával hol az I. r., hol a III. r. vádlott lőtt rá a kiszemelt vadakra. Ily módon - 28 000 forint értékben - négy fácánt és két vadnyulat ejtettek, amelyet a II. r. terhelt összeszedett, és egy zsákban a személygépkocsiban elhelyezett. A vadak lelövésével a vadásztársaságnak okozott kárt utóbb a III. r. terhelt megtérítette. A III. r. terhelt egyébként a lőfegyver tartására vonatkozó engedéllyel nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság a III. r. terhelt cselekményének a jogi értékelése során a Btk.-nak - az elkövetés időpontjában hatályos - 263. §-ának (2) bekezdését alkalmazva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a III. r. terhelt a rendelkezése alatt tartotta és használta is a lőfegyvert, és ezzel a lőfegyver tartására vonatkozó szabályokat megszegte. A lőfegyvernek a bármilyen időtartamú engedély nélküli tartása elégséges a bűncselekmény törvényi tényállásának a megvalósulásához.
A megyei bíróság az 1996. június 10. napján meghozott ítéletével a III. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét mindössze annyiban változtatta meg, hogy a börtönbüntetés tartamát 9 hónapra enyhítette. Az elsőfokú bíróság által megállapított és irányadónak elfogadott tényállásból a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a III. r. terhelt, miután a lőszerrel megtöltött fegyvert a kezébe vette, és azt használta, ténylegesen birtokolta is azt, rendelkezett felette, nem csak egy pillanatra, megtekintés végett vette át. Ezzel a magatartással pedig a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét elkövette.
A jogerős ítélet ellen a III. r. vádlott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a III. r. terheltnek a lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól történő felmentését kérte. Mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a Btk. 2. §-át megsértve bírálták el a cselekményt az eljárt bíróságok az elkövetés időpontjában hatályos törvény szerint, mert a III. r. terheltnek a lőfegyver használatában megnyilvánuló magatartása az elbíráláskor hatályos törvény szerint már nem bűncselekmény. Az indítványban kifejtett jogi álláspontjának a lényege egyebekben az volt, hogy a III. r. terhelt három-négy lövés leadásából álló cselekményét az eljárt bíróságok tévesen tekintették a lőfegyver birtoklásának. Abból a tényből, hogy a III. r. terhelt lőtt a lőfegyverrel, még nem következik, hogy ténylegesen birtokolta is azt; márpedig a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 34. §-a (1) bekezdésének p) pontja a lőfegyver birtoklását minősíti a lőfegyver tartásának. A birtoklás ugyanis egy huzamosabb ideig tartó állapotot jelent, az nem valósul meg pusztán a lövés leadásával.
A legfőbb ügyész átiratában az indítványban támadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta, mert az I. r. és a III. r. terhelt a vadászat során a lőfegyvert együttesen birtokolták.
I. A Legfelsőbb Bíróság - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak tartva - a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak azzal az álláspontjával, hogy az elbírálás időpontjában hatályos törvényt alkalmazva kell eljárni, mert aszerint a III. r. cselekménye nem bűncselekmény.
A Btk.-nak az elkövetéskor hatályban volt 263. §-ának (2) bekezdését, és az elbírálás időpontjában hatályos - a Btk.-nak az 1994. évi IX. törvénnyel kiegészített és módosított - 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontját egybevetve a Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy mind a két törvényi tényállás tartalmilag azonos módon rendeli büntetni a lőfegyver és a lőszer tartását, és a törvényi tényálláshoz kapcsolt büntetési tételek is azonosak. Az állapítható meg tehát, hogy az elbírálás időpontjában hatályos törvény alkalmazása nem jelenthet a terheltre kedvezőbb elbírálást, ennélfogva a Btk. 2. §-ának a főszabálya szerint a III. r. terhelt cselekményére az annak elkövetésekor hatályban volt törvényt kell alkalmazni.
Ettől függetlenül, az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásával is az állapítható meg: a III. r. terheltnek az a cselekménye, hogy néhány esetben - mindössze a lövések leadásához szükséges időtartamra -, az I. r. terhelttől átvett egy lőfegyvert: nem bűncselekmény.
A Btk.-nak az elkövetéskor hatályban volt 263. §-ának (2) bekezdése szerint a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét az követi el, aki a lőfegyver, lőszer készítésére, tartására, átadására és forgalmára vonatkozó rendelkezéseket megszegi.
Az irányadó történeti tényállást figyelembe véve, a jelen esetben nyilvánvalóan csak annak a jogi megítélése szükséges, hogy a III. r. terhelt cselekménye - a lopás vétségén túlmenően - a lőfegyver tartására vonatkozó rendelkezések megszegéseként értékelhető-e.
A lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés törvényi tényállása keretjogszabály. A törvényi tényállás kereteit kitöltő 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet az értelmező rendelkezések körében (34. §) tartalmazza azokat a fogalommeghatározásokat, amelyeknek az alapulvételével eldönthető, mi tekinthető lőfegyvernek, lőszernek; és mi tekinthető a lőfegyver, lőszer megszerzésének, készítésének, tartásának stb.
Az említett Korm. rendelet 34. §-a (1) bekezdésének p) pontja szerint a lőfegyver- (és lőszer-) tartás: a birtoklás, a viselés és a tárolás. Az elbírálandó ügyben értelemszerűen csak annak az eldöntése szükséges, hogy birtoklásnak tekinthető-e - ezáltal a lőfegyver tartásának minősíthető-e - a III. r. terheltnek az a magatartása, hogy az I. r. terhelttől néhány esetben arra a rövid időtartamra átvette a lőfegyvert, amely alatt abból lövéseket adott le. A birtoklás fogalmának a tartalmi meghatározása csak a polgári jog kategóriái [Ptk. 187. § (1) bek.] alapján történhet. Eszerint az a személy tekinthető a dolog birtokosának, aki azt a hatalmába keríti és - viszonylag tartósan - a hatalmában tartja. A büntetőügyekben folytatott ítélkezési gyakorlat is a dolog feletti viszonylag tartós hatalom gyakorlásához köti a birtoklás megállapítását. Ennek megfelelően a lőfegyver (lőszer) engedély nélkül történő tartásának a fogalmi körében a birtoklást (a tartást) nem állapítja meg, ha meghatározott célból (pl. azért, hogy azt megtekintse, lőjön vele, a sértett életét kioltsa stb.) és a cél valóra váltásához szükséges rövid időre kerül a lőfegyver annak a birtokosától a terhelthez. Ilyenkor a lőfegyver átadójának a tényleges hatalma a lőfegyver felett nem szűnik meg, az továbbra is a lőfegyver birtokosa marad, ami egyszersmind kizárja azt, hogy a lőfegyvert csak rövid időre átvevő személy azon hatalmat szerezzen, azt birtokolja. A birtoklás fogalmának ez az értelmezése egyébként a Legfelsőbb Bíróság több eseti határozatában (pl. BJD 8062. sz., BH 1985/1-11. sz., 1986/2-47. sz., 1995/10-554. sz.) is kifejezésre jutott.
Az elbírálandó ügyben az I. r. terhelt a birtokában tartott lőfegyvert néhány esetben, igen rövid időre, abból a célból adta át a III. r. terheltnek, hogy azzal vadakra lőjön. A III. r. terhelt azzal, hogy a lövések leadásához szükséges időre a lőfegyvert átvette, magánál tartotta, még nem vált a lőfegyver birtokosává. Ennélfogva - függetlenül attól, hogy a lőfegyver tartására vonatkozó hatósági engedéllyel nem rendelkezett - a Btk. 263. §-ának (2) bekezdésében megbatározott bűncselekményt nem követte el, ami szükségessé tette a támadott határozatok vonatkozó részének a hatályon kívül helyezését, és a III. r. terheltnek a lőfegyverrel visszaélés vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján történt felmentését.
II. Miután a hatályon kívül helyezés nem érintette az indítványban támadott ítéletekkel a III. r. terhelt terhére megállapított lopás vétségét, a Legfelsőbb Bíróságnak a Be. 291. §-ának (3) bekezdése alapján felül kellett bírálnia a jogerős ítéletnek a III. r. terhelttel szemben büntetést kiszabó rendelkezését is. A Be. 291. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében ugyanis ha a bíróságnak a másodfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozata vagy határozatának meghatározott része ellen a felülvizsgálatnak azért van helye, mert a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt kerül sor [Be. 284. § (1) bek. a) pont]: a Legfelsőbb Bíróság maga is hozhat a törvénynek megfelelő határozatot. A törvény helyes értelme szerint mindazokban az esetekben, amikor a jogerős ügydöntő határozat a terhelt terhére bűnhalmazatban álló több bűncselekményben állapította meg a terhelt bűnösségét, és halmazati büntetés kiszabására került sor (Btk. 85. §), majd a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a bűnhalmazatban álló bűncselekmények egyike tekintetében a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jogi rendelkezések téves alkalmazásával történt: a Legfelsőbb Bíróság a részbeni felmentő rendelkezés folytán nincs elzárva annak a lehetőségétől, hogy a terhelt terhére fennmaradó bűncselekmény miatt a jogerősen kiszabott büntetést érdemben elbírálva enyhébb büntetést szabhasson ki.
Az adott esetben a III. r. terhelt terhére fennmaradt, társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt az alapeljárás során a jogerős ítéletben kiszabott 9 hónapi börtönbüntetés olyan mértékben eltúlzottan súlyos büntetéskiszabást eredményezne, amely a részbeni felmentő rendelkezésre tekintettel a Be. 83. §-ában foglalt elvek sérelmével járna, ezért a Legfelsőbb Bíróság a lopás vétsége tekintetében a felülvizsgálat körében a büntetés nemét és mértékét megváltoztatta.
Az alapeljárás során eljárt bíróságok határozatában egyébként helyesen megállapított büntetéskiszabási tényezőkre tekintettel - figyelembe véve a fennmaradó bűncselekmény tárgyi súlyát és a III. r. terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokát -, a Legfelsőbb Bíróság a büntetés célját pénzbüntetés kiszabásával is elérhetőnek látta, és annak mértékét a Btk. 51. §-ának az alkalmazásával határozta meg, nevezetesen 150 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, az egynapi tétel összegét pedig 100 forintban határozta meg.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság a III. r. terhelttel szemben nem végrehajtható szabadságvesztést szabott ki, a Btk. 91. §-ának (1) bekezdése szerint mellőzni kellett a támadott ítéletnek azt a rendelkezését, amely a korábban kiszabott és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelte. (Legf. Bír. Bfv. III. 2298/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás