GK BH 1998/94
GK BH 1998/94
1998.02.01.
I. Annak az ügygondnoknak a tárgyalásra idézése, akinek ügygondnoki jogállása megszűnt, lényeges eljárási szabálysértés, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi [Pp. 74. §, 75. § (1) bek.].
II. A felperes által bejelentett többszöri jogutódlás esetén a felperesi „jogutódnak” a perbeli pozíciók megfelelő tisztázása nélkül történő bírósági perbe vonása lényeges eljárási szabálysértés [Pp. 61. § (1)-(3) bek., 62. § (1)-(4) bek.].
A felperesi jogutód az 1995. szeptember 15-én megtartott egyeztetési tárgyaláson - amelyen az alperes képviseletében, dr. K. B. ügygondnok vett részt - a keresetét 900 000 Ft gépbérleti díjra és annak 1989. április 30-tól számított törvényes kamatára, valamint a perköltségére leszállította. Az alperes ügygondnoka a kereset elutasítását kérte. Tagadta annak jogalapját, és vitatta összegszerűségét is. Előadta, hogy a gépek nem képezték a felperes tulajdonát, így tehát nem állt jogában azokat bérbe adni. Az alperes - 1995. október 5-én az elsőfokú bírósághoz érkezett 7. sorszámú beadványában - előadta, hogy az eljárás folytatásáról, most értesült”, egyben bejelentette új címét.
Az elsőfokú bíróság az 1995. október 31-i tárgyaláson megállapította, hogy a korábban ismeretlen helyen tartózkodónak vélt alperes az új címen fellelhető, valamint azt is, hogy az alperes idézése nem volt szabályszerű. A tárgyaláson jelen lévő alperesi ügygondnok kérte az addig megállapított 35 000 Ft ügygondnoki díjon felül még további 5000 Ft ügygondnoki díjának megállapítását. Az alperes bejelentésére tekintettel indítványozta az ügygondnoki teendői alóli felmentését. Az elsőfokú bíróság e tárgyaláson hozott végzésével a korábban az ügygondnok javára megállapított 35 000 Ft díjon felül további 5000 Ft ügygondnoki díjat állapított meg, s felhívta a bíróság gazdasági hivatalát, hogy a letétbe helyezett ügygondnoki díjból a „most megállapított 5000 Ft-ot” a végzés jogerőre emelkedését követően az ügygondnoknak fizesse ki. A bíróság végzésében az ügygondnokot a „további tevékenysége” alól mentesítette. Ugyanezen végzésében kötelezte az alperest, hogy az üggyel kapcsolatos érdemi védekezését a törvényes következmények terhe mellett 15 napon belül terjessze a bíróság elé.
Az iratokból - a vétív hiányában - nem állapítható meg, hogy ennek a tárgyalási jegyzőkönyvnek a kézbesítése az alperes részére szabályszerűen megtörtént-e.
Az elsőfokú bíróság az 1995. november 23-i 10. sorszámú végzésével „a felperes jogutódjaként perbe vonta a K-R. Beruházási és Fővállalkozási Kft.-t”. E végzés indokolásában megállapította, hogy eredetileg a T-T. Mérnöki Gazdálkodó Kisszövetkezet mint jogosult 939 632 Ft-ra és annak kamatára fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel mint kötelezettel szemben. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban e felperes bejelentette, hogy többszöri jogutódlás történt. A T-T. Kisszövetkezet 1989. október 27-én átalakult kft.-vé, majd 1992. szeptember 30-i hatállyal a K-P. Magyar-Osztrák Ipari Kereskedelmi Kft. névváltozás folytán a T-T. Magyar-Osztrák Ipari, Kereskedelmi Kft. nevet vette fel. Ez utóbbi szervezet 1994. május 3-án az alperes ellen fennálló követelését a K-R. Kft.-re engedményezte. A bíróság a Pp. 61. §-a alapján a K-R. Kft.-t a felperes jogutódjaként a „perbe bevonta”, az előző felperes perből való elbocsátásáról ugyanakkor nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság az 1996. január 4-i újabb tárgyalásra nem az alperest, hanem az időközben általa már felmentett alperesi ügygondnokot, dr. K. B. ügyvédet idézte, majd ezen a tárgyaláson azt állapította meg, hogy az alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. E tárgyaláson a felperes a keresetét 900 000 Ft tőke és ennek 1989. január 1-jétől számított 20%-os kamata, továbbá a perköltsége megfizetése erejéig tartotta fenn. A bíróság a tárgyalásra szabályszerűen nem idézett alperes távollétében hozott ítéletet, melyben az alperest 900 000 Ft tőke és ennek 1989. április 1-jétől a teljesítésig járó évi 20%-os kamata, továbbá 114 988 Ft perköltség, valamint 20 000 Ft ügygondnoki díj megfizetésére kötelezte. Megkereste a bíróság gazdasági hivatalát, hogy a 2038/1994. naplószámon nyilvántartott letétből a 20 000 Ft ügygondnoki díjat az ügygondnok részére utalja ki, míg a fennmaradó 20 000 Ft-ot a felperesnek visszautalni rendelte. A bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy „bár az alperes eredeti álláspontját továbbra is fenntartotta”, a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy nem ellenzi a kereseti kérelem teljesítését. Az elsőfokú bíróság az ítéletét a felperesnek és az időközben már felmentett alperesi ügygondnoknak kézbesítette, elmulasztotta azonban azt kézbesíteni az alperes részére.
Az időközben felmentett alperesi ügygondnok „az alperes jogainak megóvása érdekében” érdemben is előterjesztett fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Az ítélet megváltoztatását azért indítványozta, mert a bírósághoz még 1991. április 18-án érkezett beadványában tagadta a kereset jogalapját, mivel az alperesnek a perbeli helyiségre vonatkozó rendelkezési joga már megszűnt arra az időre, amelyre a felperes bérleti díjat igényelt. Hivatkozott az 1989. február 2-án felvett jegyzőkönyvre, amellyel átadást nyert a dobozüzem, valamint a dolgozók és az anyagkészlet a K. Rt. részére. Ezáltal az alperesnek a rendelkezési joga nem vitásan megszűnt. Közölte az ügygondnok, hogy a felperes az egész üzemet további tartós bérletbe adásra is meghirdette. Álláspontja szerint ezért sem illette meg a felperest 1989. február 2-től a helyiségbér. Sérelmezte a 20 000 Ft-ban megállapított ügygondnoki díjat, és annak 40 000 Ft-ra történő felemelését indítványozta. Előadta, hogy az 1994. november 29-i tárgyalási jegyzőkönyvben az ügygondnoki díját 35 000 Ft-ban állapította meg a bíróság, majd újabb további 5000 Ft díj megállapítására került sor. Állítása szerint e végzések jogerőre emelkedtek, ezért a bíróságnak nem volt joga a jogerősen megállapított ügygondnoki díjtól eltérnie. Hangsúlyozta, hogy ügygondnoki feladatait ellátta, és az általa kifejtett tevékenység arányban áll az ügygondnoki díjjal.
Az alperesi ügygondnok a bíróság által részére megküldött hiánypótlási felhívásra előadta, hogy az ügygondnokot illetékfeljegyzési jog illeti meg, de - miután az alperes címe ismertté vált - kérte az alperes részére is kézbesíteni az elsőfokú ítéletet.
Az alperes a fellebbezési illetéket - 56 000 Ft-ot -, az 1996. február 14-én érkeztetett beadványában lerótta.
Az alperes korábbi ügygondnoka tevékenységét utólag jóváhagyta, és képviseletére meghatalmazta dr. K. B. ügyvédet.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy részére a 35 000 Ft-os ügygondnoki díjat megállapító végzés kézbesítve lett, így annak jogerőre emelkedését nem vitatja.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság sorozatos - a jelen eljárásban nem pótolható - eljárásjogi szabálysértéssel hozta meg ítéletét. A felperest ugyanis a Pp. 61. §-ának (1) bekezdése ellenére „perbe vonta”, holott az önkéntes perbe lépését kellett volna engedélyeznie, és az előző felperest a Pp. 61. §-ának (3) bekezdése szerint a perből el lehetett volna bocsátani. Mivel ez utóbbi jogcselekmény nem történt meg, a jogelőd felperes perbenállása mellett hozta meg ítéletét, holott javára az ítélet nem tartalmaz rendelkezést, egyébként pedig az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 62. §-ának (1)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is.
A perből felmentett ügygondnok további idézése és az alperes idézésének elmaradása szintén olyan lényeges eljárási szabálysértés, ami a jelen eljárásban nem volt pótolható. Az így hozott ítélet iratellenes is, mivel az alperes képviseletében eljárt ügygondnok mindvégig tagadta a kereset jogalapját, és annak összegszerűségét is vitatta. Nincs olyan előadás jegyzőkönyvezve, amely szerint az ügygondnok „nem ellenezte” volna a kereseti kérelem teljesítését. Ez az állítás ellentmond az ítélet más részének is, ahol (2. oldal utolsó sor) az alperes a kereset elutasítását indítványozta. A Pp. 74. §-a szerint egyébként ilyen nyilatkozatra az ügygondnok jogosultsága ki sem terjedhetett volna. Mivel a bíróság a „valódi alperest” a tárgyalásra meg sem idézte, így az a védekezését értelemszerűen elő sem terjeszthette.
Nem lehetett megállapítani, hogy az ügygondnoki díjat megállapító 23. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt végzés jogerőre emelkedett-e, így - függetlenül a felperes nyilatkozatától - részítélet meghozatalára sem kerülhetett volna sor. (A végzés K-P. Ksz. képviselője helyett a T-T. Kft. nek lett kézbesítve.) Az elsőfokú ítélet semmiféle indokát nem adta, hogy a bíróság miért tért el a perköltség részét képező [Pp. 75. § (1) bek.] korábban megállapított 40 000 Ft-os ügygondnoki díjtól.
A Legfelsőbb Bíróság a fent leírt lényeges eljárási szabálysértések miatt, a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján - figyelemmel az 1992. évi LXVIII. tv. 29. §-ának (3) bekezdésében írtakra is -, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és - az új hatásköri szabálynak megfelelően - a Pesti Központi Kerületi Bíróságot újabb tárgyalásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban mindenekelőtt a felperesek státusát kell rendezni, az „előző” felperes perből történő elbocsátásáról - ha kéri - rendelkezni kell, az ellenfél hozzájárulása mellett.
Az eljárási szabályoknak megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a jogszabályoknak megfelelő döntést hozzon. A volt ügygondnok-a perbeli meghatalmazásától függetlenül - ügygondnoki díjára igényt tarthat. Ezt még az ítélet meghozatala előtt - a Pp. 76. §-ának (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával - külön végzéssel rendezni kell, mivel az ügygondnok megbízatása nem vitásan megszűnt, és az független az esetleges ügyvédi díjától. (Legf. Bír. Gf. IV. 30.795/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás