BK BH 1999/1
BK BH 1999/1
1999.01.01.
I. A 8 napot meg nem haladó gyógytartamú sérülés ellenére is az emberölés bűntette kísérletének megállapítása, mert a vádlott a lőfegyverével 20 méterről gerincre célzott lövést adott le a neki háttal áltó sértettre [Btk. 13. §, 16. §, 166. § (1) bek., 170. § (2) bek., 15. sz. irányelv].
II. A vádlott idős kora, valamint az egyéb nyomatékos enyhítő körülmények megalapozhatják az enyhítő rendelkezés alkalmazását, de a jelentős tárgyi súlyú élet és testi épség elleni bűncselekményeket, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélést elkövetővel szemben nem indokolt a szabadságvesztésnek próbaidőre történő felfüggesztése [Btk. 83. §, 89. §, 166. § (1) bek., 263/A. §].
A megyei bíróság az 1997. december 15-én kihirdetett ítéletével a vádlottat lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, valamint maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
A tényállás a következő. A 65 éves vádlott 1981-ben egy ismeretlen személytől megvásárolt egy 0.22 kaliberű kispuskát, a hozzá való 50 db tölténnyel együtt. A kispuska lőfegyvernek, a töltények pedig lőszernek minősülnek, a lőszerek a kispuskából kilőve alkalmasak az emberi élet kioltására. A vádlott a lőfegyvert és a lőszereket a vádbeli napig a birtokában tartotta.
A vádlott baráti viszonyban állt N. O. helybeli lakossal, akit 1996. november 10-én a délelőtti órákban felkeresett, hogy közösen megjavítsanak egy búvárszivattyút. A javításhoz egy menetfúróra is szükség volt, ezért N. O. gépkocsijával a kocsmától háromháznyira lakó ismerősükhöz mentek. Miután a vádlott a fúrót elkérte, visszaült N. O. kocsijába.
Ebben az időszakban a kocsmában tartózkodtak a sértettek, N. I. és testvére N. Cs. A nevezettek az italboltban sört és pálinkát fogyasztottak, így alkoholos befolyásoltság alatt álltak.
Korábban N. I. sértett egy házas ingatlan vásárlása kapcsán N. O.-val haragos viszonyba került, és meglátva N. O.-t arcul ütötte, melynek a vádlott is szemtanúja volt. N. O. a gépkocsival a vádlottat haza vitte. A vádlott nagyon ideges lett, bement a lakásba, és elővette a kispuskát, amit csőre töltött. Ezt követően a ház utcára néző szobájának ablakán a redőnyt kitámasztotta, és a tőle mintegy 20 méternyire háttal álló N. Cs. sértettet derékon lőtte. A vádlott célzott lövést adott le, a sértett gerincét kívánta eltalálni. A lövedék a hát középvonalában a X. háti csigolya magasságában csapódott be a sértett gerincoszlopa melletti izomzatba, ahova 3-4 cm-es mélységben hatolt be. Életveszélyes sérülés nem alakult ki, a sérülés tényleges gyógytartama 6 nap.
N. Cs. ezt követően beült a gépkocsiba, és azzal testvére, N. I. lakására ment.
Kb. 10 perc múlva N. I. és N. Cs. sértettek gépkocsival visszatértek a vádlott lakásához, hogy őt a korábban történtek miatt felelősségre vonják. A házhoz érve először kiabálva hívták ki a vádlottat, majd miután választ nem kaptak, bementek az udvarra. Elmentek az első és a hátsó udvart elválasztó kerítés kapujáig, amely az utcafronttól mintegy 20 méternyire található. Eközben a lakóház végén levő nyitott teraszon megjelent a vádlott, aki felszólította a sértetteket, hogy takarodjanak az udvarából. A sértettek erre nem voltak hajlandók, hanem azt kiabálták, hogy megölik a terheltet a korábbiak miatt.
A vádlott ekkor a közeli konyhából magához vette a még újra nem töltött kispuskát, és azt N. I. sértett fejére fogva a nevezetteket ismételten távozásra szólította fel azzal, ha nem mennek el, szétlövi N. I. fejét. A sértettek hátráltak, a vádlott pedig a hátsó udvarban levő betonjárdára lejött, és a puskát csőre töltötte. A sértettek ekkor megfordultak, és kifelé indultak, N. I. sértett azonban hirtelen visszafordult és a vádlott felé ugrott. A vádlott ekkor a puskát felemelte és a puskacsőhöz kapó N. I. bal kezének II. ujját átlőtte. A lőcsatorna a bal kéz II. ujj alapperc-, körömpercízület magasságában húzódott, a bemeneti nyílás feltehetően a tenyéri felszínen, míg a kimeneti nyílás a kézháti felszínen volt. A lövés csont, nagyobb ér, ideg- vagy ínsérülést nem okozott, így a sérülés tényleges gyógytartama 7 nap. Ha a lövedék a kéz egyéb részeit éri, igen nagy fokban valószínű az, hogy maradandó fogyatékosságot okoz. N. I. sértettnek kórházi felvételt ajánlottak, amelyet a nevezett elutasított és saját felelősségére az otthonába távozott. Ezt követően a kezelőorvosok által felajánlott fizioterápiás kezelést sem vette igénybe, ezért a bal kézen a kézközép alapperc-ízület között közepes fokú mozgáskorlátozottság marad vissza, amely kb. 5%-os munkaképesség-csökkenést eredményezett. Ha N. I. a felajánlott kezelést igénybe veszi, nagy fokban valószínű, hogy a teljes funkcionális gyógyulás beáll.
A sértettek a lövést követően a vádlottra támadtak, és őt N. I. sértett egy lapátnyéllel, míg N. Cs. ököllel ütlegelni kezdte. A vádlott ennek következtében a homlok jobb oldalán 3 cm-es zúzott sebzést, a bal lábszáron elöl a középső harmadban 2 cm-es zúzott sebzést, a jobb térdkalács feletti duzzanatot, a jobb felkaron és a jobb combon botütések nyomait, valamint agyrázkódást szenvedett, mely sérülések tényleges gyógytartama kb. 7 nap. A vádlott magánindítványt nem terjesztett elő. A tettlegesség során a puska nyele is eltörött, a fegyvert egyébként N. I. sértett vette magához, és vitte a lakására, amit aztán a helyszínre érkező rendőröknek átadott.
Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett a téves jogi minősítés miatt, valamint a büntetés súlyosítása érdekében.
A legfőbb ügyész - az ügyészi fellebbezést fenntartva - az ítéleti tényállás kiegészítését, a vádlott cselekményeinek több emberen elkövetett emberölés bűntettekénti minősítését, fegyházbüntetés kiszabását és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását indítványozta.
A vádlott védője az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság a tényállást a lényeges tények tekintetében felderítette, és helyesen állapította meg, a tényállás azonban a következő kiegészítésre szorul.
Ha a vádlottnak N. Cs. gerincére célzott lövése az adott testtájékon máshol hatol a sértett testébe, akkor sérülhetett volna a vese, a vese nagyeret gyűjtő vivőere, a mellékvese, de akár a hasnyálmirigy és a hasi nagyér is. Ha a lövedék nem a gerinc melletti kötöttebb izomzatot éri, hanem más gyengébb izomzatot, akkor elérhette volna a lépet, a gyomrot, a májat és halálos sérülést is okozhatott volna. A vádlott a lövés leadásakor a lehetséges halálos eredményt felismerte, de az iránt közönnyel viseltetett.
Az igazságügyi orvos szakértő tárgyaláson előterjesztett véleménye alapján az így kiegészített, illetőleg pontosított tényállás helyes, és a felülbírálatra alkalmas.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, de cselekményeinek a jogi minősítését illetően részben tévedett. Az ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A megállapított tényállás szerint a vádlott kispuskával 20 méterről, a gerincre célzottan lőtt a neki háttal álló N. Cs. sértettre. Az emberi élet kioltására alkalmas lőfegyverrel a cselekményt úgy követte el, hogy felismerte: magatartásának halálos eredménye is lehet, de e következmény iránt közömbösen viseltetett. Az N. Cs. sérelmére elkövetett cselekménye ezáltal nem a súlyos testi sértés bűntettének, hanem a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének a kísérletét valósította meg. E cselekmény minősítésének a megváltoztatására irányuló legfőbb ügyészi fellebbezés tehát alapos volt. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből helytelen jogi következtetést vont le e cselekményt illetően. A lőfegyver nemcsak alkalmas az emberi élet kioltására, de - ilyenkor - kimondottan ez a rendeltetése. A vádlott olyan testtájékot vett célba a lövéskor, amely életfontosságú és - az orvos szakértői vélemény által bizonyítottan - a halálos sérülés okozásának a lehetősége reálisan fennállt. A megállapított tényekkel ellentétes és alaptalan tehát az elsőfokú ítéletnek az arra vont következtetése, hogy a vádlott szándéka a súlyos testi sértés okozásán túl nem terjedt.
Miként azt a Legfelsőbb Bíróság 15. sz. irányelve tartalmazza, a vádlott szándékára a tárgyi és az alanyi tényezőkből kell következtetést vonni. A cselekmény elkövetéséhez használt lőfegyver eszerint az emberölés tipikus eszköze, amelynek használt módjából és a célba vett testtájékból csak arra lehetett okszerű következtetést vonni, hogy a vádlott szándéka legalább eshetőlegesen kiterjedt az ölésre.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a vádlottnak a súlyos testi sértés bűntette kísérleteként értékelt cselekményét emberölés bűntette kísérletének minősítette.
Nem tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak az N. I. sértett sérelmére elkövetett cselekményét maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette kísérletének minősítette. Az e cselekmény jogi minősítésével kapcsolatban a megyei bíróság által kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Ennek a cselekménynek emberölés bűntette kísérletekénti minősítésre irányuló ügyészi fellebbezés, és a legfőbb ügyész erre irányuló indítványa ezért nem vezethetett eredményre.
Amennyiben a lőfegyver csőtorkolata, a sértett tenyere, valamint feje egy vonalba került volna, úgy a lövés halálos eredményhez is vezethetett volna, ha a lövedék N. I. fejét eléri. Az értékelt bizonyítékokból azonban az elsőfokú bíróság ilyen helyzetet nem állapított meg, ellenkezőleg, azt rögzítette, hogy a lövedék a sértett fejét nem érte el. Ebből arra a helyes ténybeli következtetésre jutott, hogy a fegyver csőtorkolata, a sértett tenyere és feje nem voltak egyvonalban. E tények megállapításának hiánya mellett nem voltak más bizonyítékok sem arra nézve, melyekből alaposan meg lehetett volna állapítani, hogy a vádlott N. L-t fejbe akarta lőni.
Az elsőfokú bíróság tehát helyesen minősítette a vádlottnak N. I. sértettel szemben megvalósított cselekményét maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette kísérletének. Akkor sem tévedett, amikor a ténylegesen létrejött 5%-os munkaképesség-csökkenést eredményező fogyatékosság tekintetében a vádlott büntetőjogi felelősségét nem állapította meg, mert a sértett nem vette igénybe a javallott fizioterápiás orvosi kezelést.
Az elsőfokú bíróság a vádlott javára figyelembe jövő enyhítő körülményeket helyesen sorolta fel, és helytállóan állapította meg az N. I. sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán a jogos védelmi helyzet túllépését is. Az enyhítő körülményeknek azonban eltúlzott jelentőséget tulajdonított, és a cselekmények tárgyi súlyát is helytelenül ítélte meg. Ez visszavezethető az N. Cs. sértett sérelmére elkövetett cselekmény téves jogi minősítésére is.
Az emberölés bűntette kiemelkedő társadalomra veszélyességű bűncselekmény. A vádlott által N. Cs. sértett sérelmére elkövetett emberölési kísérlet tárgyi súlya jelentős. Ezzel a magatartással kapcsolatban a vádlott terhére kellett figyelembe venni, hogy orvlövést adott le a neki háttal álló, a támadására nem számító és vele szemben védtelen emberre. N. Cs.-vel szemben a vádlottnak semmi olyan oka nem volt, amely az ő személyes indulatát akár magyarázhatóvá tette volna. Ezeket a körülményeket a büntetéskiszabás körében súlyosítóként kellett figyelembe venni.
Az elsőfokú bíróság a vádlott terhére helyesen állapította meg a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettét, valamint a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének kísérletét, ezek a bűntettek az emberölés bűntettének kísérletével bűnhalmazatban álltak. A halmazati büntetés kiszabására is figyelemmel, az elsőfokú bíróság aránytalanul enyhe büntetést szabott ki és tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a szabadságvesztés próbaidőre felfüggeszthető.
Az enyhítő körülmények messzemenő figyelembevétele melyek között különösen az elkövető idős kora, büntetlen előélete és a sértettek közreható magatartása bírt nyomatékkal - megalapozta az enyhítő rendelkezés [Btk. 87. § (2) bek. b) pont] alkalmazását és az emberölés bűntettére előírt törvényi büntetési tétel alsó határánál enyhébb tartamú börtönbüntetés kiszabását. Ennek mértékét a Legfelsőbb Bíróság 3 évben állapította meg, mert ez állott arányban a vádlott cselekményének tárgyi súlyával és az alanyi bűnösségének fokával. Az e tartamban meghatározott börtönbüntetés próbaidőre felfüggesztését a törvény kizárja, de annak feltételei egyébként sem valósultak meg. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a büntetés próbaidőre felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte.
A legfőbb ügyész helytállóan indítványozta a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását. A vádlott az élet és testi épség elleni cselekményekkel bűnhalmazatban, jelentős tárgyi súlyú, közbiztonság elleni bűntettet is elkövetett, a lőfegyver és lőszer jogosulatlan megszerzésével és birtoklásával. A terhére megállapított cselekmények jellege folytán a közügyekben részvételre méltatlanná vált, ezért vele szemben a Legfelsőbb Bíróság 3 évre közügyektől eltiltás mellékbüntetést is alkalmazott.
Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései - így a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt lőfegyver elkobzása, valamint a bűnügyi költség tárgyában történt döntés is - törvényesek és megalapozottak voltak, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság, helyes indokaiknál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 671/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás