BK BH 1999/102
BK BH 1999/102
1999.03.01.
A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett törvényi tényállása nem közvetlenül a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyonnak, hanem a felszámolás bírósági eljárásának a védelmét biztosítja, közvetetten azonban a hitelezők érdekeit is védi azáltal, hogy az adóst olyan magatartások tanúsítására kötelezi, amelyek jogi eszközökkel is kikényszeríthetők [Btk. 290. § (5) bek., 291/A. §; 1991. évi IL tv. (Cstv.) 31. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1997. június 5. napján kelt végzésével az I. r. terhelttel szemben a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett kísérlete miatt indított bűntetőeljárást megszüntette.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1997. december 9. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta annyiban, hogy az I. r. terhelt cselekményét befejezett bűntettnek minősítette, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A kft. társasági szerződéssel 1990. augusztus 6. napján alakult, mely 1990. szeptember 4. napján került bejegyzésre. Cégjegyzésre jogosult tisztségviselők - mint a kft. ügyvezetői - az I. r. és a II. r. terheltek voltak.
Az I. r. terhelt ügyvezetői tisztsége a kft.-nél meghatározott időre, 1994. december 31-ig szólt, s e nappal az ügyvezetői minősége megszűnt. A kft. legfőbb szerve, a taggyűlés ezt követően is a két terheltből - mint alapító tagokból - állt.
A megyei bíróság a gazdasági perben hozott végzésével - mely 1995. április 28. napján emelkedett jogerőre - elrendelte a kft. felszámolását a fizetésképtelensége miatt, és felszámolóként a D. Kft.-t jelölte ki. A kft. kielégítetlenül maradt hitelezői követelésének összege összesen 10 206 246 forint volt.
Az I. r. és a II. r. terheltek - részben mint ügyvezetők, részben mint alapító tagok - e minőségükben a felszámoló többszöri felszólítása ellenére sem tettek eleget a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991 évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 31. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. A terheltek e törvényi kötelezettségük ellenére, a felszámolás kezdő napjától számított 30 napon belül nem bocsátották a felszámoló rendelkezésére a felszámolás kezdő napját - 1995. április 28. napját - megelőző, a gazdálkodó szervezet - a kft. - zárómérlegét, záróleltárát, az adóbevallást, a nem selejtezhető iratokról szóló jegyzékét és a környezetvédelmi hatóság részére megküldendő nyilatkozatot.
A D. Kft. mint felszámoló ezért 1995. szeptember 15. napján a megyei rendőr-főkapitányságon csődbűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt feljelentést tett az I. r. és a II. r. terheltekkel szemben.
Ezen túlmenően a felszámoló a megyei bírósághoz is fordult, és kérte, hogy a bíróság rendelje el az adós vagyonának, illetve a be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását és az adós megszüntetését. A felszámoló egyben arról tájékoztatta a megyei bíróságot, hogy tudomásuk szerint a kft.-nek értékesíthető vagyontárgya nincs, gazdasági tevékenységet 1991. év óta ténylegesen nem végez, alkalmazottai nincsenek, és a meglevő vagyont a rendőrség sem derítette fel.
A megyei bíróság a felszámolónak ezt a kérelmét 1992. március 20. napján érkeztette, egyszerűsítette, felszámolásra nyilvántartásba helyezte, de az egyszerűsített eljárás elrendeléséről nem határozott.
A terheltekkel szemben megindult bírósági eljárás folyamán a II. r. terhelt felkereste a felszámolási üzletágvezetőt, és olyan nyilatkozatot tett, hogy a csődtörvényben foglalt és a cégvezető számára meghatározott kötelezettségeknek eleget kíván tenni, majd 1997. március 11. napján átadta a felszámolónak a kft. tevékenységének zárómérlegét, a záró adóbevallását, és ezeket az iratokat az adóhatóságnak megküldte.
Mindezek figyelembevételével a csődtörvényben foglalt kötelezettségeknek a II. r. terhelt eleget tett. Az I. r. terhelt ezen túlmenően 1997. július 4. napján ügyvezetőként a hitelezői választmány elnökével egyezséget kötött, melynek jóváhagyását a megyei bírósághoz beterjesztették.
Minthogy döntően az I. r. terhelt lépései nyomán a büntetőeljárás azzal az eredménnyel járhat, hogy a hitelezői követelések kielégítést nyerhetnek, a terheltek terhére rótt bűncselekmény társadalomra veszélyessége elenyészett.
A bíróság ezt követően megállapította, hogy a terheltek büntethetősége a cselekményük társadalomra veszélyességének a megszűnése folytán kizárt, ezért a velük szemben indított büntetőeljárást - büntethetőséget megszüntető okból - a Btk. 32. §-a d) pontjának 1. fordulata alapján a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával megszüntette.
Az I. r. terhelt tekintetében a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott esetben a vele szemben alkalmazható legenyhébb büntetőjogi szankció, a megrovás intézkedésének az alkalmazása is szükségtelen, ezért azt mellőzte.
A jogerős végzés ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, elsősorban bűncselekmény hiányában történő felmentésért, másodsorban a tényállás felderítetlensége miatt, a még szükséges nyomozati cselekmények elrendeléséért. E körben hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában - 1995. április 28. napján - már nem volt a gazdálkodó szervezet ügyvezetője, így a Cstv. értelmében nem is válhatott a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bűncselekmény alanyává, valamint nem is volt abban a helyzetben, hogy a Cstv. 31. §-ának (1) bekezdésében előírt kötelezettségeinek eleget tegyen, mivel az adminisztrációs feladatokat és a könyvvezetéssel kapcsolatos teendőket nem ő, hanem a másik ügyvezető - a II. r. terhelt - végezte. A felülvizsgálati indítványában ezeken az alapkérdéseken túlmenően az I. r. terhelt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során az általa becsatolt iratokat - alkotmányjogi panasz címén - továbbítsa az Alkotmánybírósághoz, illetve perújítás címén küldje meg azokat az illetékes városi ügyészséghez.
A legfőbb ügyész az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványának az elutasítását és a megtámadott határozatok hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 284. §-ának (1) bekezdése, valamint a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése sorolja fel azokat az okokat, amelyek lehetőséget biztosítanak a felülvizsgálati eljárásra. A jelzett okok között azonban a ténymegállapítással összefüggő nyomozati cselekmények elmulasztása miatti esetleges eljárásjogi szabálysértések nem szerepelnek. Ebből következik, hogy az irányadó tények és az ehhez kapcsolódó bizonyítékok mérlegelésének módja a felülvizsgálat keretében nem vitatható.
A Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában megjelölt anyagi jogi szabálysértések ellenben a felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak, ám az I. r. terhelt e vonatkozásban előterjesztett észrevételei nem helytállóak.
A Btk. 290. §-ában meghatározott csődbűntett valamennyi fordulata a hitelezők érdekeinek a védelmét szolgálja. A Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében azonban a hitelezők védelme sajátos formában jelenik meg, ugyanis ez a törvényi tényállás nem közvetlenül a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon védelmét biztosítja, hanem elsődlegesen egy konkrét bírósági eljárás, nevezetesen a felszámolási eljárás védelmére szolgál. A törvény azonban a felszámolás eredményének a meghiúsításával járó csődbűntett tényállásával közvetve a hitelezők érdekeit is védi azáltal, hogy az egyik ügyfél, az adós olyan magatartások tanúsítására köteles - a hitelezők érdekében -, amelyek jogi eszközökkel is kikényszeríthetők. Így alapvetően a Btk. 290. §-ának (5) bekezdése nem kizárólagosan a bírósági eljárás rendjét, hanem a bűncselekmény védett jogi tárgyának, a hitelezők érdekeinek a védelmére is szolgál.
A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett a Btk. 290. §-ának (5) bekezdése értelmében akkor valósul meg, ha az elkövető a jogszabályban előírt beszámolási, leltárkészítési vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget. A törvényi tényállásban írt jogszabályon - mint keretrendelkezésen - a csődtörvény rendelkezéseit kell érteni, ugyanis a Cstv. 31. §-ának (1) bekezdése határozza meg azokat a kötelezettségeket, amelyek megszegésével ez a bűncselekmény megvalósulhat. A felszámolás eredményének meghiúsítása olyan objektív helyzet, amikor az adós mint kötelezett mulasztása folytán nem állnak a rendelkezésére a bíróságnak azok az információk, amelyek alapján a gazdálkodó szervezet vagyonát, illetve vagyoni helyzetét pontosan tisztázhatná. Ebből következik, hogy a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett ún. vegyes mulasztásos eredmény-bűncselekmény, melynek befejezett formája megvalósul minden olyan esetben, amikor az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy vagyonának egy részével rendelkezni jogosult személy a Cstv. 31. §-ában előírt kötelezettségeinek elmulasztásával a felszámolási eljárás lefolytatását jelentősen késlelteti, és ezzel együtt akadályozza a hitelezői igények kielégítését.
A bűncselekmény alanyának értelmezésére a Btk. 291/A. §-a szolgál, amely szerint e bűncselekmény elkövetője nemcsak a Cstv. 31. §-ának (1) bekezdésében megjelölt gazdálkodó szervezet vezetője, illetve vezető tisztségviselője lehet, hanem az is, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az I. r. terhelt azzal a magatartásával, hogy a felszámolási eljárás megindítását követően többszöri felszólításra sem vette fel a kapcsolatot a felszámoló D. Kft. felszámolási üzletágvezetőjével, szándékosan elmulasztotta az együttműködési kötelezettségét, és ezáltal a felszámolási eljárás lefolytatását jelentősen késleltette.
Megcáfolást nyert az eljárás során az I. r. terheltnek az a védekezése is, hogy a törvényben előírt kötelezettségeit azért mulasztotta el, mert nála semmiféle, a gazdálkodó szervezet felszámolását érintő okiratok nem voltak. A házkutatás során ugyanis az I. r. terhelt lakásán találtak ilyen iratokat, sőt tényként állapítható meg az is, hogy az I. r. terhelt - a felszámolási eljárás megindításának tudatában - egyeztetési tárgyalást sem kezdeményezett a hitelezőkkel, habár ennek lehetősége fennállt, amit bizonyít az, hogy 1997. június 4. napján a hitelezői választmánnyal egyezséget kötött.
Az eljárt bíróságok helyes jogi álláspontra helyezkedtek abban is, hogy az I. r. terhelt - bár ügyvezetői tisztsége 1994. december 31. napján megszűnt - a bűncselekmény elkövetőjévé vált azáltal, hogy mint alapító tag az adós gazdálkodó szervezet vagyonával rendelkezni jogosult személy volt a Btk. 291/A. §-a alapján.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok az anyagi jogszabályok megsértése nélkül állapították meg, hogy az I. r. terhelt elkövette a Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében meghatározott, a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett befejezett alakját, és a bíróságok helyes jogi indokolással mutattak rá arra, hogy a megállapított tényállás mellett a terheltnek a bűncselekmény hiányában történő felmentésére miért nem kerülhet sor.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 291. §-ának (7) bekezdésére alapozottan a városi bíróság, illetve a megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzését hatályában fenntartotta.
Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati indítványban az iratok továbbítására irányuló kérelem teljesítése nem tartozik a felülvizsgálati eljárás körébe, a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak ezt a részét figyelmen kívül hagyta. (Legf. Bír. Bfv. III. 596/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás