900/B/1998. AB határozat
900/B/1998. AB határozat*
2005.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 19. § (1) bekezdés „nem regionális rendeltetésű” és „ha azok nem a regionális közmű hálózattól elkülönítve üzemeltethetők” szövegrészei, valamint 19. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 19. § (1) bekezdés „nem regionális rendeltetésű” és „ha azok nem a regionális közmű hálózattól elkülönítve üzemeltethetők” szövegrészei, valamint 19. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványok tárgya azonos, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 28. §-ának (1) bekezdése alapján az ügyeket egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.
Az indítványozók azt kifogásolták, hogy a Tv. támadott szabályai a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) rendelkezéseihez képest szűkítették az állami tulajdonból az önkormányzatoknak átadandó vagyon körét. Álláspontjuk szerint ez a szűkítés sérti az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdését, valamint 2. §-ának (1) bekezdését.
Az indítványozók véleményük indokolásaként azt fejtették ki, hogy az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a település belterületén lévő, lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései. Ebből a körből az Ötv. csak az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítményeket vonta ki. A víziközmű vagyonkör azonban az Ötv. megalkotása idején nem volt kizárólagos állami tulajdonban. Változást hoztak az 1991. szeptember 1-jén hatályba lépett Tv. támadott szabályai, amelyek meghatározott víziközműveket kizárólagos állami tulajdon tárgyainak minősítettek. Az indítványozók érvelése szerint a kizárólagos állami tulajdoni tárgykör kiterjesztése két vonatkozásban is fennáll. Egyrészt kizárólagos állami tulajdoni körbe vonja a Tv. a regionális víziközműveket, másrészt idesorolja a műszakilag elkülönítve nem üzemeltethető települési közműveket. Az indítványozók az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva kérik e rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását.
2. Az indítványozók a következő jogszabályokra hivatkoztak:
az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
a Tv. támadott szabályai:
„19. § (1) A nem tanácsi alapítású regionális víziközüzemi vállalat kezelésében lévő egy vagy több település vízi közszolgáltatását biztosító – nem regionális rendeltetésű – települési víziközműveket, ha azok a regionális közmű hálózattól műszakilag elkülönítve üzemeltethetők, a bizottság az érintett települési önkormányzatok tulajdonába adja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott körbe nem tartozó, a regionális vízi közüzemi vállalatok kezelésében álló és nagyobb térség vízgazdálkodási alapellátását (regionális vízbiztosítást, szennyvízelvezetést és tisztítást) szolgáló regionális víziközművek – területi elhelyezkedésüktől függetlenül – az állam kizárólagos tulajdonát képezik.”
az Ötv. szabályai:
„107. § (1) Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak köre a következő:
a) az önkormányzat közigazgatási területén levő ingatlanok, erdők és vizek törvényben meghatározott köre;
b) a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek – ideértve a fővárosi és megyei gyógyszertári központokat is –, továbbá a költségvetési üzemek vagyona és az e szervezetekből átalakuló gazdasági társaságokban az államot megillető vagyonrész;
c) a lakossági szükségleteket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései a település belterületi határán belül, az állam kizárólagos tulajdonába tartozó létesítmények kivételével;
...
(2) A tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében levő állami ingatlanok, erdők, vizek, – kivéve a védett természetvédelmi területeket és a műemlékileg védett épületeket, építményeket, területeket – pénz és értékpapírok, a törvény hatálybalépésének napján e törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek.
(3) A külön törvényben meghatározott, állami tulajdonban levő földek, erdők, más ingatlanok, vizek, valamint az összes természetvédelem alatt álló területek és műemlékileg védett épületek, építmények, területek, továbbá a közművek létesítményei, az (1) bekezdés b) pontjában említett szervezetek vagyonának önkormányzati tulajdonába adására, az önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztására a kormány megyei (fővárosi) vagyonátadó bizottságokat hoz létre, amelyek döntenek e dolgok önkormányzati tulajdonba adásáról és a vagyoni terhek rendezéséről. A vagyonátadó bizottságban részt vesznek az épített és a természeti környezetvédelemért felelős országos szervezetek képviselői is.
(4) A vagyonátadásig a (3) bekezdésben említett vagyontárgyak csak a vagyonátadó bizottság, illetve a természeti vagy műemléki értékük miatt védett, az illetékes országos főhatóság hozzájárulásával forgalomképesek.
...
(6) A több helyi önkormányzat szükségletét kielégítő közüzemi és kommunális vállalatok, továbbá a közművek települések közötti építményei, vonalas létesítményei, berendezései és a települések közötti helyi közutak – ha az érintett helyi önkormányzatok másként nem állapodnak meg – a vagyonátadó bizottság döntése alapján a megyei önkormányzat tulajdonába vagy az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába kerülnek.
(7) A helyi önkormányzat tulajdoni igényét a vagyonátadó bizottságnál 1995. március 31-ig terjesztheti elő, e határidő után az önkormányzat tulajdoni igénye bírósági eljárásban érvényesíthető.”
II.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az indítványozók az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdését sértőnek tekintik a Tv. támadott rendelkezéseit, hivatkoznak továbbá az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése alapján fennálló jogállamiság elvének és a jogbiztonság követelményének sérelmére is. Az indítványok megemlítik ugyan az Alkotmány 12. §-ának (2) bekezdését, 43. §-ának (1) és (2) bekezdését, 44/A. §-a (1) bekezdésének b) pontját, 70/A. §-át is, de érdemben ezekre a szabályokra alapozott érveket nem fejtenek ki.
Az indítványozók – a gázközművekre vonatkozó 36/1998. (IX. 16.) AB határozatra hivatkozva – arra alapozzák kérelmüket, hogy „az Ötv.-ben meghatározott vagyonjuttatás végrehajtására alkotmányosan védett joga áll fenn az önkormányzatoknak, akár a vagyonjuttatás természetbeni érvényesítésére, akár annak értékének megfelelő törvényi juttatás formájában”. Az önkormányzatokra áthárítható eredeti tehernek nem a tényleges tulajdonátruházás, hanem a tulajdoni igény keletkezése előtt fenn kell állnia. Az Ötv. 107. §-ában említett külön törvény csak a vagyonátadás végrehajtására vonatkozhatott, nem eredeti teher megállapítására. Az Ötv. 107. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott vagyoni kör később történt szűkítése az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésén túlmenően sérti a 2. § (1) bekezdésében kimondott jogállamiságot is. Az önkormányzatoknak átadandó vagyoni kör nem szűkíthető a közművek kizárólagos állami tulajdonba tartozására hivatkozással, mert az adott esetben legfeljebb tényleges állami tulajdonról volt szó, nem kizárólagos állami tulajdonról. A Tv. „az ún. regionális víziközművek – területi elhelyezkedéstől független – részének is kizárólagos állami tulajdonná minősítésével vitathatatlanul a település belterületi határán belül levő lakossági szükségleteket kielégítő víziközműveket – utólag – elvonta az Ötv. hatálybalépésekor a 107. § (1) bek. c) pontjába tartozó vagyoni körből”. Az indítványozók szerint ez az elvonás sérti az önkormányzatok tulajdoni igényét és a jogbiztonságot, a regionális közmű, továbbá a műszaki leválaszthatóság meghatározása pedig nem egyértelmű. A Tv. alapján kialakult helyzet ellentmondást okoz a lakosság ivóvízzel való ellátásában.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálásánál az Alkotmány 13. §-a (1) bekezdésének szabályát vette alapul.
Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése kimondja a tulajdonjog védelmét. Az Alkotmánybíróság gyakorlata a tulajdonhoz való jogot alapjognak tekinti [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 22, 25.], és alkotmányos védelmét nem csak a polgári jogi tulajdonjog tárgyainak körére, hanem általában a vagyoni értékű jogosítványokra terjeszti ki [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.]. A tulajdonhoz való jog alkotmányos védelme függ a tulajdonjog alanyától, tárgyától és funkciójától [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.].
3. Az önkormányzatok tulajdonjogának keletkezését az Alkotmánybíróság több határozatban vizsgálta. A 341/B/1994. AB határozat megállapította, hogy az önkormányzati vagyon nem a tanácsok és szervei vagyonának jogutódlással való megszerzésével jött létre, hanem az Ötv. és a Tv. rendelkezései alapján (ABH 1995, 860, 864–865.). Az Alkotmány rendelkezéseiből közvetlenül nem következik meghatározott vagyontárgyaknak az önkormányzatok tulajdonába adása; az önkormányzatoknak történő juttatás a társadalmi tulajdon lebontási folyamatának része (893/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 496, 498.). Az átalakulási folyamat kezdetén már rámutatott azonban az Alkotmánybíróság arra, hogy az új tulajdon védelme csak az átalakulás befejezésétől áll fenn [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 63–64.].
Az Ötv. 107. §-ának (1) bekezdését vizsgálva az Alkotmánybíróság a 37/1994. (VI. 24.) AB határozatban kifejtette, hogy az önkormányzatok egyes esetekben már a törvény alapján megszerezték a tulajdonjogot. Ehhez a közvetlen, törvényen alapuló tulajdonszerzéshez a törvény egyértelmű, kifejezett rendelkezésére volt szükség. Ilyen törvényi szabály hiányában a tulajdonba adás hatósági eljárás alapján, hatósági aktussal történik. Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése alapján a tulajdonhoz való jog védelme csak abban az esetben áll fenn, ha az önkormányzat törvényben meghatározott vagyonra vonatkozóan kétségtelen jogcímet szerzett (ABH 1994, 238, 245–246.).
Abban az esetben, ha a tulajdonszerzés nem törvényen alapul, hanem vagyonátadó bizottság, illetve bíróság határozata alapján történik, a kétségtelen jogcím és ennek alapján a tulajdonjog védelme csak az eljárást lezáró jogerős határozat alapján áll fenn (893/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 496, 500.). Hasonló végkövetkeztetésre jutott az állam kizárólagos tulajdonában lévő vízilétesítmények jegyzékének közzétételéről szóló miniszteri rendelet alkotmányossági vizsgálatánál a 226/B/1997. AB határozat (ABH 2001, 1214, 1220.).
4. Az Öt. törvényjavaslatának indokolása hangsúlyozta, hogy az állami tulajdon reformja a kezdetén tart, ezért további törvények megalkotására és vagyonátadó bizottságok közreműködésére van szükség.
Az Öt. 107. §-ának (1) bekezdése átfogó áttekintést adott az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak köréről. A különböző vagyontárgyak felsorolása önmagában még nem tartalmazott rendelkezést a tulajdonátszállás módjáról. A (2) bekezdés mondta ki azt, hogy egyes, közelebbről meghatározott körbe tartozó ingatlanok és ingóságok a törvény erejénél fogva, a törvény hatálybalépésének napján az önkormányzatok tulajdonába kerülnek. Ebben az esetben tehát külön eljárásra, határozathozatalra nem volt szükség a tulajdonátszálláshoz. A (2) bekezdésben felsorolt vagyontárgyak között nem szerepeltek a víziközművek.
Az Öt. 107. §-ának (3)–(6) bekezdése a vagyonátadó bizottságok közreműködésével történő tulajdonátruházás kérdéseiről szólt. A (3) bekezdés a közművek létesítményeit azok között a külön törvényben meghatározandó vagyontárgyak között sorolta fel, amelyeknél a tulajdonjog a vagyonátadó bizottságok döntése alapján szállt át. A (6) bekezdés – egyebek között – a több helyi önkormányzat szükségletét kielégítő közüzemi vállalatok, továbbá a közművek települések közötti építményei tekintetében mondta ki, hogy a tulajdonjog a vagyonátadó bizottság döntése alapján száll át vagy a megyei önkormányzat tulajdonába vagy az érintett települési önkormányzatok közös tulajdonába.
5. Az állami tulajdon tárgyainak meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy az állami tulajdonról szóló szabályok a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) 1991-ig nem az állami tulajdon kizárólagos tárgyai kifejezést tartalmazták. A 89. § azt mondta ki, hogy „az állami szocialista tulajdon elsősorban az alapvető termelési eszközökre és a népgazdaság számára döntően fontos más vagyontárgyakra terjed ki.” Az állami szocialista tulajdon címszó alatt a 172. § még nem tartalmazta a „kizárólag az állam tulajdonában vannak” kifejezést. A változást a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló, 1991. júniusában hatályba lépő 1991. évi XIV. törvény hozta, amely az Alkotmány módosítására hivatkozva hatályon kívül helyezte a Ptk.-nak többek között a 89. §-át is.
A Ptk. mellett nagy számú ágazati törvény tartalmazott tulajdonjogi rendelkezést. Ilyen törvény volt a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény (a továbbiakban: Vt.). A Vt. megalkotása idején nem ismerték el a jogszabályok sem az önkormányzatok, sem az állami vállalatok önálló tulajdonjogát. A Vt. 19. §-a közcélú vagy üzemi és magán-vízilétesítményeket különböztetett meg. A közcélú létesítmények természetesen államiak voltak, az üzemi és a magán-vízilétesítményt pedig a 19. § (5) bekezdése szerint azok a jogi személyek vagy állampolgárok építtetik, kezelik, tartják fenn és üzemeltetik a saját költségükön, akiknek célját a létesítmény szolgálja. Tulajdonjogról a Vt. még ebben az utóbbi esetkörben sem szólt. A közcélú létesítmények fogalmát a Vt. végrehajtásáról szóló 32/1964. (XII. 13.) Korm. rendelet 45. §-ának (1) bekezdése úgy határozta meg, hogy olyan vízilétesítmény, amely valamely vízgazdálkodásilag összefüggő területen levő települések vagy érdekeltek együttes szükségletét szolgálja. A 46. § (1) bekezdése szerint pedig jelentősebb közcélú vízilétesítménynek minősül az ország valamely nagyobb, vízgazdálkodás szempontjából összefüggő területének egyebek mellett a vízhasznosítás szükségleteit szolgáló létesítmény.
A Vt. és a végrehajtási rendelet mind az Öt., mind a Tv. megalkotása idején hatályban volt, csak 1996. január 1-jével vesztette hatályát.
6. A Tv. a Vt.-hez és a végrehajtásáról szóló rendelethez képest nem jelentett új szabályt, csak világosabbá tette a víziközművek tekintetében az önkormányzatoknak átadandó vagyont, amikor a 19. § (2) bekezdésében kimondta, hogy az állam tulajdonában marad a nagyobb térség vízgazdálkodását szolgáló regionális víziközmű.
A Tv. nem változtatta meg az Öt. szabályozási elveit sem. Az Öt. indítványozók által idézett 107. §-ának (1) bekezdése ugyanis külön rendelkezik egyrészt a korábbi tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek, valamint a költségvetési üzemek vagyonáról, másrészt a tanácsok felügyelete alatt nem álló, lakossági szükségleteket kielégítő közműveknek a település belterületén lévő létesítményeiről. Ez utóbbi körnél jelzi az Öt., hogy a közüzem kezelésében lévő nem minden vagyon kerül át az önkormányzatokhoz.
Az Öt.-nek ezt a szabályozási elvét követi a Tv. 111. §-a, amely a tanácsi közüzemek vagyonáról rendelkezik, külön szabályokat állapítva meg az egy és külön a több település szükségleteit ellátó közüzemekről. A szabályozás az Öt.-hez hasonlóan arra is figyelemmel van, hogy a közüzemi létesítmény a település belterületén vagy azon kívül található. A Tv. 11. és 12. §-a részletezi a vagyonátadó bizottságok feladatait, a határozat meghozatalánál figyelembe veendő szempontokat, valamint azt is, hogy mikor lehet a több település önkormányzatának megállapodásáról beszélni. A törvényjavaslat indokolása kiemeli, hogy a Tv. e szabályai révén a közüzem működtetését biztosítani kell, de az önkormányzatok nem minden esetben rendelkeznek a működtetéshez szükséges anyagi feltételekkel. A vagyonátadó bizottságoknak a működtetés feltételeire tekintettel kell lenniük.
A Tv.-nek az indítványozók által támadott 19. §-a nem egy település, hanem egy régió szükségleteit biztosító közüzemekre vonatkozó szabályt tartalmaz. A törvényjavaslatnak a 19. §-hoz fűzött indokolása rámutat arra, hogy a regionális víziközművek esetében az Öt. 107. §-a (1) bekezdésének c) pontjában említett állami tulajdonban maradó létesítményekről van szó, és utal a Vt. 19. §-ára, valamint a végrehajtási rendelet 46. §-ára.
Az Öt. 107. §-a, valamint a Tv. említett rendelkezései tehát összefüggésükben és a Vt.-vel, továbbá annak végrehajtási rendeletével együttesen értelmezendők.
7. A víziközművek esetében eltérő helyzetről van szó, mint a gázközműveknél. A gázközművek esetében a 36/1998. (IX. 16.) AB határozatban az Alkotmánybíróság döntése azt vette alapul, hogy az Öt.-t követően 1994-ig külön jogszabály nem született. 1994-ben az önkormányzat tulajdoni juttatásra vonatkozó kérelmének előterjesztésére a törvény határidőt szabott, de addigra már a privatizáció miatt nem volt meg természetben az önkormányzatoknak átadandó vagyon. A gázközműveknél fennálló sajátos vonásokra az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet és hangsúlyozta a korábban kialakult gyakorlathoz viszonyítva eltérő megoldás indokát (ABH 1998, 263, 280–282.).
Az önkormányzatok tulajdonszerzésére vonatkozó általános elvet a már említett 37/1994. (VI. 24.) AB határozat fogalmazta meg: az Alkotmány alapján az államnak csak az a kötelezettsége állapítható meg, hogy az önkormányzatok vagyoni létalapját létre kell hoznia. Az ehhez szükséges vagyoni kör meghatározása az állam törvényhozói és tulajdonosi szabadsága körébe tartozik (ABH 1994, 238, 246.). Az önkormányzatok a vagyonátadó bizottságok, illetve a bíróság jogerős határozata előtt nem szereztek kétségtelen jogcímet, ezért a tulajdonjog védelme sem illette meg az önkormányzatokat.
Az általános elvet erősítette meg újabban a 17/2002. (IV. 17.) AB határozat, a 40/2002. (IX. 25.) AB határozat és a 16/2004. (V. 14.) AB határozat is (ABH 2002, 126, 132.; ABH 2002, 284, 291, és ABH 2004, 279, 287.). A víziközművek esetében az összefüggő területen lévő több település együttes szükségletét kielégítő (regionális) víziközművek tulajdonának állami tulajdonban maradását mondta ki a Tv. Itt tehát nem arról volt szó, hogy az önkormányzatoknak ellenérték nélkül történő átadás helyett az állam másnak értékesítette a vagyont, mint a gázközműveknél. A víziközműveknél a közszükségleteknek egy-egy térségben továbbra is az állam által való biztosítását mondta ki a Tv. támadott szabálya. A jelen ügyben tehát nem áll fenn az általános gyakorlattól való eltérés indoka. Ezért az állapítható meg, hogy a Tv. 19. §-ának (1) és (2) bekezdése az önkormányzatok tulajdonjogát nem sértette, nem áll fenn az Alkotmány 13. §-a (1) bekezdésével való ellentét sem.
8. Az indítványozók kifogásolják azt is, hogy a Tv. támadott szabályának a „nem regionális rendeltetésű”, továbbá „a regionális hálózattól műszakilag nem elkülönítve üzemeltethető” szövegrészei nem egyértelműek. Ezért fennáll az Alkotmány 2. §-a (1) bekezdésének sérelme is.
Az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a demokratikus jogállamiság része a jogbiztonság [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 73.]. A jogbiztonság követelménye a jogalkotás területén azt jelenti, hogy a jog szabályainak világosaknak és kiszámíthatóknak kell lenniük [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84.].
A jogszabályok világosságának és kiszámíthatóságának követelményével az Alkotmánybíróság több esetben foglalkozott. E követelményt értelmezve az 544/B/1997. AB határozatában kifejtette, hogy a jogalkotó határozza meg, milyen fogalmakat használ. Ezeknek a fogalmaknak a meghatározása célszerű ugyan, de nem feltétlenül szükséges. A világosság és az egyértelműség követelményének az is megfelel, ha a fogalmak jelentése az adott időben alkalmazandó jogszabályokból és összefüggéseikből mindenki számára nyilvánvalóvá válik (ABH 1999, 589, 590.). Az Alkotmánybíróság nem tekintette alkotmányellenesnek azt a jogszabályt, amelyet összefüggéseiben kell értelmezni, kivéve, ha az értelmezhetetlen és ezért hatásai kiszámíthatatlanok (754/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1050, 1054.].
Az indítványozók által támadott szövegrészek a hatályos vízügyi szabályokkal összefüggésben értelmezhetők. AVt. 19. §-ának (1) bekezdése közcélú és üzemi vagy magán-létesítményeket különböztetett meg. A (2) bekezdés a jelentősebb közcélú vízilétesítmények megvalósítását, kezelését, üzemeltetését a vízügyi szervek feladataként jelölte meg. A Vt. végrehajtási rendelete 46. §-ának (1) bekezdése a jelentősebb közcélú vízilétesítmény fogalmát határozza meg. Jelentősebbnek minősíti – egyebek mellett – a vízgazdálkodási szempontból összefüggő területnek a vízhasznosítási szükségleteit szolgáló létesítményeket. A 47. § szerint az illetékes tanács vagy vállalata kezelésébe tartoztak a 46. § által meghatározott körbe nem tartozó, helyi jelentőségűnek minősülő közcélú létesítmények.
A Vt. és a végrehajtási rendelet szabályaival összefüggésben a támadott szövegrészek nem voltak értelmezhetetlenek, hatásaik nem voltak kiszámíthatatlanok. Így nem volt megállapítható alkotmányellenességük.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 2005. október 24.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás