965/B/1998. AB határozat
965/B/1998. AB határozat*
2005.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 78. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz több olyan indítvány is érkezett, amelyek a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. A Ve.-nek a kötelező jogi képviseletről szóló 78. § (4) bekezdésével kapcsolatos indítványokat az Alkotmánybíróság egyesítette, és azokat egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó szerint a támadott rendelkezés által előírt kötelező jogi képviselet ellentétes az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított magántitokhoz és személyes adatok védelméhez való joggal, továbbá nem egyeztethető össze a 9. § (2) bekezdésben írt vállalkozási jog szabadságával.
A másik indítványozó úgy véli, hogy a kifogásolt szabályozás sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás jogát, illetőleg az 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot, továbbá ütközik a 8. § (2) bekezdésébe, miszerint alapvető jog lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja.
2. Az indítvány elbírálása során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
2.1. Az Alkotmány rendelkezései:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
[...]
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
2.2. A Ve. rendelkezése:
„78. § (4) A bíróság a kifogásról nemperes eljárásban, három hivatásos bíróból álló tanácsban határoz. A bírósági eljárásban a jogi képviselet kötelező. A bíróság a kifogással megtámadott határozatot hozó választási bizottság képviselőjét, illetőleg a kifogás előterjesztőjét meghallgathatja.”
II.
Az indítványok megalapozatlanok.
1. Az egyik indítványozó az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésének sérelmét látja megvalósulni a jogi képviselet kötelező jellegével kapcsolatban a bírósági eljárásban.
Az Alkotmánybíróság a kötelező jogi képviselet intézményét már az Alkotmány számos rendelkezésével és több jogszabállyal összefüggésben vizsgálta. Az ezzel kapcsolatos határozatainak jelen ügyben releváns lényege szerint eljárásjogi eszközökkel is törekedni kell a választási eljárás alapelvei érvényesülésének biztosítására, így mindenekelőtt a választás eredményének gyors és hiteles megállapítására. Az egyes eljárások gyorsításához a szakszerűség és megalapozottság követelményét is eredményesen biztosítani képes jogi képviselő közreműködése kedvezően járulhat hozzá. A jogi képviselőnek a szerepe ugyanis nem csupán a képviselt személy helyettesítése, hanem a képviselt érdekeinek védelme, jogai érvényre juttatásának elősegítése. Az eljárásban ezért önálló perbeli jogai és kötelezettségei is vannak. Ezzel függnek össze a jogi képviselők fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok. [383/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 601, 602.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 585–586; 1320/B/1996. AB határozat, ABH 2002, 780, 787.; 501/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 581.; 942/B/1997. AB határozat, ABH 2001, 943, 945.; 74/1995. (XII. 15.) AB határozat, ABH 1995, 369, 370.; 1515/B/1996. AB határozat, ABH, 2002, 797, 803–804, 806.; 272/B/1998. AB határozat, ABH 2004, 1211, 1217.; összefoglalóan: 34/B/2001. AB határozat, ABH 2004, 1501, 1503.]
Az Alkotmánybíróság a 141/B/1993. AB határozatban kimutatta, hogy a jogi képviselet, ezen belül a kötelező jogi képviselet előírása nem érinti a bíróság előtti egyenlőségnek Alkotmányban biztosított alapjogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], és nem hozható jogilag értékelhető összefüggésbe a jogorvoslathoz fűződő alapvető joggal sem [57. § (5) bekezdés]. (ABH 1994, 584, 586.)
Ugyanebben a határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: „[a]z a körülmény, hogy a jogi képviselet költséggel jár, nem szükségszerűen rekeszti ki a személyeknek valamilyen meghatározott körét, pl. bizonyos, szűkös vagyoni helyzetben lévőkét, a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogából.” (ABH 1994, 584, 586.)
A nemperes eljárásokkal összefüggésben elrendelt kötelező jogi képviseletről is azt állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy az nem ellentétes az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, sőt, kifejezetten irányadónak tekintette a korábbi határozataiban tett megállapításokat. (942/B/1997. AB határozat, ABH 2001, 943, 945.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlatának megfelelően, érdemi összefüggés hiányában – a jelen ügyben sem állapította meg a kötelező jogi képviselettel kapcsolatban a bírósághoz való fordulás jogának, illetve a jogorvoslathoz való jognak a sérelmét. Erre tekintettel a Ve. 78. § (4) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. A másik indítványozó a Ve. kötelező jogi képviseletről szóló rendelkezését az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére, illetve a 9. § (2) bekezdésére hivatkozással támadta.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglaltakat az információs önrendelkezési jog megfogalmazásának tekinti, vagyis annak, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. [ld. 15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40.] Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt vállalkozás jogáról pedig az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. [ld. 54/1993. (X. 13.) AB határozat ABH 1993, 340, 341.]
Mivel a kötelező jogi képviselet elrendelése nem hozható kapcsolatba sem a vállalkozás jogával sem pedig az információs önrendelkezési joggal, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi összefüggés hiányára tekintettel a Ve. 78. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2005. május 10.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás